5. fejezet - Vidámpark

Halihó!:)
Hajnali fél kettőkor, de meghoztam az új részt. Szeretettel várom a pipákat és a kommenteket. 
Jó olvasást, xoxo

Reggel, mikor felébredtem nem igazán tudtam eldönteni, hogy álmodtam, amit Hanna mondott, vagy igaz volt-e. Nem is foglalkoztam vele sokáig, hiszen hét ágra sütött a nap, és teljesen kipihenten keltem, nyoma sem volt a tegnapi betegségemnek, így dúdolva választottam ki az aznapi ruháimat. A gyönyörűen sütő napra és a jó kedvemre való tekintettel a ruháim most színesek voltak, nem a szokásos fekete és szürke összeállítás, amivel még saját magamat is megleptem. Mosolyogva szedtem a lépcsőfokokat és éppen leértem, amikor nyílt a bejárati ajtó és apu lépett be rajta. Mosolyom még hatalmasabb lett és futva szüntettem meg a kettőnk közötti távolságot, majd a nyakába ugrottam.

- Na és, mit csinálunk ma? - néztem végig a társaságon.
- Amit tegnap és azelőtt is.
- Szuper, unjuk halálra magunkat! - kezdtem el idiótán táncikálni, mintha annyira örülnék a programnak.
A többiek mosolyogva figyelték a hülyeségem, amíg le nem ültem.
- Most komolyan? Itthon akartok fetrengeni egész álló nap és a tévét bámulni? - forgattam a szemeimet.
- Pontosan.
- Hát akkor jó szórakozást. Hanna, nem lenne kedved vidámparkba menni? - néztem barátnőmre mosolyogva, akinek a vidámpark szó hallatán egyből felcsillantak a szemei.
- Dehogyisnem!
- Fiúk? - néztem végig rajtuk.
- Ezer örömmel.
Szemeimet forgattam, majd a szoba felé indultam, hogy átöltözzek, bár fogalmam sem volt, hogy minek. Vagyis, kit akarok becsapni!? Mióta idejöttünk és rájöttem, hogy Zayn is itt van naponta háromszor legalább átöltözök annak a reményében, hogy újra megtetszek neki. Mondjuk nem hinném, hogy a ruháim miatt tetszenék meg neki újra, hiszen a ruháim azok nem én vagyok, nem a ruhák határozzák meg, hogy milyen a természetem. És bár ezzel teljesen tisztában voltam mégis ilyen úton akartam felhívni magamra a figyelmet, teljesen feleslegesen, ugyanis mióta itt vagyunk állandóan a telefonját bújja vagy a barátnőjével van.
Barátnőmtől kértem valami ruhát, hiszen az én cuccaim szoknya és magassarkú téren elég hiányosak, vagy éppen ha találok is, akkor az fekete vagy esetenként szürke. Hanna először csodálkozva nézett, de aztán hatalmas vigyorral kezdett el keresgélni a cuccai között, majd percekkel később megtalálta a szerinte tökéletes összeállítást. Az alul barna, felül fehér színű ruhához pedig átnyújtott egy fehér magassarkút, majd rám parancsolt, hogy menjek öltözni. A ruha és a cipő felvétele után megvártam Hannát, aki még a sminkjével bajlódott, majd indulhattunk is. A földszinten a fiúk indulásra készen voltak, így mehettünk is.
- Miért van az, hogy minimum egy óra, mire ti elkészültök? - nézett értetlenül rám majd Hannára Harry.
- Csak neki - mutattam barátnőmre, aki csak vigyorogva megrántotta a vállát.
- Azt ne mondd, hogy neked elég lenne legkevesebb tíz perc, hogy elkészülj.
- Kiválasztom a ruhát és felveszem. Tehát nem, tíz perc tényleg nem, mert nekem öt perc is elég, mivel az arcom nagyon ritkán találkozik sminkkel.
