V. Díj

Köszönöm a díjat Csakegylány-nak!♥

Szabályok:

1. Rakd ki, hogy kitől kaptad a díjat!

2. Írj magadról 11 dolgot!

3. Válaszolj 11 kérdésre!

4. Írj 11 kérdést!

5. Küldd tovább öt embernek!

11 dolog magamról:

1. Elképesztő, hogy mennyire feldobott, amikor megláttam, hogy az egyik kedvenc blogom írójától kaptam díjat.

2. Szerintem le fogok betegedni, mert ramatyul érzem magam.

3. Annyi mindent kéne csinálnom/tanulnom holnapra, hogy inkább semminek nem állok neki.

4. Szombaton végre megtudtam venni kedvenc írónőm új könyvét, amit már ki is olvastam.

5. Utálok suliba járni.

6. Két hónap múlva ilyenkor már hazafelé tartok Londonból ( :( ).

7. Kávéfüggő vagyok (bár megeshet, hogy már említettem).

8. A konyhai tudományom palacsinta sütésig és rántotta készítésig terjed, itt megakad.

9. Drága barátnőm múlthét óta nincs suliban, és kezdi értelmét veszteni az életem nélküle.

10. Nekiálltam újra elolvasni a Bábelt, ha jól számolom, akkor nagyjából ötödik alkalommal.

11. Ha unatkozom órán, akkor fejben elkezdem tervezgetni a történeteim folytatását, de mire hazaérek, általában el is felejtem, hogy mit ötleteltem. 

11 válasz a kérdésekre:

1. Hogy vezetek le a stresszt? 

Csapkodok, földhöz vágok valamit, és nagyon rossz és káros szokás, de elszívok egy cigit, vagy többet, stressz függő.

2. Milyen fajta könyveket olvasol szívesen?

Mindent, ami tetszik.

3. Mi számodra a legfontosabb az életben?

A barátaim, még akkor is, ha néha nagyon rossz barát tudok.

4. Hogy képzeled el magad 15 év múlva?

Be kell vallanom, fogalmam sincs. Azt sem tudom, hogy mit fogok csinálni két hét múlva, vagy akár holnap. El akarom költözni, ebből az országból, de legalább ebből a városból, ebben biztos vagyok. De ezen kívül semmi konkrét, tényleg, még csak halvány elképzelésem sincs, hogy mit akarok csinálni.

5. Mi az a 3 dolog, amit a legszívesebben megváltoztatnál magadban?

A kinézetem, a személyiségem. Meg úgy az egész életem.

6. Szerinted egy ember lehet magával teljesen elégedett?

Csak a saját nevemben tudok beszélni, én pedig úgy gondolom, hogy teljesen soha nem elégedsz meg magaddal. Aztán megeshet, hogy csak velem van a gond.

7. Mennyire érdekel mások véleménye?

Sajnos nagyon is.

8. Mi a legnagyobb félelmed?

Hogy soha nem leszek elég jó. Gondolok itt barátságokra, szerelmekre, munkákra...

9. Milyen voltál kisgyerekként?

Fiús. Nagyon, nagyon fiús. Mindemellett pedig hihetetlenül rossz, és elképzelhetetlenül béna. Az utóbbiak mára se változtak sokat.

10. Milyen stílus áll hozzád a legközelebb?

Nincs kimondott. Ha lehet így mondani, mindenevő vagyok.

11. Mit vársz most a legjobban?

Hogy elvégezzem a Közgázt, aztán eltűnhessek itthonról, a lehető legmesszebbre.

11 kérdés:

-

Akiknek küldöm:

-

IV. Díj

Hi, Babes!:)

Megkaptam a negyedik díjamat is, ezúttal Esther-től. :)xx

Köszönöm Esther-nek!♥

Szabályok:

- Írj 11 dolgot magadról

- Válaszolj 11 kérdésre

- Írj 11 kérdést

- Küldd tovább 11 embernek

11 dolog magamról:

1. Nagyon szeretem Lea Michele új albumát.

2. Az említett albumot tegnap óta szerintem már vagy tízszer meghallgattam.

3. A változatosság kedvéért most is éppen az hallgatom.

4. Kedvenc színem a piros és a fekete.

5. Hétfő óta nem bírom rávenni magam, hogy megnézzem az Eredet-et, pedig imádom Leonardot, és kíváncsi is vagyok a filmre.

6. Hiányoznak a legjobb barátnőim.

7. Jelenleg a  Vigyázz rám, angyal című könyvet olvasom.

8. Az egyetlen, amit szeretek a tesiben, az a talajtorna.

9. Nagyon makacs tudok lenni, és hamar fellehet húzni apró dolgokkal is.

10. Harmadik óta szemüveges vagyok.

11. Utálok magamról beszélni.

11 válasz a kérdésekre:

1. Miért kezdtél blogolni?

Barátnőmmel együtt csak úgy kipattant a fejünkből egy ötlet, miközben Pesten ültünk várva a Szent Johanna Gimi 8. részének dedikálására. Aztán egy hónappal utána közzétettük az első - igazán pocsék - fejezetet. Majd megszerettem az írást, és elkezdtem saját magam írni, egyedül.

2. Hány blogod van?

Kettő.

