6. fejezet - Szóval, mi is lesz a megígért énekléssel?

Hali!:)
Megérkezett a rossz idő, ahogy az új fejezet is. Reméltem az utóbbinak kicsit jobban örültök, mint az elsőnek, bár személy szerint én már igazán vártam, hogy lehűljön egy kicsit az idő. Az legutóbb feltöltött részhez, mindössze egy pipa érkezett, ami miatt kicsit elszomorodtam, és csak remélni tudom, hogy ehhez a részhez már kaphatok több pipát, esetleg kommentet is. 
Jó olvasást! xx

More than friends

Reggel, ahogy kinéztem az ablakon egyből elment a kedvem mindentől. Hideg és esős idő. Miért is lepődöm meg ezen? Néhány - számomra - csinosnak számító ruha felvétele után indultam is a többiekhez, ám valaki kis híján rám nyitotta az ajtót.

- Szóval, mi is lesz a megígért énekléssel? - mosolygott rám apám a nyitott ajtóban.
- Ne már - húztam a számat, hiszen semmi kedvem nem volt egy kisebb tömeg előtt énekelni. - Semmi extra nincs a hangomban, teljesen átlagos - próbáltam kifogásokat keresni.
Aput nem igazán érdekelték az ellenérveim. Hanna segítségével sikerült lerángatniuk a többiekhez. Nem akartam öt csodálatos hangú srácnak énekelni, hogy utána meg jól leégjek előttük, de apu kérlelő pillantásainak hála erőt vettem magamon. Ahogy ránéztem a srácokra egyből a Torn ugrott be, így az eredeti változata mellett döntöttem.
- Rony, ez hihetetlenül jó volt! - ugrott nyakamba a barátnőm, mikor a szöveg végére értem.
- Ezt meg kell ünnepleni! - kiáltott fel Louis.
- Én benne vagyok.
Apu mosolyogva hallgatta az esti terveinket, ám, amikor szóba jött a múltkori buli leesett állal hallgatta a történteket. Louis nem bírja tartani a száját, ez már biztos, főleg miután kikotyogta apu előtt, hogy Harryvel elég közeli kapcsolatot ápolok mostanában.
- Tegnap még azt mondtad, hogy...
- Tudom, mit mondtam, és igaz is volt - szakítottam félbe, mielőtt még elszólja magát Zayn előtt a tegnapi kis beszélgetésünkről.
Apu csak értetlenül nézett rám, de inkább annyiban hagyta a dolgot.

Szokásomtól eltérően most késztetést éreztem arra, hogy csinos legyek, ráadásul még sminkeljek is. Fogalmam sincs, hogy honnan a fenéből jutott ez eszembe, de legyen. Barátnőm most is ezer örömmel elvállalta a sminkemet, a hajamat és a ruhámat is, így nekem semmi dolgom nem volt, csak ülni, és várni, amíg „alkot”. Csodálkozva néztem a tükörbe miután kész lettem. Szinte magamra se ismertem. Erős, füstös smink, egy élénk színű ruha, fekete magassarkú, hátul befont és begöndörített haj. Ez egy teljesen új énem volt, de tetszett.
- Köszönöm Hanna, istennő vagy - forogtam még mindig a tükör előtt.
Hanna csak legyintett aztán ő is készülődni kezdett, én pedig lefelé indultam, megnézni, hogy valaki elkészült-e már. Leérve Zaynt pillantottam meg a kanapén ülve. Lépteim hallatán rám emelte a tekintetét és végignézett rajtam, elég rendesen. Hirtelen olyan érzés fogott el, ami már két éve nem. Elpirultam. Utálom őt, amiért ilyen hatással van rám, mint senki más, és éppen ezért utálom magamat is, mert ilyen hatással tud rám lenni. Egyszerűen őrület.
- Ha Hazza meglát így szerintem nem sokáig lesz rajtad az a ruha.
- Hát lehet, hogy jobb helye lenne a ruhának a földön.