- Látszik - röhögött ki Harry.
- Jól van, Styles. Ezért fel kell ülnöd velem minden játékra és lőnöd kell nekem egy hatalmas macit - mondtam ki „ítéletét”.
- Tisztára mint a nyálas romantikus filmekben a randi - szólt közbe Louis is vigyorogva.
- Rendben, legyen. Lövök neked macit, fel ülök veled bármire, ha kérhetek egy második randit.
- Harry, ezt már megbeszéltük...
- Tudom, de attól még kérhetek egy második randit - állította saját igazát.
- Jó, de csak azért mert hihetetlenül meggyőzőek a kiskutya szemek - mondtam unottan, mire egy ezer wattos mosoly kapott helyet arcán.
- Alig vagytok itt egy hete, de te már randiztál Harryvel? - nézett fel Zayn a telefonjából.
- Ami azt illeti a múltkori bulin igencsak összemelegedtek és az éjszakát is együtt töltötték, bár azt senki se tudja, hogy mit csináltak.
- És nem is fogjátok megtudni.
Miért érdekli ez Zaynt? És mégis miért nézett úgy Harryre, mint, aki menten megöli? Talán féltékeny? Dehogy féltékeny! Oké, ez lassan kezd rémisztővé válni, hogy saját magammal veszekszek. Az meg még aggasztóbb, hogy igent mondtam Harrynek egy második randira, ha szerez nekem egy óriás mackót. De azok a szemek, és a haja, és az ajkai... Abba kell hagynom, le kell azonnal állnom. Nem szerethetek bele Harrybe, miközben azt hiszem, hogy Zayn szeretem, ráadásul egyszer már kikosaraztam, hogy nézne ki, ha most meg én futnék utána? Hát sehogy, mert ez nem fog megtörténni!
- Rony, itt vagy?
- Igen, bocs, mondd még egyszer - néztem bocsánatkérően barátnőmre.
- Csak az iránt érdeklődtem, hogy min gondolkozol ennyire.
- Talán ezt jobb lenne négyszemközt megbeszélni, majd otthon.
Hanna bólintott és folytattuk az utunkat a fiúk után. Egy kis idő elteltével meg is érkeztünk, jegyvásárlás után pedig éppen az óriáskerék felé tartottunk. Hármas ülések voltak, de mivel senkit nem akartünk egyedül hagyni, ezért Harryvel ketten ültünk, ahogy Liam és Zayn is, Hanna, Niall és Louis pedig hárman. Az óriáskerék után a hullámvasút felé vettük az irányt, de csak én és Harry, aki fogadalmához hűen mindenhova elkísért, majd egy olyan stand felé vettük az irányt, ahol láttam egy nagyjából velem megegyező magasságú plüss macit. A sors furcsa fintora, hogy Harry természetesen megnyerte nekem, ezért utána mosolya még hatalmasabb lett.
- Mi lesz a neve? - kérdezte Harry, miközben a vásárolt vattacukrot ettük.
- Nem tudom. Két éves korom óta nem adok neveket a plüsseimnek, pedig van egy pár, ezért Maci lesz - téptem le az édességből mosolyogva.
- Nem kell ám eljönnöd velem randizni, tudom, hogy nem akarsz.
- Megígértem, és be szoktam tartani, amit ígérek. Be kell, hogy valljam, egész kellemes társaság vagy, így még csak nem is kényszer.
Harry nem szólalt meg, csak egyik kezét átdobta a vállam fölött, majd szorosabban húzott magához.
- Alig tudok valamit rólad.
- Hiszen Hanna elmondott minden fontosat rólam.
- Engem érdekelnek a nem fontosak is, a legapróbb tulajdonságodra is kíváncsi vagyok, szeretném tudni a jó és a rossz tulajdonságaidat is, csak szeretnélek ismerni, szeretném, ha megbíznál bennem - mosolygott, olyan édesen, hogy egy pillanatig még levegőt venni is elfelejtettem.