3. Ki az egyes blogjaid közül a kedvenc általad megformált karakter?

Hm, nehéz kérdés, mert egy idő után szinte az összes karakter a szívemhez nő, de ha választanom kell, akkor a második történetemből megismert Matt-et választom.

4. Használsz helyesírás ellenőrzőt? 

Nem, nem igazán. Inkább többször átnézem, de lehet, hogy még így is akad benne pár elírt szó, amire nem figyeltem eléggé.

5. Szeretsz olvasni? Ha igen, akkor melyik a kedvenc könyved?

Imádok olvasni. Kedvencek... ezzel a kérdéssel mindig megfognak. Szent Johanna Gimi kötetek, Gyönyörű Sorscsapás, Veszedelmes Sorscsapás, Szürke Ötven Árnyalata trilógia, Szerelmem egy angyal, Vigyázz rám, angyal. Ezek, amiket képes vagyok többször elolvasni egymás után, de ezekből tényleg nem tudnék választani egy kiemelkedőt sem.

6. Milyen közösségi oldalakra vagy regisztrálva?

Twitter, Tumblr, We♥It, Facebook, Instagram.

7. Mi a kedvenc állatod?

Talán a kutyák, de nem vagyok az a nagy állatbarát típus.

8. Hogy hívják a legjobb barátod/barátnőd?

Martin, Zsófi, illetve Vancsi, de vele most éppen nem tudom mi a helyzet, mert megsértődött rám.

9. Van testvéred?

Igen, rendelkezek egy 11 éves öccsel. Rémálom.

10. Mondj magadról 3 rossz tulajdonságot?

Oh, csak hármat? Nos, akkor válogassunk... pesszimista vagyok, nincs önbizalmam, türelmetlen vagyok.

11. Elégedett vagy magaddal?

Nem. Soha nem is voltam. A megjelenésemben, az írásomban, akármimben találok kivetni valót.

11 kérdés:

-

Akiknek küldöm:

-

III. Díj

Hi, Babes! :)

A blog megkapta a harmadik díját, amit nagyon szépen köszönöm Tina M.-nek! xx

Köszönöm Tina M.-nek!♥

Szabályok:

- Írj 11 dolgot magadról.

- Válaszolj 11 kérdésre.

- Írj 11 kérdést.

- Küldd tovább 11 embernek.

11 dolog magamról:

1. Az egyik legjobb barátomat lassan 14 éve ismerem, aki mellesleg fiú, és mellesleg éppen mellettem kockul.

2. Most kaptam új telefont, mert a másiknak betörtem a belső képernyőjét.

3. Éppen az All Time Low That Girl című számát hallgatom.

4. Szeretném minél hamarabb közzétenni az új blogomat.

5. Pontosan két hónap múlva megyek Londonba.

6. Alig várom, hogy olvashassam Leiner Laura új könyvét.

7. Soha nem voltam még szerelmes.

8. Tűkön ülve várom, hogy vége legyen ennek az évnek.

9. Félek a magyar kisérettségitől.

10. A matekból pedig egyenesen rettegek.

11. Szeretnék Angliában élni.

11 válasz:

1. Hány tesód van?

Csak egy öcsém van, de az is bőven elég.

2. Kedvenc énekesed?

Demi Lovato, Justin Bieber, James Arthur.

3. Kedvenc blogod?

Nagyon sok blogot szeretek, de kiemelkedően kedvenceim a fordított blogok. Azok közül viszont nem tudnék kiválasztani egyet, ami a legkedvencebb.

4. Kedvenc játékod a telefonodon?

Nem igazán szoktam játszani se telefonon, se gépen.

5. Mi a kedvenc műsorod?

PLL, Glee.

6. Kedvenc tantárgyad?

Angol, és a töri is érdekel, csak lusta vagyok rendesen megtanulni.

7. Mi az álompasid neve?

Ashton Irwin (:D).

8. Hányadikos vagy?

Tizedikes.

9. Hány blogod van?

Kettő. Ezen kívül még van egy másik, amit barátnőmmel közösen írtunk, de aztán félbemaradt. 

10. Voltál már részeg?

Megesett.

11. Szereted a mesefigurákat?

Néhányat igen. Viszont Micimackó kifejezetten irritál.

11 kérdés:

1. Milyen zenei műfajt preferálsz? 

2. Jártál már máshol Magyarországon kívül? Ha igen, hol?

3. Mennyire egyezik meg a karaktereid személyisége a tiéddel?

4. Jelenleg mi a kedvenc dalod?

5. Hova utaznál el szívesen?

6. Kávé vagy inkább tea?

7. Mivel szeretnél foglalkozni a későbbiekben?

8. Mit jelent számodra az írás?

9. Mi a kedvenc filmed?

10. Van olyan ember az életedben, akiben feltétel nélkül megbízol?

11. Mit tennél meg most, ha lenne rá lehetőséged?

Akiknek küldeném:

I Need More

Shadow.

You And I

Utószó

Hi, Babes!:)

Nem írtam még ilyet, szóval pontosan nem tudom, miket szoktak egy utószóban leírni, ezért én inkább kicsit összegzem a blogot, és beszélek kicsit bővebben a továbbiakról.

