4. fejezet - A park, és az ismerős arcok

Hali!
Mint látjátok egy újabb résszel érkeztem, és most előbb is mint kiírtam. Remélem ez a rész is elfogja nyerni a tetszéseteket, valamint nagyon szépen köszönöm a már négy feliratkozót! Boldoggá tesztek!:)xxx

A vihar amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, legnagyobb örömömre. Bár a vihar elvonult az idő és a hőmérséklet nem változott. Szüntelenül esett, délután kettőhöz hideg volt és sötét. Morgolódva rángattam magamra egy meleg ruhát.

Már vagy három órája punnyadtunk a nappaliba és nem csináltunk semmi mást, csak csendben bámultuk az idiótábbnál idiótább műsorokat.

- Jó, én ezt nem bírom. Eső ide vagy oda, nekem ki kell szabadulnom innét - pattantam fel a zsúfolt kanapéról és a tetőtér felé vettem az irányt.

Épp csak addig tartózkodtam itt, amíg a táskámba belepakoltam a fontosnak vélt dolgokat, majd a cipőmet magamra kapva már indultam is lefelé.

- Hová mész ilyen időbe? - kérdezte meglepődve Hanna.

- El. Majd jövök - intettem egyet általánosságban.

Egy esernyőt megragadva neki is vágtam az első úti célomnak. Ahogy kiléptem a házból boldogan vettem észre, hogy az eső elállt bár még mindig szürkület volt. A régi kedvenc helyem, a park felé közelítettem, és már a bejáratnál kiszúrtam pár ismerős alakot. Egyre közelebb érve hozzájuk Jake azonnal észre is vett.

- Rony, tényleg te vagy az, vagy csak álmodom? - nézett végig rajtam mosolyogva.

- Rony, jézusom. Annyira hiányoztál - ugrott a nyakamra Car, ahogy megismert.

- Ti is nagyon hiányoztatok, de meg fogsz fojtani - panaszkodtam, mire barátnőm egyből elengedett.

- Hát a nőiességedet meg hol hagytad? Hol van a magassarkús, rövid szoknyás Rony? - mért végig csodálkozva Noah is, mire a többiek hevesen bólogatni kezdtek.

- Valahol elveszett miután Zaynnel szakítottunk. Azóta egy „kissé” megváltoztam - húztam a szám, majd rágyújtottam.

- Az ott egy igazi, égő cigaretta a mi Veronicank szájában? - hallottam egy nagyon ismerős hangot magam mögül.

- Abigail, jézusom, annyira hiányoztál - ugrottam most én régi barátnőm nyakába, aki azonnal viszonozta az ölelésemet.

- Mi szél hozott erre? Már azt hittem, hogy elnyelt a föld és teljesen megfeledkeztél rólunk.

- Sajnálom. Miután Zaynnel vége volt próbáltam mindent és mindenkit kizárni, ami Londonnal áll kapcsolatban. De most végre nagykorú lettem és apuhoz költöztem, csak azért, hogy végre felejthessek. De mint kiderült, apu Zaynék menedzsere, akik nálunk töltik a nyarat -  hadartam el egy levegővel.

- Egyedül jöttél? - kérdezősködött, mire megráztam a fejemet. - Hát akkor? Csak nem bepasiztál?

- Dehogy. Hannával jöttem, akiről már olyan sokat meséltem nektek, még két éve. Ha gondoljátok bemutatlak titeket neki.

Beleegyezően bólogattak, ezért úgy döntöttem, hogy elhívom őket hozzánk. Ha már heten megférünk egy helyen, akkor plusz négy fő se lesz gond egy ekkora lakásban. Szó nélkül beleegyezett mindenki, így kicsit hangos társaságot alkotva indultunk meg haza felé. A többiek még mindig a tévé előtt ültek, amikor megérkeztünk.

- Hanna, szeretném bemutatni neked, azt a négy embert, akivel a londoni nyaraim nagy részét töltöttem - szóltam barátnőmnek, mire egyből felénk fordult. - Ők itt Caroline, Abigail, Jake és Noah - mutattam végig sorba rajtuk.

