8. fejezet - A menedzser

Hali!:)
Meghoztam a nyolcadik fejezetet. Nem tartom kifejezetten profi munkának, sőt egyáltalán nem, de ezért remélem néhány pipát megérdemel. És most is köszönöm a négy pipát a hetedik fejezethez!:)
Jó olvasást! xx

Dark paradise

Harry szótlanul követett, és nekem sem állt szándékomban megszólalni. Ez nem az a Zayn volt, akit én megismertem. Teljesen megváltozott. Elköszöntem gyorsan Harrytől és Hannával közös szobánk felé vettem az irányt.

- Zayn mondta, hogy keresel - forgattam a szememet, ami nem barátnőmnek, hanem sokkal inkább a hírvivőnek szólt.

- Úristen, Rony, el sem hiszed, hogy ki fog itt koncertezni! - kezdett el visítva ugrándozni, amit megrökönyödve néztem egy ideig, majd elnevettem magam.

- A kedvenc bandáddal egy házban élsz, tehát fogalmam sincs, hogy kinek örülsz ennyire.

- Lehetetlen alak vagy... - most rajta volt a sor, hogy a szemeit forgassa. - Szőke, lány, imádod - mondta azt a három szót, amiből egyből rájöttem, hogy kiről beszél.

Nem vagyok őrült rajongó típus így csak egy hatalmas mosolyra futotta, semmi visítás, vagy ugrálás, de Hanna ezzel meg is elégedett, hisz rólam volt szó.

- Apuuu! - kiabáltam le neki, miközben lefelé baktattam a lépcsőn.

- El kellett mennie pár dolgot elintézni, hamarosan jön, csak ne visíts már - motyogta unottan Zayn, aki a nappaliban ült a többiek társaságában.

- Mi az, ami ennyire fontos? - mosolyodott el Liam.

- Taylor Swift Londonban koncertezik! - mosolyodtam el megint, mire Harry megkövült arccal nézett rám.

- Te szereted Taylort? - ocsúdott fel először Louis.

- A kedvenc énekesnőm, pontosabban az egyik kedvenc. Miért? - néztem végig a srácokon értetlenül.

Barátnőmre néztem, akinek egyből leesett a dolog, ám én még mindig értetlenül álltam a fiúk előtt, hiszen fogalmam sem volt, hogy ez miért ekkora tragédia.

- Taylor Harry volt barátnője - avatott be Hanna, mire csak vállat rántottam.

Kit érdekelt, hogy kinek a kije volt? Szeretem a zenéjét és a zeneszövegeit, ennyi elég nekem.

A többiek éppen megint bulizni készültek ám én ezúttal nem tartok velük, ahogy Harry sem, mivel felajánlotta, hogy velem marad. Ajánlatát ezer örömmel fogadtam el, hiszen amúgy unalmas, magamba zuhanós estét tartanék, de Harry mellett ez igazán lehetetlen feladat.

*

- Hova mész? - értetlenkedett Harry, mire csak az erkély ajtóra mutattam.