Sokáig húztam, hogy megírjam, pedig már péntek estére, maximum szombat délutánra terveztem, de aztán valahogy nem találtam szavakat, nem tudtam, mit írhatnék, vagy csak nem akartam tudni.
Szerintem a közepébe csapva az egésznek beszélek kicsit a történetről. A kulissza titkokról, ha így tetszik.
A végét illetően több ötlet is megfordult a fejemben.
Amikor legelőször elgondolkodtam, hogy vajon mi legyen a vége, akkor azt terveztem, hogy a végén úgy kanyarítom a dolgokat, hogy Louis-val legyen együtt és, hogy ne legyen az se teljes happy end, persze ezért a tettéért valamennyien megutálták volna, főleg Eleanor. Aztán ezt az ötletet elvetettem.
A második lehetőség az volt, hogy elmegy egyetemre, elvégzi, s mindeközben együtt marad Liammel, és mindenkivel tökéletes lesz a kapcsolata, mert megtalálja az egyensúlyt a londoni és az amerikai élete között. Lényegében boldog befejezésnek tökéletes lett volna, de semmiképpen nem tartottam reálisnak. Valahogy annyira abszurdnak tűnt belegondolni, hogy semmi nem változik, ráadásul amúgy sem akartam boldog befejezést, ezért ezt az ötletet is inkább elfelejtettem.
Majd kitaláltam a harmadikat - a mostani befejezést. Azt gondolom, ez így megfelelő. Boldog a vége, mégsem jön össze Liammel. Tehát a célomat elértem.
Be kell vallanom, hogy imádtam írni ezt a történetet, de legfőképpen az utolsó részeket. Aztán az epilógusról nem is beszélek. Annak ellenére, hogy nem akartam megírni, mert azzal lezártam a történetet, mégis imádtam írni. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy beleszerettem Matt karakterébe. Bár - ha jól emlékszem - sötét hajúnak írtam le, nekem végig Ashton Irwin képe ugrott be ahogy írtam, holott legelőször egy teljesen más srácot képzeltem el hozzá.
Amikor elkezdtem írni egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen történetet alakítok ki az egyetlen kis megírt prológusból. Általában spontán írok, szóval nincs kialakított képem arról, hogy mik fognak történni a részekben. Ritkán fordul elő, hogy van konkrét elképzelésem, mit akarok beleírni az elkövetkezendő fejezetekbe.
Végül, de nem utolsó sorban pedig szeretném megköszönni a feliratkozókat, a kommenteket, a pipákat, és a díjakat. Hihetetlenül hálás vagyok mindenért.

Pár szót ejtenék a továbbiakról, most kicsit részletesebben, mint az epilógus végén. Talán nem mondok újat azzal, hogy új történetet írok.
A történet - ami majd ide fog felkerülni - jelenleg íródik. De, mint említettem szeretném először teljesen befejezni, aztán publikálni. Annyit elárulhatok, hogy nem szokványos sztori, vagyis én még nem találkoztam ilyennel - ami persze nem azt jelenti, hogy nincs is ilyen, vagy senki más nem írt még ilyet. A főszereplője nem más lesz, mint az egyetlen Louis Tomlinson. A történetről talán annyit elárulhatok, hogy nem lesz benne semmilyen One Direction. A fiúk szerepelni fognak és barátok is lesznek, de csak átlagos emberekként. Remélem ennek ellenére azt is olvasni fogjátok.
Emellett pedig szintén folyamatban van egy másik történet írása. Amely egy 5SOS fanfiction lesz, Ashton főszereplésével. Jelenleg még csak az első fejezet van meg, szóval még az is várat magára, de valószínűleg azt előbb közzéteszem majd. Annak egy új blogot szánok, hiszen ide szeretnék csak One Direction fanfiction-ket felrakni. Amint az új blogom megnyitja a kapuit ide kiírom.

Nos, úgy gondolom, mást nem szerettem volna mondani. Köszönöm, hogy velem voltatok, és reménykedem, hogy lesztek is, hiszen még sokáig szeretném boldogítani a blogger világát a történeteimmel.:)

A lehető leghamarabb jelentkezem. xx

Epilógus

El sem hiszem, hogy hosszú évek után most haza utazom. Mióta Liam elhagyott azóta nem jártam London közelében, leginkább Eleanorék látogattak meg néha, de én be se tettem a lábamat Londonba. A nagyobb szüneteket mind Liz szülővárosában töltöttem a lánnyal együtt, aki már életem egyik legfontosabb emberévé avanzsált. Ő, Christian és Matt segítettek ki abból a mély érzelmi gödörből, amelyet a Liammel való szakításom okozott. Ezért örökké hálás leszek nekik, hiszen bele sem merek gondolni, hogy mit csináltam volna teljesen egyedül. Valószínűleg ott hagytam volna az egyetemet már az első félév után, és visszautaztam volna Londonba, hogy Eleanorra és Hopera támaszkodjak, de nem így lett. Talán senkinek nem okozok meglepetést, ha azt mondom, hogy a négy év alatt egyre inkább elkopott az otthoniakkal a barátságom. Az elején még szinte naponta beszéltem mindenkivel - Liamet kivéve, persze - és igyekeztem úgy beosztani az időmet, hogy ezek a napi kis telefon, vagy akár skype beszélgetések megmaradjanak, de nem sikerült. Foghatnám az időeltolódásra, vagy arra, hogy a fiúknak is, és nekem is sok dolgom volt, de ez nem lenne igaz. Ők folyamatosan próbáltak hívni, de mindig lemondtam, mert az itteniekkel programom volt, vagy egy valag tanulni valóm volt. Aztán egy idő után nem próbálkoztak, csupán csak párszor beszéltünk, akkor is én hívtam őket, és akkor se tartott az egész tovább maximum fél óránál. Elhidegültünk egymástól, ami valljuk be, az én hibám volt. Nem tudtam megtalálni az egyensúlyt az új és a régi életem között. Végül Hope is beleunt ebbe az egészbe, és élte a saját életét, amibe az évek múlásával egyre kevésbé tartoztam bele, de legalább havonta hallattunk magunkról, ez egészen a mai napig így megy. Egyedül a nővéremmel való kapcsolatom emlékeztet arra, hogy négy éve milyen is volt az életem.