- Nagyon sokat hallottunk ám már rólad. Szólíts bárhogy, csak Carolinenak ne, könyörgöm -  mosolygott rá Car, amit Hanna is viszonzott.

- Abigail vagyok, de inkább csak Abby. Igazán örülök, hogy megismerhetem Veronica barátnőjét – vigyorgott Hannára.

A két fiú szintén bemutatkozott, majd a szobában ülő öt fiú is bemutatkozott mindenkinek. Tizenegy, szinte még tinire egy helységben nem igazán az jellemző, hogy jól viselkednek és csendbe vannak, így Hannával magunkat nem meghazudtolva hoztuk a formánkat.

- Felelsz vagy merszezzünk! - ajánlotta fel Hanna.

- Én benne vagyok -  szólaltunk meg szinte egyszerre a többiekkel.

Kerestem egy üveget, majd előkerültek az alkohol tartalmú italok és a kis piros poharak is. Ha apu ezt látná...

- Nos, nem tudom, ti milyen szabályokkal játsszátok, de az otthoni szabályokkal élve, aki nem csinálja meg a feladatot, vagy nem felel a feltett kérdésre az iszik, plusz egy ruhadarabot le kell venni. Ja, és háromszor választhatod a felelés opciót, utána már nem lehet -  magyaráztam, mire a többiek bólintottak és kezdhettük is.

Pörgettünk, majd az üveg Niallnél állt meg, tehát ő kérdez, attól, akire a következő pörgetésnél meg fog állni az üveg, aki nem más mint én.

- Felelsz vagy mersz?

- Kezdjük egy feleléssel.

- Rendben. Mindig ilyen voltál? Mármint belső tulajdonságok, plusz az öltözködésed.

- Nem. Mióta tudtam mi az a szoknya 16 éves koromig azt hordtam, először csak balerina cipővel, majd később magassarkúval kombinálva. Nem cigiztem, nem buliztam, nem feleseltem, nem lógtam a suliból, jól tanultam, nem pasiztam, Hannán kívül barátaim se voltak otthon, csak ez a bolond négy itt Londonban - mosolyogtam az említett négy emberre. - Én jövök - pörgettem meg az üveget, miközben a négy fiú sokkolva nézett rám még mindig.

Az üveg pörgött, és pörgött, és még mindig pörgött, majd pontosan Zaynre mutatva megállt.

- Felelek - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.

- Miért nem hívtál vissza, miért nem mondtál legalább annyit, hogy ne keresselek, mert felesleges!?

Mert akkor még sokkal egyszerűbbnek tűnt, hogy nem veszem fel, minthogy sírni halljalak, akár a telefonon keresztül is. Tudtam, hogy ha felveszem, nem leszek képes véget vetni ennek az egésznek. De most már ha tehetném vissza mennék és közölném veled, hogy ne keress, mivel találtam mást - vigyorodott el a végére gúnyosan

Szomorú mosollyal az arcomon folytattam tovább a játékot és csendben figyeltem a többiek önfeledt nevetését, egy egy vicces kérdésen, vagy feladaton. Fájt, hogy Zayn ezt mondta, de nem csodálkozom. Mostanában a kapcsolatunk... nem is tudom, milyen jelzővel illethetném. Egyszerűen csak szar. És bár ez eléggé megvisel néha, eszem ágában sincs kimutatni.

- Hanna, ki a kedvenced a bandából? - kérdezte Harry egy pimasz mosollyal barátnőmtől.

Tudtam, hogy Harry csak ki akar szúrni vele, hiszen tudja, hogy ki a kedvence, de ezek szerint azt nem tudja, hogy Hanna milyen. Őt nem lehet egy ilyen kérdéssel összezavarni, nem igazán lehet elérni nála, hogy elpiruljon, vagy zavarban legyen.

- Niall - vágta rá mosolyogva, mire az említett felkapta a fejét és elpirult.