Gondolataimba mélyedve gyújtottam rá, amit a mellettem ülő fiú nem nézett jó szemmel, de nem szólt semmit, csak csendben fürkészte arcomat. Eddig hihetetlennek tartottam, hogy egyszerre két ember iránt is érezzek valamit, de jött Harry és bebizonyította, hogy ez igenis lehetséges. Azóta a nyár óta próbáltam egy falat építeni a szívem köré, és szinte már megtiltottam magamnak, hogy bárki másba beleszeressek így nem is értem, hogy Harrynek, hogyan sikerül folyamatosan ledöntögetnie a gondosan felépítgetett kis falaimat. Abban biztos vagyok, hogy egyáltalán nem közömbös számomra, és én se vagyok az számára, ez teljesen látszik a viselkedéséből, de fogalmam sincs, hogy mennyire komolyak az érzései. Vajon igaz, amit az újságokban leírnak róla? Vagy csak kamu? Nem, biztos, hogy alaptalan, hiszen lett volna alkalma bensőségesebb kapcsolat kialakítására, de még se tette. Lehúzzák az újságokban, miközben nem is sejtik, hogy a helyes arc mögött, egy sokkal értékesebb srác lapul, mint amilyennek leírják. Nem csodálom, hogy rajongók milliói őrülnek meg érte. Zayn viszont... nem is tudom, ha most valaki megkérne, hogy mondjam el, mit gondolok róla a válaszom valami olyasmi lenne, hogy egy kibaszott nagy tahó, akiből még ennek ellenére sem tudok kiszeretni. Hogy is tudnék, az után a felejthetetlen három hónap után? Nem szerettem ki belőle, csak meg kellett tanulnom nélküle élni, ami nem volt egyszerű feladat. Az elején még reménykedtem, hogy hívni fog, vagy ad valami életjelet, aztán, amikor barátnője lett, aki ráadásul gyönyörű és híres is, teljesen felhagytam a reménykedéssel. De Zayn mindig is olyan lesz, mint egy dal a lejátszási listámon. Mindig túl fogok lépni rajta, de soha nem fogom kitörölni. Az, amit Harry iránt érzek, teljesen eltörpül amellett, amit Zayn iránt, és ez talán így helyes, talán azt akarom, hogy ez így is maradjon. Más most biztos azt hiszi, hogy teljesen meghülyültem, de nem. Megakarom tartani ezt az érzést, még akkor is ha fáj, mert ha nem érezném, akkor teljesen üresnek érezném magam, de aki volt úgy igazán szerelmes, az tudja milyen érzés, hogy felejtenie kéne, de még sem akar.

*

Óráknak tűnő percekig forgolódtam az ágyban, miután a többiek is hazaérkeztek aztán meguntam. Egy hosszú és hideg zuhany után felvettem az első kezembe akadó ruhát. Próbáltam halkan kimenni, hogy alvó barátnőm ne keljen fel, ami össze is jött. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal, ezért reggelizés és a vele járó kávézás után a semmittevést választottam. Mivel hajnal volt, ezért semmi nézhető műsort nem adtak, pornót nézni meg nem igazán volt kedvem, szóval ötletem se volt, hogy mivel tudnám lekötni magam, amíg a többiek, vagy legalább apu fel nem ébrednek. Fülhallgatómat használva indítottam el a telefonom megtalálható lejátszási listát. Hol magam elé bambulva próbáltam nem sírni az éppen szóló zenén, hol pedig a zenével együtt énekeltem. Már halálra untam magamat, de még mindig sehol senki. Átöltözni nem volt kedvem, ezért ahogy voltam úgy léptem ki az ajtón abból a célból, hogy elmegyek futni. Egy ujjatlan toppon kívül nem volt rajtam semmi, bár lehet, hogy a reggeli hidegben legalább egy vékonyabb pulcsi el kélt volna, de most nem érdekelt. A városban már most, pontosabban még mindig nagy volt a forgalom, így eszembe se jutott, hogy a parkon kívül máshová menjek.

Már egy jó ideje futottam, amikor megcsörrent a telefonom. Meg se nézve a kijelzőt vettem fel.

- Veronica, mégis hol a jó istenben vagy te fél kilenckor? - üvöltött a telefonba barátnőm.

- Futottam, éppen hazafelé tartok - raktam le a telefont, mielőtt még a telefonban kezd el velem veszekedni.

Levegő után kapkodva estem be a házba. Soha életemben nem szoktam futni, ez meg is látszott, csupán csak azt nem értem, hogy honnan jött most ez az elvetemült ötletem, hogy ilyenkor elmenjek futni, amikor máskor kilenckor még javában alszok.

- Hogy a francba jutott eszedbe, hogy elmenj futni? Ilyen korán? - nézett rám álmosan barátnőm, és nem is értettem, hogy miért nem alszik.

- Őszintén? Fogalmam sincs. Ki kellett adnom a feszültséget, egészséges módon.

- De ilyenkor? - méregetett még mindig értetlenül.

- Nem tudtam aludni.