- Bébi, lassan indulnunk kéne - ráz ki gondolataimból Matt hangja, ami most szomorúan cseng. Csendesen bólintok és felkapom a bőröndjeimet, és ezzel a mozdulattal bele is vágom a kocsi csomagtartójába. - Nem akarom, hogy elmenj - vallja be halkan, és ajkait lágyan az enyémekre nyomja.
- Őszintén megmondva kicsit félek - vallom be, mire Ő szorosan körém fonja a karjait nyugtatásképpen. - Hiányozni fogsz - nézek fel rá, miközben kissé elhúzódom tőle.
- Te is nekem. Hosszú lesz ez a két hónap nélküled - szontyolodik el, de egyből mosolyt erőltet az arcára. - - Semmi gond nem lesz. Csak egy hívásodba kerül, és ott leszek - ígéri a lehetetlent, mégis eléri, hogy jobb kedvem legyen.
- Mi lenne, ha velem jönnél? - vetem fel hirtelen támadt ötletem.
- Destiny, majd' fél éve nem láttad a nővéredet, míg velem mindennap találkoztál. Ha most veled mennék, akkor nagy eséllyel teljesen rám unnál - homlokát az enyémnek döntve beszél, édesen mosolyogva.
- Csak szeretnéd - vigyorogtam vissza rám.
- Soha nem szeretném - motyogja lágyan, és puszit nyom a számra. - Induljunk, mert elkésünk.

Karon ragad, míg másik kezével kinyitja nekem a kocsi ajtaját. Nem sok életkedvvel szállok be a kocsiba, mert tudom, hogy hova visz. Nem lehetek gyerekes, hiszen egykor mindenem Londonba volt, amit szerettem, de azóta már eltelt négy év, és már semmi nem köt oda a nővéremen kívül. Elmartam magam mellől mindenkit, és csakis a saját hülyeségemnek köszönhetem. Bár, ha nem követem el azt a hibát azon az estén, akkor talán soha nem ismerem meg az igazi Mattet, talán nem lenne ennyire jó a barátságom Lizékkel, mert több időt fordítottam volna az otthoniakra. Talán sok minden máshogy történt volna, amit most már bánnék. Bár sok időbe telt, mire túl tudtam lépni Liamen, de teljesen megérte. Nem mondom, hogy nem voltak szörnyű napjaim, amikor legszívesebben könyörögtem volna neki, hogy fogadjon vissza, de mára már csak hálás vagyok, amiért Liz nem engedte.

- Megjöttünk, Édes - riaszt fel ma már másodszor Matt hangja.

Nagy sóhajtás közepette szállok ki a kocsiból, majd megvárom, amíg Matt előveszi a csomagjaimat. A gépem felszállásáig még van egy kis időm, amiért most rettentően hálás vagyok.

- Gyere velem. Komolyan. Csak szállj fel velem, és gyere el Londonba - nézek rá, szinte már könyörgően, amikor meghallom a bemondó hangját, ami a gépre való felszállásra szólítja fel az utasokat.
- Holnap a legelső géppel utánad megyek, ígérem, de jelenleg lehetetlen kérsz tőlem, hiszen jegyem sincsen - neveti el magát keserűen, de hangjában érződik, hogy komolyan gondolja ígéretét.
- A reptéren foglak várni. Még táblát is viszek, amire felírom a nevedet, csakhogy véletlenül se keveredj el, valami gyönyörű lány társaságában.
- Nálad gyönyörűbb lányt keresve se találnék, és nem is akarok. Destiny, te vagy minden, amire valaha is vágytam, nem kell más lány - két kezével közrefogja az arcomat, ezzel elérve, hogy a szemébe nézzek. - Holnap ott leszek azon a gépen, és keresni foglak a tábláddal együtt - ígéretének megpecsételése érdekében csókban részesít, ami miatt igencsak nehézkesen húzódom el tőle.
- Szeretlek, Matt - motyogom halkan, fejemet a vállába fúrva.
- Én is szeretlek, bébi. De most menj, mert tényleg le fogod késni a gépet - noszogat, és egészen addig velem tart, amíg csak tud.