Mosolyogva figyeltem az ír fiú reakcióját, majd Hanna hatalmas mosolyát, amikor észrevette, hogy Niall igencsak elpirult.

- Rony, felelsz vagy mersz? - vigyorgott rám sunyi mosollyal barátnőm.

- Merek - mosolyogtam vissza rá.

- Akkor kérünk egy kis divatbemutatót, a régi Ronytól.

- De nincs is itt egy régi ruhám se - ráztam a fejem értetlenül.

- Neked lehet, hogy nincs, de mint tudod én még mindig úgy öltözöm, min te két éve -  vigyorgott, mert tudta, hogy nyert ügye van. - Csak egy szettet.

- Rendben - sóhajtottam, majd az emelet felé vettem az irányt, ahová a többiek is követtek.

Egy ruhát, majd egy magassarkút kiválasztva a fürdőbe indultam, hogy felöltözzek. Magabiztos léptekkel lépkedtem ki a fürdőből a szobába, ahol a négy fiú leesett állal bámultak. Zayn, Jake és Noah pedig mosollyal az arcukon figyeltek, hiszen ők láttak már ilyen és ehhez hasonló ruhákban, ahogy a lányok is.

- Woah. Gyönyörű vagy -  mért végig Hazza, a többiek pedig bólogattak.

- Az igazat megvallva tetszik. Nem is értem, hogy bírtam ki két évet sportcipőben, farmerben és fekete cuccokban, színes szoknya és magassarkú nélkül - gondolkoztam el mosolyogva.

- Akkor vigyázat London, mert támadunk! - osztotta meg velünk ötletét Car. Hanna és Abby pedig sűrűn bólogattak, míg a fiúkat a kissé rövid és sokat mutató ruhám foglalta le.

Szemeimet forgatva indultam el, hogy átöltözzek az eredeti ruhámban, amikor a fürdő ajtó kinyílott majd be is csukódott.

- Mi járatban Harry? - néztem rá, összeráncolt szemöldökkel.

Harry nem válaszolt, csak ajkait az enyémekre nyomta. Azonnal viszonoztam csókját. Miközben csókolt nem repkedtek lepkék a gyomromban, nem kezdtek el remegni a térdeim és a szívem nem vert hevesebben, nem váltott ki belőlem olyan reakciót, mint, amikor még Zayn csókolt. Zayn óta senki... Igaza volt Hannának, nem szabad azért Harryvel játszanom, mert képtelen vagyok elfelejteni Zaynt.

- Harry, ezt nem kéne -  toltam el magamtól.

- Miért?

- Túl jó vagy ahhoz, hogy kihasználjalak - néztem rá szomorúan mosolyogva. - Sajnálom Harry. Talán ez a baj velem. Itt vagy te, egy olyan srác, mint amilyen kellene nekem és nem tudok többet érezni barátságnál - húztam a számat.

- Ugyan már - lökött meg játékosan. - Hidd el, Zayn rá fog jönni, hogy mit veszített és könyörögni fog neked, hogy bocsáss meg neki, de addig is, ha kell egy váll, amin kisírhatod magad, akkor ne legyél túl büszke szólni - mosolygott, majd magához húzott.

Percekkel később Harry távozott, majd én is rendes ruhába csatlakoztam a többiekhez, akik már nem játszottak és a négy jómadár is lelépett. Az órára nézve meglepve konstatáltam, hogy már bőven múlt éjfél is. Hogy telhetett el ilyen gyorsan az idő? Nem foglalkoztam tovább a kérdéssel, mert a gyomrom hangosan korogva adta tudomásomra, hogy bizony ma még semmi táplálékot nem juttattam be, ezért a konyhába indultam, annak reményében, hogy találok valami ehetőt. Kicsivel később már az erkélyen ültem, egy vastag pokróccal betakarózva és a csodálatos, este is nyüzsgő Londont néztem, miközben az előbb készített szendvicsemet majszoltam, az elmaradhatatlan kávémmal. Állandóan egy pörgős lány voltam, de ilyenkor esténként jól esett a nyugalom és a magány. A nap ezen szakaszában minden tökéletesnek látszott. Az erkélyen ülve, cigivel a kezemben úgy éreztem, hogy semmi problémám nincs, de aztán a fránya reggelek eszembe juttatták a cseppet sem tökéletes életemet, és ez ezen a reggelen se volt máshogy. Fáradtan és nyűgösen keltem fel, hála az egész estén át tartó forgolódásnak és sírásnak. Talán hajnali négy lehetett, amikor a lejátszási listámon megszólalt a Summer Love, ami miatt akaratlanul is eszembe jutott az összes emlékünk Zaynnel. Ez elég volt ahhoz, hogy a könnyeim áttörjék a gondosan felépített gátakat, és hullani kezdjenek. Mellettem nyugodtan szuszogó barátnőmet nem volt szívem felébreszteni, így az erkélyre mentem, így történhetett, hogy ott is ébredtem.