Csak fejcsóválva mosolygott és az emelet felé csoszogott, gondolom éppen az ágya felé tart, annak a reményében, hogy vissza tud aludni. Jobb elfoglaltság híján a közösségiket bújtam. Az összes directioner a Harryvel való kapcsolatomat taglalja, vagy éppen azt, hogyha Zayn közelébe merek menni és szétszakítom őket Perrievel, akkor nagyon megkeserülöm. Hát, jó... nem állt szándékomban az utóbbit megtenni, de hálás vagyok, hogy figyelmeztettek. Hitetlenkedve ráztam a fejemet. Komolyan ilyenek a rajongók? Ennek mi értelme van? Attól még nem fognak a fiúk közlébe kerülni, ha elűzik a barátnőiket, vagy bármelyik másik lányt, aki egy kicsit közelebbi kapcsolatot ápol a fiúkkal. A nagy unalomban gondoltam meglátogatom az otthon igencsak nagy hírnévnek örvendő pletykaoldalt és kicsit utána járok, hogy mégis mi történt Harry és Taylor között. Nem sokáig foglalkoztatott az ügy, mondjuk ha foglalkoztatott volna, se tudtam volna rá több időt szentelni, ugyanis apu elzavart átöltözni és kapkodott össze-vissza. Először nem értettem, hogy hova ez a nagy sietség, aztán felvilágosított, hogy igazából csak én vagyok késésben, mire egyből leesett, hogy találkozom a leendő menedzseremmel. Amikor beértem a szobába már Hanna is öltözködött, ezért én is így tettem. Amikor karöltve leértünk már mindenkit lent találtunk. Apu kiparancsolt minket a házból.

- Veronica, már megint egy liternyi vattacukrot magadra fújtál. Megőrülök tőled - panaszkodott barátnőm már a kocsiban ülve, utalva arra, hogy a parfümöm sok és tömény.

Csak vállat rántottam, hiszen én személy szerint oda meg vissza voltam a vattacukor illatú parfümömtől. Az út csendesen telt, hiszen a többiek még csak most kezdtek el felébredezni. A megbeszélt helyre sikerült előbb érkeznünk mint kellett volna, így apu is megnyugodhatott, hogy nem késett el senki sehonnét. Pár perccel később egy szőkés hajú, enyhén borostás magas srác érkezett meg. Először nem tudtam, hogy ki ő, majd apu bemutatta, ezáltal kiderült, hogy ő nem más, mint az új menedzserem, aki szerintem, és, ahogy láttam Hanna szerint is a világ leghelyesebb menedzsere. Miközben Dan és apu elmélyülten kommunikáltak én kicsit jobban szemügyre vettem Dant. Egy koptatott farmer rövidnadrágot és egy egyszerű fehér pólót viselt, aminek ujja alól tökéletesen kilátszódtak igencsak feszes és nagy izmai, amitől csak még dögösebb lett. Szőkés haja és borostája pedig csak tetőzte mindezt, nem beszélve a szürke szemeiről. Barátnőm kuncogása zavarta meg Dan tanulmányozását, ezért felé kaptam a tekintetem, megnézve, hogy mi lehet olyan vicces. Hanna is a fiút bámulta, ezért gondolom inkább a fantáziájában történtek vicces dolgok, de azt hiszem, hogy nem akarom megtudni mikre gondolhatott.

- Egy csöppet sem feltűnő, hogy már vagy öt perce csorgatjátok a nyálatokat - szólalt meg egy unott hang mögöttem, amit Zaynhez tudtam párosítani.

- Minek jöttél el egyáltalán? - tettem fel az első eszembe jutó kérdést, mire csendbe maradt.

Nem sokkal később apuék is befejezték a diskurálást és hozzánk csapódtak.

- Veronica el kell, hogy mondjam, hogy első hallásra beleszerettem a hangodba, ezért kerestem fel egyből Pault, hogy minél előbb lecsaphassak rád, no meg hangodra – mosolygott Dan. Mosolygás közben előtűntek a gödröcskéi is. Magamban közben megtárgyaltam, hogy a menedzserem a férfi ideálom.

- Köszönöm - vigyorodtam el, miközben kiűztem a fejemből a Dannel kapcsolatos gondolatokat. - Um, és inkább csak Rony.