Búcsúnk hosszasan tart, és csak a biztonsági őr krákogása töri meg, jelezve, hogy induljak el. Egy utolsó szomorú pillantást vetek Mattre, majd elindulok a gép felé.

Vizslató szemekkel nézek körül a reptéren, nővéremet kutatva, akit nem is sokáig kell keresnem. Ahogy meglát, a nyakamba ugrik. Karjai közé zár, és vagy percekig szorongat, a végén szinte már levegőt is alig kapok.

- Hiányoztál - könnyes szemei láttán gombóc keletkezik a torkomban.
- Te is nekem, El, de már itthon vagyok. Még egy darabig itthon is leszek - mosolygok rá biztatóan.
- Pár hónapot, azalatt nem lehet bepótolni majdnem négy évet, amíg egy másik kontinensen éltél. Még akkor se, ha néha találkoztunk - rázza a fejét szomorúan. - Na, menjünk. Van egy kis meglepetésem - mosolyodik el, és nagyon nem tetszik nekem a vigyora.

Bőröndjeimet magam után húzva lépkedek az ajtónk felé. A ház kívülről semmit nem változott, de belülről annál többet. Egyedül a szobám néz ki úgy, ahogy hagytam. Eltekintve attól, hogy minden egyes szekrény üresen sorakozik, várva arra, hogy valaki feltöltse őket. Posztereimet nézegetve konstatálom, hogy megváltozott az életem, már ha ez eddig nem lett volna nyilvánvaló.

Nem sokáig van időm nézelődni, ugyanis Eleanor beront. Közli velem, hogy öltözzek át valami kényelmesbe, mert vásárolni megyünk. Kérését teljesítve keresek ki pár göncöt az egyik bőröndömből. Hajamat és sminkemet is megigazítom, majd Eleanor keresésére indulok, aki ebben a pillanatban rakja le a telefont a konyhában.

- Mehetünk? - kérdésére bólintok, majd elindulunk lejárni a lábunkat a közeli plázában.

Eleanor minden kis üzletbe berángat, amivel már az őrületbe kerget a végére, ugyanis egyetlen butikot sem enged végigjárni rendesen. Végül egy üzletben szerencsével járok, és körül tudok nézni, nagyjából három órányi futkosás után. A ruhákat nézegetve kezembe akadt egy vörös ruha, ami első látásra szerelem. Egyszerű, mégis számomra elég dögös.

- Jó választás, hadd lássam rajtad - áll meg mellettem nővérem, aztán egyből a próbafülke felé lökdös, ahol felpróbálom a ruhát. - Ezt muszáj megvenned - szögezi le, amikor kilépek, hogy megmutassam neki.

Én is ezen a véleményen vagyok, ugyanis meglepően jól áll rajtam, és az ára sem olyan vészes, szóval egyből a kasszák felé veszem az irányt, ahol fizetek a gyönyörűségért.

Két további órával később egy cipővel és egy kis kabátkával is kiegészül a ruhám, ugyanis Eleanor bejelentette, hogy estére terve van. Nem árulta el, hogy mi az, így gondolom meglepetés, ezért nem is faggatom, úgyse mondaná el. Hála az égnek most már Ő is úgy dönt, hogy ideje hazamenni. Ennek elérése érdekében hív egy taxit, amely egyenesen a házunk előtt teszi ki minket.

Szobámba érve csak leszórom a földre a vásárolt cuccokat, és végigdőlök az ágyon. Lefárasztott ez a jó pár óra vásárlás, még úgy is, hogy Liz mellett volt szerencsém megedződni ilyen téren. Hiszen nála többet még nővérem se bír eltökölni egy plázában.

- Nehogy elaludj nekem, hamarosan kezdj el készülődni. Még van másfél órád - határozottan beszél, miközben én csak nyöszörgök, és beletemetem a fejem a párnámba.

Már majdnem sikerült elaludnom, amikor berontott, emiatt most meg tudnám fojtani, akár egy kis kanálka vízben is. Csak azért kegyelmezek meg, mert a nővérem és, mert fél éve nem láttam. Ennyi még belefér a viszontlátás örömébe.

Komótosan kelek ki az ágyból, semmi kedvem most bármit is csinálni, de El kedvéért megteszem. Tényleg nem lehet pár hónap alatt több év kihagyást bepótolni, ezért annyi időt töltök vele, amennyit csak tudok. Földre szórt zacskókat felszedem, ezután kihalászom belőlük a vásárolt dolgokat, amelyeket magamra is kapkodok gyorsan. Hajam és sminkem úgy áll, ahogy hagytam, így csupán megerősítem a sminket, hogy erősebb legyen, aztán visszaülök az ágyam szélére. Nagyjából 10 percem maradt, utána pedig fogalmam sincs, hogy mit fogunk csinálni, de előbb utóbb úgyis meglátom. Előtte viszont még pötyögök egy sms-t Mattnek. Hosszas üzenetcsatánkat nővérem töri meg, és kirángat a házból. Mai napon már sokadszorra ülök taxiban, ráadásul ugyanaz a pasi jött most is, aki az előbb hazahozott minket, így mosolyogva köszön nekünk.