- Ebben teljesen biztos vagyok - vezette végig rajtam a tekintetét megint.
- Ne is álmodj, Malik - forgattam meg a szemeimet.
- Oh, akkor csak én láttam rosszul, hogy tegnap este legalább egy percig bámultad a számat, miközben a sajátodat harapdáltad, ami be kell, hogy valljam, hihetetlenül szexi volt - kacsintott rám, én pedig újból rákvörös lettem.
- Hol hagytad a barátnődet? Biztosra veszem, hogy nem örülne neki, ha megtudná, hogy éppen nekem teszed a szépet - mosolyogtam rá, leplezve a zavaromat.
- Csak mondd a szemembe, hogy nem élvezed, és esküszöm neked, hogy abbahagyom.
Válaszára lefagytam. Képtelen lennék a szemébe hazudni anélkül, hogy ne venné észre, ahhoz túlságosan jól ismer. Ah, bármit csinálok mindenhogyan én jövök ki belőle rosszul...
- Hallgatás egyetértés - nézett rám önelégült mosolyával.
Hatalmasat tévedsz. Egyáltalán nem élvezem, hogy csak akkor veszel észre, ha nincsen itt a barátnőd, máskor meg rám se nézel - adtam az igaz választ.
- Tehát élvezed, hogy ezt csinálom - vigyorgott még mindig.
- Menj a francba - álltam fel dühösen és a hátsó udvar felé tartottam.
Éppen a cigimet vettem a számba, mikor kinyílt a terasz ajtaja mögöttem. Nem vettem figyelembe, bárki is jött ki, csak a korlátnak dőlve gyújtottam meg a szálat, amit valaki azonnal ki is kapott a számból. Dühösen néztem oldalra, és Zaynnel találtam szembe magam.
- Add már vissza!
- Nem. Egyáltalán minek ez neked?
- Mert csak - mondtam tejesen nyugodt hangnemben, majd egy újabb szálat gyújtottam.
- Miért csinálod ezt?
- Miattad.
Zayn nem szólt semmit, csak velem együtt ő is rágyújtott. Kényelmetlen volt a magassarkúmban egy helyben álldogálni, ezért jobb ötlet híján a korlátra ültem rá, de a lendülettől, majdnem hátra is estem, ha Zayn nem kap el és ránt vissza. Igazából nem estem volna másfél méternél többet, de hálás voltam Zaynek, hogy elkapott, már csak azért is, mert ahogy visszahúzott fél karja még mindig a derekamon pihent és nem engedett el. Illatát magamba szívva térdeim kissé megremegtek és a pulzusom is az egekbe szökött, miközben teljesen olyan érzésem volt, mintha visszaugrottunk volna az időben. Zayn kezével az állam alá nyúlt, ezzel felemelve azt. Ahogy tekintetünk találkozott egyből elvesztem a mogyoróbarna szempárokban, amik a szemem és a szám között vándoroltak, majd megálltak a számnál. Ajkaival közelíteni kezdett, amitől reflex szerűen hunytam le a szemeimet, de, amikor fél perc múlva még mindig nem éreztem puha ajkait az enyémen kénytelem voltam kinyitni a szememet. Miután ez megtörtént szembe találtam magam Zayn önelégült ábrázatával.
- Oh, szegény Rony, tényleg azt hitte, hogy megcsókolom - kezdett el gügyögni, mintha egy kisbabához beszélne.
- Rohadj meg Malik! - ahogy kimondtam már csattant is a kezem az arcán, könnyeim pedig patakokban kezdtek ömleni.
Magassarkúimat lekapva magamról futni kezdtem befelé, ám valakinek neki ütköztem.
- Hé, minden rendben? - aggodalmaskodott Liam.
- Zayn - motyogtam alig hallhatóan a gombóc miatt, ami a torkomban volt.
- Mit csinált?
Miután sikerült egy kicsit megnyugodnom elmeséltem Liamnek mindent. Ami két évvel ezelőtt volt, amit két év alatt éreztem, amit most érzek és, ami most történt. Liam igazán jó hallgatóság, hiszen egyszer se szakított félbe, hanem megvárta, míg befejezem.