- Nem tudom, mit mondhatnék magamról. Nem olyan vagyok, mint amilyennek mutatom magam.
- Pont ezt szeretném megtudni, hogy milyen az igazi Rony, az a Rony, aki még a Zaynnel történt szakításod előtt voltál.
- Tényleg nem tudom elmondani Harry, nem tudok és nem is szeretek magamról beszélni. Ha több időt töltesz velem, akkor hidd el, hogy a legapróbb tulajdonságomig meg fogsz ismerni.
- Számodra mennyit jelent a „több idő”?
- Változó. Van, akiknél napok kérdése, de vannak, akik több év alatt se ismernek ki - válaszoltam, mire Harry csak bólintott.
- Hát megvagytok végre - jött Zayn hangja a hátunk mögül. - A többiek indulni akarnak, csak gondoltam szólok.

A fürdőből léptem ki, és barátnőm már tűkönülve várt az erkélyen, hogy végre kifaggathasson mindenről.
- Szóval, min gondolkodtál el annyira, miért mondtál igent Harrynek és hol voltatok Harryvel?
- Lassíts... Harryn gondolkoztam.
- Miért gondolkoztál Harryn? Rony, ne kelljen már harapó fogóval kihúzni belőled a válaszokat az istenért is!
- Kezdem úgy érezni, hogy nem csak egy barát. Nem szerethetek bele, nem akarok beleszeretni, Zaynt szeretem, és őt is akarom, még akkor is, ha teljesen viszonzatlan már. Érezni akarom, hogy újra megcsókol, hogy megölel. Vele akarok lenni. Harryvel meg valahogy más minden. Mellette gyorsan repül az idő, és szeretek vele lenni. Imádom a szemeit és a haját. És csak egy fél pillanatra téved az ajkára a szemem, de hihetetlen késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam. Hanna, kérlek segíts, én megőrülök! - temettem kezembe az arcomat, mert éreztem, ahogy a könnycseppek végig folynak az arcomon.
Barátnőm pár percig tanácstalanul nézett rám, amit meg is értek.
- Tehát szereted Zayn és azt hiszed, hogy Harrybe is kezdesz beleszeretni - foglalta össze mondandóm, én pedig helyeslően bólogatni kezdtem. - Nézzük kicsit máshogy. Szereted Zaynt, ez bárhogy nézve is biztos. De abba nem vagyok biztos, hogy Harryt is. Sőt biztos nem. Vonzódtok egymáshoz, ez viszont száz százalék, de ez nem szerelem. Ismerlek, az egész addig tartani, amíg a tiéd nem lenne, utána viszont rájönnél, hogy nem erre vágytál, mert Zaynt szereted.
- Igen, azt hiszem igazad van. De akkor is, hatalmas a kísértés.
- És tudod, hogy szabadulhatsz meg a kísértéstől?
- Ha engedek neki. De mi van, ha azzal csak még jobban megbonyolítanám a dolgokat?
- Ha nem próbálod meg, soha nem fog kiderülni.
- Most arra biztatsz, hogy feküdjek le Harryvel, ezzel engedve a kísértésnek és utána meglátom, hogy hogyan tovább? - néztem rá értetlenül.
- Ácsi, eddig csak csókról volt szó.
- Khm, szóval hol is tartottunk? - tereltem a témát.
- Szívem, soha nem tudtad normálisan terelni a témát, most miért hiszed, hogy sikerülne?
- Nem tudom. De éhes vagyok, menjünk enni.
A fotelből felkelve, egy cseppet sem kívánatos alakot pillantottam meg az ajtóban.
- Mennyit hallottál? - húztam a szám kínosan.
- Eleget.
- Szuper - forgattam a szemeimet. - Amúgy minek vagy itt?
- Paul szólt, hogy hívjalak le.