- Rendben. Srácok, szerintem térjünk be egy kávézóba, hiszen ott sokkal kényelmesebb lenne beszélgetni.

A többiekkel együtt csak bólintottunk beleegyezve az ötletébe és már el is indultunk egy kisebb forgalommal, és kisebb hírnévvel rendelkező eldugott kis kávézó felé. Nem sokan voltak, leginkább csak idősebbek, ami tökéletes is volt. Egy kisebb terasza volt a helységnek, amit apró kerítés ölelt körbe, és kék színben pompázott, ezzel tökéletes kontrasztot adva a kék színű kávézóval. A kinti asztalok közül kettőt összetolva ültünk le, és a falon elhelyezkedő hangszórókból felcsendülő kellemes zenét hallgattuk. Összesen két percig, amíg Harry meg nem állapította, hogy milyen dögös a pincér csaj. Az étlappal fejbe vágva jeleztem, hogy inkább fogja be, mire csak vigyorogva húzogatta a szemöldökét, amiért cserébe még egy szúrós pillantást is kapott. Louis és Hanna vigyorogva figyelte a közöttünk lezajló jelenetet, Zayn pedig unottan a szemeit forgatta, míg a többi fiú az étlapot fürkészte. A pincérlány felénk közeledett, majd megállt mellettünk, hogy felvegye a rendelést. Első látásra szimpatikus lánynak tűnt, egészen addig, amíg Harry végig nem mérte tetőtől talpig. Szemeim szikrákat szórtak, és nem értettem reakciómat. Hiszen nem vagyok senkije Harrynek, így nincs jogom féltékenynek lenni. Ettől függetlenül szerencsétlen lányt majdnem megöltem a tekintetemmel, amit Harry is észrevett, miután levette a tekintetét a dekoratív pincércsajról. Először elvigyorodott, majd derekamat átölelve húzott közelebb magához, mire én is csak elmosolyodtam.

- Nos Rony, az első számodat illetően viszont nem nyilatkoztál még semmit. Te magad írtad, vagy esetleg más, vagy valaki segített? - fordult felém Dan.

- Teljesen egyedül írom a szövegeket. Általában az életből szerzett tapasztalatim alapján.

- Ez kicsit Taylor Swiftes megnyilvánulás volt.

- Hatalmas kedvencem Taylor. Imádom a zenéjét, és felnézek rá, amiatt, hogy nem hagyja abba, amit csinál, annak ellenére sem, hogy nem egy ember szólja le a munkáját.

- Gondolhattam volna, hogy a kedvenced. Ráadásul még pasi téren az ízlésetek is megegyezik - nevette el magát.

Először nem értettem, hogy miért is mondja, majd beugrott, hogy Harry Taylor volt pasija, aki most engem ölel át. Nevetve csóváltam meg a fejemet. Harry már nem találta ennyire viccesnek Dan beszólását, úgyhogy csak unottan méregette. Oldalba böktem, hiszen tekintetével szinte megölte menedzserem, úgy, ahogy én a pincérlányt, mire elmosolyodott és nyomott egy puszit a hajamba.

- Ti együtt vagytok? - kérdezett rá végül.

- Um, nem igazán - motyogtam és velem egy időben Harry is rávágta, hogy nem.

Dan tovább nem is foglalkozott a témával, így a beszélgetés más irányba terelődött. Szóba került, hogy nyilvánosságra kéne hozni a nem rég felvett számomat, és megnézni az emberek véleményét, hiszen rajtuk áll minden, mert ha már az se tetszik nekik, akkor nem sok értelme van egy albumot is kiadni. Egyet értettem Dannel, de nem akartam ilyen gyorsan feladni, így reménykedtem, hogy az emberek szeretni fogják, amit csinálok.

- Rony, nem akarok tolakodó lenni, de igazán érdekelnének az általad írt számok, persze ha van még.

- Jelenleg nem tartok magamnál egyet se, de elég sok megírt dalszövegem van. Vannak elég régiek, azok nem tudom, hogy mennyire eladhatók vagy éppen a többi mennyire nyeri el a tetszésedet...

