7. fejezet - Csók a víz alatt

Hali!:)

Meg is érkeztem a hetedik fejezettel. Köszönöm szépen az előző részhez kapott három pipát! A továbbiakban is remélem, hogy ugyan ennyit, esetleg többet is kaphatok, pár kommentel fűszerezve, persze telhetetlen nem vagyok, így ezzel is bőven megelégszem, sőt iszonyatosan örülök neki!:)

Jó olvasást! xx

Már fent voltam, de a szememet még nem nyitottam ki, gondoltam pihenek egy kicsit, mielőtt az egész napomat a stúdióban tölthetném.

- Ébren van már? - hallottam meg egy ismerős hangot.

- Még nincs. Felébreszthetnéd, Paul azt mondta, hogy hamarosan indulni szeretne.

Bár nem láttam őket biztos voltam benne, hogy már a szobán belül állnak, mert egyre közelebbről hallottam a lépteiket.

- De édesen alszik - nevetett fel Harry az alvópózomon. - Mint egy kis szuperhős - mondta, mire elmosolyodtam.

- Aha, csak kár, hogy nem alszik, hanem hallgatózik.

- A francba, lebuktam - biggyesztettem le alsó ajkamat, miután felültem az ágyamban.

Hanna egyből kivonult a szobából, így Harryvel kettesben maradtam.

- Elkísérhetlek a stúdióba?

- Persze. Örülök, hogy eljössz. Viszont, akkor fel kéne öltöznöm, mert nem hinném, hogy pizsamában kéne elmennem - szálltam ki az ágyból és megindultam a szekrény felé.

- Nekem semmi kifogásom nem lenne az ellen, ha egész nap pizsamában kéne téged látnom – mért végig tetőtől talpig, miközben ajkába harapott.

Nem értettem, hogy miért mondta, aztán végignéztem magamon. A „pizsamám” jelen esetben egy fehérneműt jelentett. Oké, ez ciki. Nem is igazán néztem, hogy mit veszek fel, csak pár cuccot gyorsan magamra kaptam, de az összeállítás még így is tetszett, így akár mehettünk is, miután elvégeztem a reggeli teendőimet.

Minden erőmet és érzelmemet beleadtam a számba, így viszonylag hamar kész lettünk. A végeredmény igazán jó lett. Már este nyolc is elmúlt, így apu úgy döntött, hogy ő haza megy, de mi Harryvel nem mentünk vele, inkább sétálgattunk a városban és kérésemre betértünk egy Starbucksba is, az elmaradhatatlan kávémért.

- Miért cigizel? - tette fel első eszébe jutó kérdését Harry, amikor rágyújtottam.

- Először azt hittem, hogy ettől majd jobb lesz. Utána pedig rászoktam és nem tudtam letenni, pedig próbáltam, de úgy, hogy a baráti társaságodból mindenki cigizik egyenlő a lehetetlennel. Aztán meg már úgy voltam vele, hogy nem is akarok leszokni - vontam vállat.

Harry bólintott, majd további semleges témákat érintve gyalogoltunk hazafelé. Észre se vettem, hogy idő közben meg is érkeztünk. Ahogy beértem barátnőm egyből letámadott. Elmondása szerint sajnálhatom, hogy kihagytam a mai napot velük, mert Eleanor hihetetlenül kedves és aranyos lány. Igazából sajnálom, hogy nem ismerhettem meg, de hosszú még ez a nyár, biztos vagyok benne, hogy még fogunk találkozni.

A laptopom előtt ültem, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn egy rég látott név szerepelt, így vigyorogva vettem fel.

- Oh, Veronica megtisztelt és felvette a telefont. Tartsd egy kicsit, ezt fel kell írnom valahova - kezdett el beszélni, amint felvettem, mire a szememet forgattam, mint mindig. - Ne forgasd a szemeidet!

- Mi? Honnan tudtad?

- Ismerlek... Mindegy is. Csak azért hívtalak, hogy told ki a seggedet a parkba.

- Abigail, tudod te, hogy hány óra van? - meredtem magam elé meglepődve. Mit akarhatnak ezek csinálni ilyen későn?