Alig fél óra múlva egy számomra teljesen ismeretlen környéken állunk meg, ami tele van kertes házakkal, és tisztán megállapítható, hogy nem éppen szegények laknak erre felé, ezért is fogalmam sincs, hogy mi a fenét művelünk erre.

- Mit keresünk itt? - adok hangot kíváncsiságomnak.
- Csak gyere utánam.

Eleanor le is tud ennyivel, miközben ajkain végig sejtelmes mosoly játszik, amivel az őrületbe kerget, mert nem tudom, hogy miért vigyorog ennyire. A házba beérve azonban nem várt meglepetésben van részem. Mindenki ott áll, aki régen számított, és vigyorogva néznek rám. Utoljára talán a 18. születésnapom ünneplésén láttam az egész bagázst így együtt, barátnőkkel kiegészülve.

Meglepettségemben a szám elé kapom a kezemet, egy hang sem jön ki a számon, nem tudok kinyögni egy értelmes szót se, helyette csak könny szökik a szemembe. Nem is tudom, kihez fussak, hogy először megöleljem, de ezt eldöntik helyettem, mert Niall egy hatalmas vigyorral az arcán von ölelésébe. Őt követik a többiek is, és érett, felnőtt emberekhez híven Liammel is hasonlóan köszöntjük egymást, legalább pár pillanatig félrerakva a múlt sérelmeit.

Mind egyszerre kezdenek faggatni, én meg nem is tudom, hogy kinek a kérdésére válaszoljak először. Mégis talán nekem van a legfontosabb kérdésem. Mit keresnek itt. Örülök nekik, őszintén, csak csodálom, hogy kapcsolatunk - szinte már kihalása után - is mindannyian itt vannak.

- Mivel a diplomaosztódon nem lehettünk ott, ezért feltétlenül be kell pótolni, hiszen ilyen élmény csak egyszer van az életedben. Megeshet, hogy Mattékkel már megünnepelted, de mi kimaradtunk - magyarázza vigyorogva Eleanor, és pár pillanat alatt le is esik, hogy miért volt egész nap ennyire titokzatos.

Mosolyogva nézek rajtuk végig, de nem szólalok meg. Nem tudom, mit mondhatnék. Hónapok óta nem hallattam magam felől, furán venné ki magát, ha előállnék egy „hiányoztatok” szavacskával. Hiszen én nem kerestem őket.

Alig egy óra alatt már szinte kiszárad a szám, annyit beszélek, mert minden apró kis dolog érdekli őket. Főleg, amikor Hope sikít egy nagyot rám nézve. Nem értem, hogy mi a baja, ezért ijedten nézem, miközben felém mutogat, és csak tátog, mint egy hal. Pillanatok alatt felfogom, hogy mi okozza csodálatának tárgyát.

- Destiny Calder! - szólít egész nevemen, miközben hangneme fenyegető. - Nehogy azt merészeld mondani nekem, hogy az egy eljegyzési gyűrű az ujjadon, de te egy büdös szót nem szóltál róla!
- Ugh, szóval az úgy volt... - kezdek bele bocsánatkérő mosollyal, de esélyem sincs befejezni, mert mindenki nekem esik a kérdéseivel. - Egyszerre csak egy kérdésre tudok válaszolni.
- Mikor? Mióta vagytok együtt? Én miért nem tudok semmiről? Kiről van szó egyáltalán? - pislog nagyokat Zayn, akit igencsak érdekel a helyzet, és ezek szerint pár fontos információról lemaradt.
- Malik, kicsit le vagy maradva - vigyorgok rá, mire megforgatja a szemeit. - Mattnek hívják, és nagyjából két éve vagyunk együtt. Csak pár hónapja kérte meg a kezemet - az utolsó mondatomon elpirulok, még mindig furcsa belegondolni, hogy eljegyeztek.

Gratulációjuk jól esik, és pár pillanatig újra 17 évesnek érzem magam. Újra velük, Londonban. Csupán csak egyetlen változás van. Liammel már nem vagyunk egy pár, és már mindketten túlléptünk a múltunkon. Én az életem további részét Amerikában terveztem Mattel az oldalamon. Liam pedig egyre csak sikeresebb lesz, és egy gyönyörű barátnővel rendelkezik már. Remélem, olyan lány, amilyet megérdemel. Csak reménykedni tudok, hogy ez a lány már okosabb lesz, és eszébe sem fog jutni félrelépni, hiszen Liam egy főnyeremény. Mégsem érzem magam rosszul, hogy új lány van az életében, hiszen én is továbbléptem. Liam a múltam egy olyan szakasza, amelyre boldogan emlékezek majd vissza. Minden egyes kis vele töltött pillanatra, de nekem Matt mellett van a helyem.  

Hi, Babes!

Meghoztam a történet epilógusát, amelyet nagyon nem akartam megírni, hiszen eléggé a szívemhez nőtt már a történet, de muszáj volt megírnom, hogy felrakhassam.

Direkt a végére hagytam, mivel ez most talán kicsit hosszabb lett, mint szokott, de remélem elolvassátok, és remélem, hogy tetszett az epilógus.:)

Szóval... most egy pár hónapig/hétig/napig eltűnök, aztán jelentkezem a következő történetemmel. Mivel ez kicsit más fajtájú történet lesz, ezért csak, akkor fogom publikálni, ha megírtam az összes fejezetet hozzá, hiszen félek, hogy talán nem tudnám befejezni. 