- Szeretném látni őket. Látatlanban nem tudok mit mondani, de a felvett szám szövegét hallva a többi sem lehet rosszabb - vágott közbe.

- Akkor holnap esetleg megmutathatnám - ajánlottam fel.

- Szuper. Akkor holnap találkozzunk ugyanitt háromkor. Lehetőleg egyedül gyere, sokkal kényelmesebb lenne úgy beszélgetni.

Beleegyezően bólintottam, míg Harry morogva fejezte ki nem tetszését a találkozóval kapcsolatban. Komolyan mégis mit gondol? Hogy az első adandó alkalommal rányomulok a menedzseremre, vagy fordítva? Ah... ugyan már.

*

- Iszonyat mázlista vagy, ugye tudod? - támadott le barátnőm, mire végre hazaértünk és kettesben maradtunk. - Nem minden énekesnőnek van egy ilyen dögös menedzsere. Ah, ha az ágyban is csak feleennyire jó, akkor már egy isten - ábrándozott Hanna.

- Hallod, te nem vagy normális! - dobtam meg nevetve egy díszpárnával. - Nem mászhatok rá a saját menedzseremre.

- Miért is? - vágott értetlen képet és hirtelen kellett kifogásokat gyártanom.

- Mert menedzserem! - oké, ez gyenge volt... - Ráadásul apám kinyírna, na meg nem tarthatok két vasat a tűzben, miközben egy harmadikba vagyok szerelmes.

- Oh, Rony lassan már szentté avathatnálak. Eddig valahogy soha nem érdekelt, ha minden buliban mással vagy miközben Zaynt szereted.

- Ez igazán övön aluli volt - néztem rá rosszallóan. - Nem tudom... egyszerűen csak már így is egy kibaszott kurvának érzem magam - magyaráztam szemlesütve, Hanna viszont csak értetlenül nézett. - Ah, egyszerűen csak zavar, hogy Harry iránt nem táplálok olyan érzéseket, mint Zayn iránt, és mégis van ez a valami közöttünk. Én nem akarom kihasználni őt, de egyszerűen ha mellettem van, akkor nem érdekel más, csak csókolni akarom, vagy megölelni, vagy szimplán csak mellette lenni. Aztán valahogy eszembe jut Zayn és akaratlanul is azon gondolkozom, hogy milyen jó lenne vele lenni - motyogtam, és már a sírás határán álltam, amit Hanna is észrevett.

Szorosan magához húzott, de szerencsére nem mondogatta a szokásos 'minden rendben lesz' és hasonló közhelyeket. Nem tudom, mit csinálnék, ha ő nem lenne mellettem. Kibújtam ölelő karjaiból és egy mosolyt festettem az arcomra.

- És mi a helyzet a fiúkkal? Eddig hét igazán helyes fiúval is találkoztál, olyan választ nem fogadok el, hogy egyik se tetszik, legalább egy kicsit – néztem rá, és a mosolyom most már igazi volt.

- A hét srác közül kettő számomra tiltott területnek számít, ha tetszenek ha nem. Hiszen legjobb barátnő volt pasijára nem mozdulunk rá, na meg a barátpasijára se, vagy hogy fogalmazzak - beszélt össze-vissza. - Szóval kettő alapból kilőve. Jake és Noah nem az esetem, Louisnak barátnője van, Liam nem rég szakított a barátnőjével, ezért értelemszerűen nem mozdulnék rá, Niall meg... ő csak Niall. Cuki, szőke, kék szemű, gyönyörű hanggal - fejezte be mondandóját.

- Niall tökéletesen olyan srác, aki neked kell.

Hanna csak leintett, jelezve, hogy hanyagoljuk a témát. Értetlenül bámultam az ajtó irányába, amin az előbb lépett ki, aztán vállat vonva elmentem zuhanyozni. Ruhát nem hoztam be, ezért törölközőben lépkedtem kifelé a fürdőből. Nem kis meglepést okozott az ágyamon ülő fiú.

- Segíthetek valamiben? - néztem rá kérdően, mire felém kapta tekintetét.

Kilencedik fejezet: 2013. 08. 24.