- Igen, este tíz lesz. Negyed óra múlva a parkba. Pontos legyél! - köszönt el és letette.

Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet, miután tudatosult bennem, hogy barátnőm semmit nem változott. Már csak amiatt se, mert még mindig él a kis hagyományunk, miszerint nem becézzük egymást, ha mégis, az is csak nagyon ritkán fordul elő. Mivel az idő így estére eléggé lehűlt előkerestem egy melegebb cuccot és miután felöltöztem már el is indultam.

- Majd jövök - intettem mindenkinek és leléptem.

Hallottam, hogy a többiek utánam kiabálnak, hogy hova megyek, de így is késében voltam, tehát nem foglalkoztam vele, csak fülesemet a fülembe dugva jutott eszembe, hogy Abigaillel mégis miért nem becézzük egymást. Így utólag visszagondolva a történet elég vicces... Minden akkor kezdődött, amikor kamaszként az első nyaramat töltöttem a nagyinál. A parkban ismerkedtem meg velük, ami már akkor a törzshelyük volt. 14-15 éves lehettem, még nem ismertem őket annyira. Abigail a fekete hosszú hajával, erős sminkjével és fekete cuccaival már első látásra unszimpatikusnak tűnt. Az érzés teljesen kölcsönös volt, ugyanis, ahogy betettem a lábamat közéjük az első kérdése az volt, hogy „Ki ez a pláza barbie?”. Mondanom se kell, hogy hónapokig mentek köztünk folyamatosan a szópárbajok, amin a többiek elég jól szórakoztak. Ám egyik nap csak ketten voltunk kint, amit a többiek ügyesen kiterveltek. Szokásos szópárbajaink lezajlása után viszont beszélgetni kezdtünk. Mint két normális ember. Hála többieknek azóta a legjobb barátnőim egyikének mondhatom, de még mindig nem becézzük egymást.

- Na, Veronica is idetalált végre - szólalt meg az emlegetett lány, amikor megérkeztem.

- Talán elmondhatnád, hogy mi volt ilyen szörnyen fontos este tízkor.

- Oh, szívesebben lettél volna a One Directionös szépfiúddal? - nyávogott elvékonyított hangom, mire vállba ütöttem.

- Nem járunk - válaszoltam a fel nem tett kérdésükre.

- De a vak is látja, hogy van köztetek valami - cukkolt tovább Noah.

- Tudod Noah, inkább keríts magadnak valakit és utána majd nyugodtan piszkálhatsz - vigyorogtam rá.   

Miután a többiek kérdőre vontak, hogy mégis hova tűntem az elmúlt napokban elmeséltem nekik, hogy éppen az első saját dalomat vettem fel, amit először nem is akartak elhinni, sőt ha jól számoltam, akkor még tizedjére is megkérdezték, hogy nem csak szívatom-e őket, így énekelnem kellett nekik. Biztosítottak róla, hogy ők lesznek az elsők, akik megveszik az új albumomat, tehát jól telt az este. A park teljesen üres volt lassan hajnali egykor, csupán csak a mi üvöltő zenénket lehetett hallani, na meg minket, ahogy énekeltük.

- You're from the 70's, but i'm a 90's bitch - üvöltöttük a lányokkal egyszerre.

Majd a szám folytatódott, ahogy az éneklésünk is. Hosszú évek óta először éreztem azt, hogy cigi és pia nélkül is eltudom engedni magam és tudok szórakozni.

- Ideje lenne indulnom - néztem az órára, és teljesen biztos voltam benne, hogy barátnőm le fogja szedni a fejemet, hogy merre jártam eddig.

Egy öleléssel elköszöntem mindenkitől és cigivel a kezemben, zenét hallgatva indultam haza.

- Veronica Higgins, mégis hol a bánatban voltál te ilyenkor?

- Hanna, nyugi már. Csak Carolineékkal voltam a parkban, ami nagyjából negyed órára van innét. Nem erőszakoltak meg, nem raboltak el, nem is támadtak rám, élek és virulok. És ha megbocsátasz, akkor elmegyek aludni, mert fáradt vagyok - kerültem ki vigyorogva és a fürdőbe rohantam.