- Bocsánat, hogy ezt így rád zúdítottam, de egyszerűen valakinek el kellett mondanom. Egyre nehezebb ez az egész, főleg így, hogy mindennap találkozom vele, ha ezt csinálja, akkor meg pláne. Azért jöttem egészen Londonig, hogy megpróbáljak új életet kezdeni, tovább lépni, erre tessék, már első nap összefutok vele, aztán kiderült, hogy egész nyárra lakótársam lesz. Ennek ellenére, ha tehetném se változtatnám meg azt az alig három hónapot, amit vele töltöttem - mosolyodtam el szomorúan az emlékek miatt.
- Valószínűleg már vagy ezerféle tanácsot kaptál, többek között, hogy felejtsd el, vagy éppen tedd féltékennyé - kezdett bele, mire bólogatva jeleztem, hogy igaza van. - Na, akkor ezeket most felejtsd el, mert, aki ezeket tanácsolta valószínűleg nem volt még szerelmes. Érd el, hogy újra beléd szeressen.
- Erre már én is gondoltam, de addig már soha nem jutottam el, hogy rájöjjek hogyan.
- Ezt sajnos neked kell tudnod. Nem tudom, hogy mi az, ami miatt beléd szeretett, pontosabban tudnék sorolni dolgokat, ami miatt bárki beléd szerethetne, de azt nem tudom, hogy Zayn éppen melyik tulajdonságod miatt szeretett beléd, ezt csak te tudhatod.
- Nem tudom Liam, egyszerűen fogalmam sincs. De most erre gondolni se akarok. Szerintem én itthon maradok.
- Dehogy maradsz. Jössz velünk és kész - jelentette ellentmondást nem tűrő hangnemben, mire szalutálni kezdtem.
Liam mosolyogva csóválta a fejét, aztán elkezdtek lefelé szállingózni a többiek is, így a taxi hívása után indulhattunk is. Az út elég hosszúnak ígérkezett, így a körülöttönk elsuhanó, csodásan kivilágított várost néztem és szememmel felfedezni véltem néhány velünk egykorú, talán még fiatalabb lányt, illetve fiút is, akik nyár lévén szintén bulizni indultak, ezzel esélyt adva maguknak, hogy legalább egy éjszakára jól érezzék magukat. Hogy legalább egy éjszakára megfeledkezhessenek az összes gondjukról és az összes magukban hordozott fájdalmaiktól, amiktől majd az ereikben egyre inkább elhatalmasodó alkohol fogja megfosztani őket, miközben felhőtlenül érzik magukat, nem is sejtve, hogy a holnap reggel ugyanolyan lesz, mint a többi, hogy semmi nem fog változni. De ők folytatják tovább, minden egyes alkalommal, közben pedig pontosan tudják, hogy az alkohol nem válasz, csak éppen elfelejted a kérdést. Igen, én is pont ezt teszem, mikor lehetőségem adódik rá. Szükségem van arra, hogy legalább néhány röpke óra erejéig gondtalannak és felszabadultnak érezzem magam. Talán ez ad erőt, hogy minden napot ne csak túléljek, hanem megéljek is. Körbenéztem a kocsiban hol hangosabban, hol halkabban nevetgélő társaságon, ami miatt gondolataim akaratlanul is másfelé terelődtek. Vajon milyen lenne az életem, ha soha nem ismertem volna meg Zaynt, ha akkor ott, a parkban nem találkozunk? Talán mindmáig nem tapasztaltam volna, hogy milyen jó érzés is az igaznak mondható szerelem, és mennyire fájdalmas is, amikor vége szakad. Kevesebb és üresebb lennék.

„Éppen a parkban próbáltam utolérni Zaynt, ami nem igazán sikerült.
- Zayn, ne szaladj már annyira - kérleltem barátomat, aki úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, mivel meglátott egy vattacukor árust.