- Rony, hogy kerülsz ide? Jézusom, halálra vagy fagyva. Már mindenhol kerestünk, ilyet többet ne csinálj – dorgált meg Harry.

- Fáj - csak ennyit tudtam mondani, de neki pont elég volt.

Nem szólt semmit, nem is tudott volna, ezért csak szorosan magához húzott és a hátamat simogatta. Újra sírni kezdtem. Teljesen úgy éreztem magam mintha még mindig 16 lennék és éppen most szakítottunk volna Zaynnel, hiszen akkor voltam hasonlóan ramaty állapotban, de úgy látszik csupán egy szám le tudja dönteni az évek alatt gondosan építgetett falakat. De már nem is próbáltam erős maradni, csak ki akartam adni magamból az összes fájdalmamat. Nem akartam többet érezni semmit. Harry az ölébe vett, majd a nappaliba vitt, bár nem tudom, hogy miért pont oda, de nem volt erőm tiltakozni. Fáradt voltam, és a hideg levegőn éjszakázástól valószínűleg lázas is.

- Atyaisten, Rony, hogy nézel ki? Hozzon valaki egy lázmérőt - idegeskedett Hanna, amikor rárakta a kezét a homlokomra. - Hol volt? - nézett Harryre, amikor visszajött, kezében egy lázmérővel.

- Az erkélyen. Bár összesen egy szót voltam képes kicsikarni belőle, de nagyon át volt fagyva, ezért gondolom ott tölthette az éjszakáját.

Egy idő után már nem érzékeltem semmit a környezetemben, mert ahogy kezdtem átmelegedni, egyből elnyomott az álom. Amikor legközelebb felébredtem, addigra már mindenki a szobában ült és csedben tévéztek, Zayn kivételével.

- Hány óra van? - próbáltam felülni az ágyban, de Hanna egyből visszanyomott.

- Este hat van, átaludtad az egész napot. Mondjuk majdnem 39 fokos lázzal nem csodálkozom. Mit csináltál az erkélyen egész este?

- Nem akartalak a sírásommal felébreszteni, ahogy senki mást se.

- Annyira hülye vagy. Hányszor mondtam már, hogyha kell, akkor hajnalban is végighallgatlak, sőt ha kell még sírok is veled. Kérlek, többet ilyet ne csinálj.

Csak fáradtan bólintottam egyet, jelezve, hogy megértettem. Szomorúan kerestem Zaynt a tekintetemmel, de sehol nem találtam.

- Perrievel van - adta a választ a fel nem tett kérdésemre Harry.

Sejthettem volna, hiszen ott a gyönyörű, sztár barátnője, miért is töltené a napjait a mi társaságunkba? Az egész nap átalvása után, még mindig hihetetlenül fáradt voltam, de tudtam, hogy ez a láz miatt van. Így nem is próbáltam ellenállni, csak visszahajtottam a fejem a párnára és már aludtam is.

- Utállak ilyen állapotban látni, mindig is utáltam, ha szomorú vagy - hallottam meg egy ismerős hangot félálomban, majd már csak a lépteit hallottam, ahogy a lépcső felé indul.

Ötödik rész: 2013. 08. 06.