Egy gyors zuhanyzás után végre befeküdhettem az ágyamba és alhattam.

Reggel, ah, fenéket délután egykor keltem, frissen és egyáltalán nem fáradtan. A fiúk nem sokkal ébredésem után le is léptek, valami interjúra, amit Hannával együtt meg is néztünk. A szokásos kérdések voltak, és már kezdtem örülni, hogy rólam semmit nem kérdeznek, de persze, miért is lett volna szerencsém...

- Harry, mint azt megtudhattuk a menedzseretek lányával te elég közeli kapcsolatba kerültél, ha fogalmazhatok így - nevetett fel, mire én csak egy szemforgatással díjaztam. - És az is kiderült, hogy a lány Zayn régi barátnője volt, akiről még akkor nem sokat tudtunk, sőt szinte semmit. Emiatt nincs közöttetek feszültség? Vagy esetleg Perrie nem féltékeny a lányra? Hiszen régi nagy szerelem, ráadásul még egy házban is éltek jelenleg, úgy tudom.

Oké, felpofozom ezt a nőt, esküszöm.

- Rony és én, nagyon jó barátok vagyunk, de semmi több - mosolygott Harry, mire én is elmosolyodtam, de egy szavát sem hittem el.

Bármennyire is utálom bevallani, még a hülye is észrevenné, hogy köztünk sokkal több van, mint egy szimpla barátság, de hálistennek nem szándékozik mások orrára kötni, a riporternő pedig úgy látszik bevette, így teljesen meg voltam elégedve.

- Na és Zayn? Veletek mi a helyzet?

- Ronyval két éve vége van, azóta Perrie a barátnőm, akit szeretek - adta a rövid, de sokatmondó választ.

Valami ehhez hasonló válaszra számítottam, mégis kicsit szíven ütött. Kicsit még kínozták a srácokat a barátnős kérdésekkel, és azt hiszem, hogy Liamnek volt ez a legrosszabb. Hiszen nem olyan régen szakítottak Daniellel, és pontosan tudom, hogy néha még évek se elegendők, hogy ki szeress valakiből.

Nem sokkal az interjú után hazaérkeztek a fiúk és apu is, akinek az arcán egy hatalmas mosoly foglalt helyet, amit nem értettem.

- Nos, azt kell, hogy mondjam, egy sztárpalánta él velünk együtt - mivel értetlenül néztünk rá, ezért folytatta. - Rony, egy kedves ismerősöm, aki szintén menedzser meghallgatta a felvett számodat és azonnal lecsapott rád. Szerinte egy kész főnyeremény vagy, és ha ő azt mondja, akkor biztos így van.

Kicsit váratlanul ért az egész, de hihetetlenül boldog voltam. Végül is azt csinálhatom, amit szeretek, ráadásul mások szerint jól is csinálom.

- A nevét megtudhatnám? Na meg az életkora is igazán érdekelne - kérdeztem mosolyogva.

- Daniel Thompson. Dan 23 éves, nem rég kezdett a szakmában dolgozni, de az egyik legprofibb menedzserré vált, akit ismerek és éppen szabad. Pontosabban most már a te menedzsered.

- Tehát... fiú, és mindössze öt évvel idősebb - gondolkozott hangosan Hanna vigyorogva.

- Ez igazán jól hangzik - vigyorodtam el én is. - Már ha egyáltalán dögös - húztam a számat, arra a lehetőségre gondolva, hogy csúnya. Ami nem lenne probléma, hiszen a menedzserem, de ha dögös akkor az csak plusz pont.

Hannával megegyeztünk, hogy mindenképpen velem tart holnap a Dannel való találkozóra, legnagyobb sajnálatunkra a fiúk is közölték, hogy velünk jönnek. Mondjuk nem értem minek, de nekem mindegy.