Hiába volt minden könyörgésem, addig nem állt meg, amíg meg nem kapta a hőn áhított édességét. Mosolyogva puszit nyomtam az arcára, amikor leült mellém a hatalmas vattafelhővel a kezében.
- Mindjárt vége a nyárnak - szomorodtam el azonnal, amint belegondoltam, hogy hamarosan el kell válnunk, ki tudja, meddig.
- Rony, még van egy hónap a nyárból. Megfogjuk oldani, hidd el - emelte fel fejemet az államnál fogva. - Szeretlek - mondta ki, azt az egy szót, amelyet még senki mástól, sőt még tőle se hallottam ezelőtt.
A hőmérsékletet hirtelen igazán melegnek éreztem, és az arcom színe sem az eredeti színében tündökölt, sokkal inkább volt pipacspiros, vagy akár rákvörös. Szerettem őt, mindennél jobban, de soha nem voltam a szavak embere, és ez most se volt másképp. Csupán egy csókkal viszonoztam érzelem nyilvánítását, de azt hiszem, neki ennyi is elég volt, hisz belemosolygott a csókunkba.”

Az emlékek hatására éreztem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon, amit gyorsan le is töröltem, mielőtt bárki észrevehette volna azt. Próbáltam inkább a többiek beszélgetésére koncentrálni, ahelyett, hogy elmúlt dolgokon töröm a fejem, de akaratomon kívül is ott zakatolt a fejemben egy kis szó. „Szeretlek”. A szó, amelyet két éve nem hallottam egy fiútól se, és a szó, amelyet én még soha nem mondtam senkinek.
- Rony, megérkeztünk - rázogatta a vállamat Harry.
Mosolyt erőltetve az arcomra szálltam ki a kocsiból, miközben Harry a derekamat ölelte át védelmezően, hogy el ne vesszek a nagy tömeg miatt. Előrefurakodva magunkat a tömegen, már bent is találtam magam. Első és egyetlen célom a bárpult volt. Már a sokadik italunkat gurítottuk le Harryvel együtt, ám egy idő után beleuntam az egy helyben ülésbe és kezét megragadva magam után húztam a tömegbe. Mosolyogva követett, majd, amikor a helyet megfelelőnek érezte kezeit a derekamra rakta, én pedig átkaroltam a nyakát. Míg Harryvel voltam nem számított semmi. Nem érdekelt, hogy mi volt Zaynnel, nem érdekelt a jövő, csak a pillanatnak éltem.
- Rony, mi mennénk már - próbálta túl üvölteni a zenét a mellettünk megjelenő barátnőm.
Csak bólintottam és Harry öleléséből kibújva követtem őt, Harryvel a nyomomban. Csak két másodpercre néztem félre és már nem láttam magam mellett Hannáékat. Körbe néztem a hatalmas szórakozóhelyen, tekintetemmel a fiúkat vagy barátnőmet keresve, de ehelyett csak Zaynt láttam, valami ribanccal smárolni. A gyomrom is felfordult a látványtól, a szívem apró darabjai, pedig még apróbbakká törtek, de nem foglalkozva ezzel haladtam a kijárat felé. Szerencsémre a többieket ott találtam.
- Zaynt nem láttad?
- De, éppen valamit kutatott egy ribancnak a szájában.
- Rony, az a „ribanc” véletlenül nem a barátnője volt? - mosolyodott el Liam.
- Az a ribanc barna hajú volt - forgattam a szemem. - Inkább mejünk, mert itt a taxi.
- Zaynnel mi lesz? - néztek rám a többiek felvont szemöldökkel.
- Haza talál legkésőbb holnapra - vontam vállat és beszálltam a kocsiba.
A többiek vonakodva, de követtek, így végre elindulhattunk. A mellettem ülő Harry vállára hajtottam a fejemet, miközben félkezével átkarolt és az oldalamat simogatta a kezével.
- El is felejtettem mondani, hogy holnap Eleanor meglátogat minket - húzódott mosolyra Louis szája.