Bólintottam, és Ő el is tűnt a lépcsőn lefelé. Teljesen összezavarodva rogytam vissza a fotelba. Miért nem szólt be valamit? Miért nem mondott semmi gúnyosat vagy valamit? Én hülye, miért is az erkélyen kell megbeszélni állandóan a problémákat. Ó, talán azért, mert Keszthelyen nem fenyegetett az a veszély, hogy Zayn Malik meghallja, amint éppen elmondom, hogy még mindig mennyire szerelmes vagyok belé, de arra nem gondoltam, hogy Londonban, pláne egyházban élve vele teljesen más a helyzet. Az életkedvem minuszban, de azért lecsoszogtam apuhoz, ha már egyszer megkért rá.
- Rony, valami baj van? - nézett rám aggódva, amikor leértem hozzájuk.
- Már két éve folyamatosan - ráztam meg a fejemet, jelezve ezzel, hogy nem lényeges. - Miért hívtál?
- Harry említett nekem valamit. Valamit, aminek köze van az énekléshez és hozzád - mondta mosolyogva, én pedig egy gyilkos pillantással jutalmaztam Harryt, amiért elkotyogta apunak a rejtett „tehetségem”. - Csak az lett volna a kérdésem, hogy mi igaz ebből a kis hírből.
- Ronynak gyönyörű hangja van, ne hidd el neki, ha azt mondja, hogy semmiség - szólt közbe barátnőm, mielőtt tiltakozhattam volna.
Csak a szememet forgattam. Túl jól ismer. Harry egyetértően bólogatott a többiek pedig csak össze-vissza kapkodták a fejüket közöttünk. Apu, na meg persze Hannáék megígértették velem, hogy egyszer éneklek a többieknek is, aztán végre békén hagytak. Nem igazán értem, hogy a hangom mért akkora szám. Teljesen átlagos, ahogy minden más is rajtam vagy bennem. Nem voltam, nem vagyok és soha nem is leszek különleges, csak egy átlagos lány leszek, egy cseppet sem kellemes múlttal. Ennyi.
- De én most megyek is, jó éjt - intettem egyet általánosságban és indultam is. Volna... ha apu nem szól.
- Gyere, beszéljünk egy kicsit kettesben. Igencsak érdekelne, hogy mi az, ami két éve nyomja a szívedet - mosolygott kedvesen és a dolgozószobája felé húzott.
Székébe leülve helyet foglaltam én is a hatalmas kanapén. Várakozóan nézett rám, nekem pedig fogalmam sem volt, hogyan tálaljam neki, hogy Zaynnel jártam, aki nem mellesleg az általa menedzselt banda tagja.
- Kérlek Rony, segíteni szeretnék.
- Volt egy fiú, pontosabban van...
- Átvert? Megcsalt? Kihasznált? - szakított félbe.
- Apuuuu, nem - ráztam meg gyorsan a fejem, mielőtt még több hülyeség jutna eszébe. - De, nekem ez elég kellemetlen téma, főleg veled. Mármint félre ne érts, szeretlek, de még is, hogy reagálnál rá, ha azt mondanám, hogy két éve megismertem Zaynt itt, Londonba, majd összejöttünk, aztán pedig szakítottunk és én még mindig bele vagyok zúgva? - borultam ki teljesen majd rájöttem, hogy mit is mondtam. - Öhm, szóval ez a bajom - pirultam el azonnal, pedig egyáltalán nem szoktam.
- Szóval Zayn - mosolyodott el. - Bár a fiúk nem sokszor osztják meg velem a szerelmi életüket, de Zayn az egyike, aki elszokta mondani nekem a problémáit. Tudtam, hogy ismerős az általa leírt névtelen lány, akibe annyira bele volt habarodva. Elképesztően sokáig bánkódott, amiért nem válaszolt a hívásaidra. Szerintem elképzelni nem tudod, hogy mennyire maga alatt volt.