Holnap még érkezek egy kisebb utószó szerűséggel, aztán határozatlan ideig nem fogok majd jelentkezni, de utána mindenképpen érkezem a következő történetemmel.

Végül, de nem utolsó sorban pedig, tervben van egy 5SOS fanfiction is. Nem tudom mennyire ismeritek a bandát, de én személy szerint halálosan oda vagyok értük is, így fogok írni egy olyat is. A linket feltétlenül kiírom majd ide is. Valószínűleg azt előbb fogom publikálni, mint az itteni következő történetemet. Remélem mindkettőt olvasni fogjátok majd! :) 

Várom a véleményetek megjegyzésben, és tényleg örülnék, ha pár mondat erejéig kifejtenétek, hogy mi volt a véleményetek a blogról! xx

Love ya'll.♥

II. Díj

Hi, Girls!

Kaptam egy újabb díjat Molly-tól, amiért nagyon hálás vagyok. El sem hiszitek, hogy milyen boldoggá tud tenni.:)

Köszönöm szépen Molly-nak! ♥

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat, akitől kaptad. 

2. 11 dolog magamról.

3. Válaszolj 11 kérdésre.

4. Tegyél fel 11 kérdést.

5. Küldd el 11 embernek.

11 dolog magamról:

1. Szeretek enni. (:D)

2. A barátaim igazán fogyatékosak, de imádom őket, egytől egyig.

3. A körömlakkom rózsaillatú (ne kérdezzétek, fogalmam sincs, hogy lehetséges ez).

4. Éppen Bubblegum Bitch-et hallgatok. 

6. Eléggé önbizalom hiányos ember vagyok.

7. Kávé függő vagyok.

8. Novemberben levágattam a hosszú hajamat hasonlóra, mint amilyen Miley-nak van.

9. Nem szeretem azokat az embereket, akik elítélik a melegeket.

10. Múlt péntek óta folyamatosan az új 5SOS számot hallgatom.

11. Végül pedig, utálok magamról írni, mert nem vagyok érdekes ember.

11 válasz a kérdésekre:

1. Mit szeretsz az írásban?

Hogy megnyugtat, kikapcsol, egy másik világba repít... mindent. 

2. Mit éreztél, amikor megkaptad az első kommentedet?

Őszintén? Teljesen fel voltam dobódva, és percekig sikítoztam. Nagyon jól esett, hiszen az elején nem hittem volna, hogy bárkit is érdekelni fog majd a történetem.

3. Mi az abszolút elfogadhatatlan számodra?

Az ítélkezés, kétszínűsködés és a gerinctelenség. 

4. Mit nézel meg először a blogon: a történet tartalmát vagy a szereplőket?

A történet tartalmát, illetve a prológust.

5. Befolyásol egy-egy történet olvasásakor a blog külseje?

Nem igazán. Ha tetszik egy történet, akkor nem foglalkozom a külsejével. Az olyan lenne, mintha a barátaimat is a külsőjük alapján válogatnám...:')

6. Hogy találtad ki az általad írt blog/blogok alaptörténetét?

Ez jó kérdés, ugyanis fogalmam sincs. Csak leültem, írtam, és jött az egész magától.

7. Mi alapján keresel női karaktereket? 

Ez függ magától a történettől is. Mivel jelen esetben a főszereplő lány, Destiny Eleanor testvére volt, ezért olyan lányt kellett keresnem, aki hasonlít El-re. De általában azt is fontolóra veszem, hogy az adott lány illene-e az adott főszereplő mellé, vagy egyáltalán a lányra illene-e az a személyiség, amit gondolok. 

8. Milyen fanficeket szoktál olvasni leginkább?

Általában 1D-s történeteket, de most lementettem könyvjelzőnek pár The Vamps-eset is, csak még nem volt időm nekiállni olvasni.

9. Hova szeretnél eljutni a közel/távol jövőben?

A közeljövőben Londonba, és ha minden jól megy, és nem akasztom ki mamiékat addig, akkor májusban megyek. A távol jövőben pedig szeretnék eljutni Amerikába. Itt külön nem emelnék ki semmit, hiszen ha tehetném az egészet körbejárnám. Ahogy Ausztráliát is.

10. Mit szeretsz az országodban leginkább?

Igazából egy igazán kicsi városban élek, és ezen kívül csak Budapesten, Pécsen, Sopronban és Szombathelyen voltam, de Budapesten kívül csak osztálykirándulás lévén, így nem igazán tudnék nyilatkozni. Keszthelyt viszont utálom, nem történik semmi, az itteni emberek - főleg a korombeliek - borzalmasak, semmi lehetőség arra, hogy egy nyári napon összegyűlj valahol a barátaiddal. De ha mégis ki kéne emelnem valamit, akkor az a Balaton lenne. Az itt az egyetlen jó dolog.

11. Mik azok a problémák - az országodon belül -, amit szívesen megváltoztatnál? 

A társadalom. 