- Holnap után pedig interjú lesz - húzta a száját Harry.
- Utána pedig stúdiózunk, dedikálunk és kisebb koncerteket adunk - folytatta a programok sorolását Liam.
- Lazítsatok már egy kicsit.
- Drága, kicsi Rony. Majd ha apuci énekesnőt farag belőled és sikeres leszel, akkor megtudod, hogy nem olyan könnyű ám ez az egész.
És teljesen biztos vagyok benne, hogy sikeres leszel - tette hozzá Liam kisebb beszédéhez Harry.
- Így nem lesz nehéz sikeresnek lenni, ha már most tele van velem az újság, csak azért, mert néhány órát kettesben töltöttem veled - néztem fel a göndörkére mosolyogva.
- Ráadásul az embereknek csak rád kell nézni és rájönnek, hogy gyönyörű vagy, és, amikor majd meghallják a hangodat rájönnek, hogy a gyönyörű külső egy csodálatos hangot rejt - mosolyodott el ő is.
Éreztem, hogy évek óta először sikerült Zaynen kívül másnak eléri, hogy elpiruljak, ugyanis pontosan ez történt. Amint végigmondta éreztem, hogy az összes vér az arcomba fut.
- Nézzétek milyen édesek. Oh, milyen hamar felnőnek - kezdett el sírást imitálni Louis, a többiek pedig csak vigyorogva figyeltek, hol minket, hol pedig Louist.
Többiek pillantása szinte lyukat égetett a bőrömbe, ezért Harry vállába fúrtam a fejem, remélve, hogy ezzel elrejthetem magam a többiek elől. Nem jártam sok sikerrel, hisz csak nevetni kezdtek cselekedetem miatt, de legalább megérkeztünk. Én voltam az első, aki kipattant a kocsiból és már bent is voltam a házban.
- Jó estét - jött ki apu a konyhából. Hirtelen hangra összerezzentem.
- Apu, hajnali három van. Nem kéne még aludnod?
- Mondja ezt az, aki holnap egész nap stúdiózni fog, mert felvesszük az első saját dalát.
Tátott szájjal néztem apura, majd kitárt karjai közé vetettem magam. Képes volt fent maradni azért, hogy ezt közölje velem. Nekem van a legjobb apukám a világon, ez most már teljesen biztos.
- Menj aludni, pihend ki magad. Holnap fárasztó napod lesz.
Egy intéssel elköszöntem mindenkitől, és már indultam volna, ha valaki nem kapja el a csuklómat.
- Jó éjt - mosolygott rám Harry és egy puszit nyomott a szám sarkába.
- Most már az lesz - öleltem át.
Hanna csak vigyorogva figyelte a jelenetet, majd alkaromnál fogva a szobánk felé kezdett rángatni.
- Igazán édes párost alkotnátok Harryvel.
- Nem akarok játszani vele, de mégis egyszerűen nem bírok ellenállni neki. Elpirultam a bókja miatt! - akadtam ki teljesen saját magamon.
- Azt hiszem tévedtem, amikor azt mondtam, hogy csak vonzódsz hozzá. Melletted leszek bármi is történjen, csak nem akarom, hogy pofára ess. Nem hiszek az újságoknak, de félek, hogy talán igaz lehet, amit Harryről írnak, és nem akarom, hogy egy legyél a sok közül, miközben neked ez többet jelent.
- Hanna, lassíts. Zaynt szeretem, Harryhez pedig fogalmam sincs, hogy milyen érzések fűznek. Az biztos, hogy ez már sokkal több, mint puszta szexuális vonzalom. De tudod mit!? - kérdeztem mire felcsillant a szeme. - Fáradt vagyok, és aludni fogok - mosolyodtam el, mire ő unottan morgott egyet és hozzám vágott egy díszpárnát. - Jó éjt, Hanna.
Valamit motyogott, de már nem értettem, mert amint a fejem leért a párnára, már el is aludtam.

Hetedik fejezet: 2013. 08. 15.