- De ez már régen volt, azóta ő tovább lépett. Én meg próbálkoztam, bár nem a legmegfelelőbb módon. El se hiszem, hogy ezt neked mondom el, és velem beszélem meg, de szeretem Zaynt, bármennyire is sok idő telt el, vagy bármennyire is nem beszélünk már.
- Elhiszem Kincsem, elhiszem - ült le mellém és megölelt.
- Mondd, van esélye, hogy valaha is újra vele legyek? Csak ne mondd az, hogy rá fog jönni kit dobott el, meg hogy gyönyörű vagyok, vagy valami, csak ezeket ne.
- Nem tudom, bármi megtörténhet. Ilyen fiatalon elég egy jól sikerült buli is - nézett rám vigyorogva, miután elengedett.
- Ne már, a saját apám mondja azt, hogy feküdjek vele össze egy buli után?
- Intim kapcsolatról egy szót sem ejtettem - oké, mai nap másodszorra szívom ezt meg. - Tudod soha nem voltam alkohol párti, de mindig azt mondtam, hogy a részeg ember az igazat mondja - magyarázta, mire rögtön leesett, mire gondol.
- Jó, az apám vagy, ezért még ezt hallani is durva tőled, de rendben, itassuk le - nevettem fel. - Most már tényleg megyek aludni, jó éjt apu - nyomtam egy puszit at arcára és már ott se voltam.
A nappaliba beérve láttam, hogy Liam és Harry kivételével az összes fiú összegabalyodva alszik az ágyon, miközbne a tévé még mindig üvölt. Egy nagyobb, de nagyon vékony plédet terítettem rájuk, majd kikapcsoltam a tévét. Tekintetem elidőzött Zayn arcán. Ahogy a kinti világítás beszűrődött az ablakon félhomály volt, de így is teljesen ki tudtam venni, tökéletes arcának még tökéletesebb vonásait, az enyhén borostás arcát és a csókra hívogató száját. Nagyot nyeltem, mikor arra gondoltam, hogy mennyire jó érzés volta, mikor azok az ajkak az én ajkaimat csókolták.
- Tetszik a látvány? - hallottam meg Zayn hangját, ami kizökkentett ajkainak bámulásából.
- Én csak... uhm, mindegy. Jó éjt - haraptam idegesen ajkaimba és gyorsan el is tűntem.
Nem a szobába mentem először, hanem az erkélyre, hogy a kellő nikotin adagomat elszívhassam, ám amikor kiértem az erkélyre láttam, hogy társaságom van.
- Azt hittem már alszol - huppantam le a Harry mellett lévő fotelba.
- Nem tudtam, amíg meg nem hallgathatom, hogy mi a baj, bár sejtem.
- Ha Zaynre gondolsz, akkor az egyik felét jól sejted. A másik fele meg, izé... hát az nem olyan dolog, hogy elmondhatnám.
- Bármit elmondhatsz - nézett rám kedvesen.
- A francba is, ha magamban tartom se lesz jobb - csaptam dühösen a karfára. - Több vagy számomra, mint egy sima barát, de igazából magam sem tudom, hogy mi ez, vagy miért érzem, egyszerűen csak érzem.
- De közbe Zaynt szereted.
- Igen - húztam a számat.
Igazából nem is tudom, hogy most mit mondhatnék... más vagy mint a többi lány, ebben most már teljesen biztos vagyok. Figyelj, hagyjuk a randizást, a puccos helyeket és a bulikat. Beszélgessünk, ismerjük meg egymást, és ha még ezek után is Zaynt szereted, akkor nem rajtam fog múlni a kapcsolatotok.
- Köszönöm Harry - öleltem át szorosan, amit azonnal viszonzott is. - Én most elmegyek aludni. Jó éjt Harry - nyomtam egy puszit az arcára és eltűntem.
Hosszú és kellemetlen volt az este és minél előbb a végét akartam ennek a napnak.  

Hatodik rész: 2013. 08. 10.