Mivel Londonhoz képest elég jó idő volt, a hátsó kert adta lehetőséget kihasználva fürdőruhában lépkedtem ki a medencéhez. Semmi esetre nem akartam úszni, ugyanis utálok, csak napozni akartam. A medence szélére rakott egyik napágyat egyből használatba is vettem, majd a telefonomon elindítottam Lana Del Rey számait tartalmazó lejátszási listámat és élveztem, ahogy a nap égeti a testem. Nem sokáig élvezhettem a napfürdőzést ugyanis valaki kikapta a fülemből a fülest a telefonnal együtt, aztán a következő pillanatban a medencében landoltam.

- Barmok - úsztam ki szitkozódva a medence széléhez, ahol a többiek jóízűen nevettek rajtam. - Legalább segítenétek? - nyújtottam kezemet feléjük egy ördögi vigyorral.

Harry mit sem sejtve megfogta a kezemet, ám nem figyelt eléggé, mert megrántottam és egyensúlyát elvesztve bezuhant mellém a vízbe. Egy pillanatra még a lélegzetem is elakadt, amikor feljött a víz alól. Na nem azért, mert olyan szörnyű látványt nyújtott. Pont az ellentéte miatt. Én meg képzelem, hogy nézhettem ki... ah, inkább bele sem gondoltam. Rém izgalmas gondolat menetemet az szakította félbe, hogy megint víz alá kerültem. Mivel Harryn kívül senki más nem volt a medencében ezért gyanítottam, hogy ő az.

Sötétedésig ültünk a medence mellett osztozva a napágyakon, hiszen amúgy nem fértünk volna el. Éppen Harry, már megszáradt tincseit csavargattam, miközben a feje az ölemben pihent. Mosolya szinte levakarhatatlan volt, ám ez Zaynről már nem volt elmondható. Tekintetével szinte helyben kinyírta Harryt, ami viszont engem mosolygásra késztetett. Zayn nem is sokáig maradt köreinkben, és lassan követték őt a többiek is, így csak Harryvel maradtunk kint ketten, nekünk viszont semmi kedvünk nem volt bemenni.

- Nem jössz úszni? - bökött fejével a medence felé.

- Nem szeretek - ráztam meg a fejemet egyből.

- Naaaa, a kedvemért - nézett rám kiskutya szemekkel.

Bár úszni nem mentem vele, annyival megelégedett, hogy leültem a medence széléhez és a lábamat belelógatva figyeltem, miközben úszik pár hosszt. Miután megunta odaúszott hozzám, és kezeit a combomra rakva belehúzott a vízbe. Megilletődve figyeltem mit csinál, de nem volt ellenemre. Ajkai egyre közelebb voltak, mire behúztam a víz alá. Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen lehet víz alatt csókolózni, bár soha nem Harryvel képzeltem el, de így is tökéletes volt. De úgy látszik, hogy valaki nem úgy gondolta, és ezt egy hangos köhögéssel fejezte ki. Unottan fordultam meg és ültem vissza medence szélére.

- Gusztustalanul romantikus volt - rágózott unottan.

- Irigykedsz, Malik - néztem rá mosolyogva, mire csak egy szemforgatást kaptam válaszul.

- Hanna kért meg, hogy szóljak. Valami szörnyen fontos dolgot akar megbeszélni veled. Gondolom letörött a műkörme, ezért most elkezd majd nyávogni - vigyorgott gúnyosan.

- Egyet jól jegyezz meg Zayn. Engem piszkálhatsz, kritizálhatsz, szidhatsz, amit csak szeretnél, de azt nem tűröm el, hogy a barátaimmal ugyan ezt tedd.

- Mert mit csinálsz? Rendezel egy szörnyen romantikus jelentet Harryvel, csak azért, hogy féltékennyé tegyél? - mosolyodott el öntelten.

- Nehogy azt hidd, hogy ez rólad szól.

- Nem hiszem. Teljesen biztos vagyok benne - vigyorgott még inkább, amivel sikerült még jobban felidegesítenie.

Harry szomorú ábrázata, és Zayn önelégült mosolya eléggé közrejátszott az utána következő cselekedetemben. Az általam adott pofon váratlanul érte Zaynt, és szemei kikerekedtek, így most rajtam volt a sor, hogy fülig érjen a szám. Harry kezét megfogva kulcsoltam össze ujjainkat és húztam be a házba.  

Nyolcadik fejezet: 2013.08. 19.