11 kérdés:

1. Szüleid tudják, hogy blogolsz? Ha igen, mit szólnak hozzá?

2. Kedvenc országod?

3. Barátaid tudnak róla, hogy történetet írsz? Ha igen, támogatnak benne, olvassák?

4. Mik a terveid a jövőre nézve? 

5. Szeretnél komolyabban is foglalkozni az írással, vagy ez csak hobbi?

6. Mit néztél utoljára? Mi a véleményed róla?

7. Kik azok a bloggerinák, akiknek szívesen olvasod az írásait?

8. Hogy jött az ötlet, hogy megírd ezt a blogot?

9. Milyen témájú könyveket/blogokat olvasol?

10. Milyen stílusú zenét részesítesz előnybe? 

11. Mi az amitől ideges leszel?

Akiknek küldöm:

essie booth

Nesi

Do_Payne

Csakegylány

23. fejezet - Vége van

Hi, Girls! :)

Megérkeztem az utolsó résszel. Jövőhéten jön az epilógus, és vége ennek a történetnek. A továbbiakról majd később beszámolok, hiszen mindent a maga idejében.

Jó olvasást! 

Hagyjatok jelet magatok után! xx

Sejtésem sincs, hogy mennyi idő telhetett el azóta, mióta Liz magamra hagyott, amiért rettentően hálás vagyok neki. Annyi érzelem kavarog bennem, és ebben az esős idő se segít. Az ablakban ülve figyelem, ahogy az esőcseppek neki ütköznek az ablaknak, majd arról versenyezve lefolynak, és végleg eltűnnek. Ezzel együtt a könnyeim is patakként csorognak le az arcomon, a fejem szinte már fáj a gondolkodástól, míg a mellkasom szorít, és véresre harapdáltam az ajkaimat. Nem így terveztem a nyaram utolsó napját, tekintettel arra, hogy életem legjobb nyarát éltem át. Nem voltam felkészülve arra, hogy amerikai életem első adandó alkalmával hatalmas galibát okozok magamnak. Egy hatalmas hülyeséget, amire még csak nem is emlékszek. El kell mondanom Liamnek, minél hamarabb. De egyszerűen nem merem, mert tisztában vagyok a következményekkel. Minden szó nélkül szakítana velem, amit meg is értek. Nincs szüksége olyan barátnőre, aki megcsalja Őt, egy szinte tök ismeretlen, arrogáns, és öntelt sráccal.

Durván törlöm le a könnyeimet kézfejemmel, amikor kicsapódik a szobaajtó. Lesokkolva nézem a fiút, aki belép.

- Ne... csak ezt ne - suttogom, miközben fejemet visszahajtom az ablakra.

Nem jelenhet meg csak így, nem pont most. Valaki nagyon ellenem dolgozik ott fent, és fogalmam sincs, hogy mit vétettem, hogy ilyen események követik egymást. Őszintének kell lennem vele, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy talán most látom utoljára, legalább egy jó darabig.

Mosolyogva néz, nekem viszont csak újra előtörnek a könnyeim, és összekulcsolt térdeimre fektetem a homlokom. Képtelen vagyok gyönyörű szemeibe nézni. Túl gyáva vagyok, hogy elmondjam neki az igazságot, viszont túl gyenge vagyok, hogy hazudjak neki.

- Destiny, jól vagy? - kérdezi aggódva, és pillanatokon belül mellettem terem és karjai közé zár, ami miatt még jobban felzokogok.

Percekig ölel, és próbálom mélyen az emlékezetembe vésni ezt a pillanatot, hiszen ilyen többet nem lesz. Talán pár perc, talán csak pár óra múlva, de már nem fog így ölelni többet. Akármennyire is bocsát meg könnyen, ez most más lesz, és én ezt tudom. Pont ezért félek annyira elmondani neki. Szeretem Őt. Mindennél jobban szeretem, és nem vagyok rá készen, hogy elengedjem.

- Kicsim, mi a baj? - hangja kétségbeesett, de nem mozdulok, meg sem szólalok. - Kérlek, legalább néz rám - szinte könyörög, amely valósággal széttöri a szívem eddig is apró darabkáit. - Velem van gond? Az istenért is, mondj már valamit! - hangja immáron megváltozik és dühösen cseng.

Feláll mellőlem. Hallom, ahogy a szobában járkál, miközben szinte tapintani lehet a feszültséget kettőnk között. Ha akarom, ha nem, itt az alkalom. El kell mondanom neki. Nem húzhatom, nem játszhatom meg, hogy minden rendben van, hogy aztán még inkább megutáljon.

- Liam - szólok, torkomban dobogó szívvel, míg Ő rám szegezi a tekintetét. - Valamit el kell mondanom - mondom halkan, és a gombóc a torkomban egyre nagyobb. El is kell kapnom Liamről a pillantásom, hiszen félő, hogy újra sírógörcsöt kapok. Igyekszem figyelmen kívül hagyni fürkésző pillantásait, és egy tetszőleges pontot kezdek el bámulni, miközben belevágok mondanivalómba. - Reggel óta azon töröm a fejem, hogy mondjam el ezt neked, és valójában sokkal megkönnyítetted a helyzetemet, hogy megjelentél. Azt le szeretném szögezni, hogy nem vagyok rá büszke, sőt talán életemben nem szégyenkeztem még semmi miatt ennyire, de mindenki követ el hibákat, most rajtam volt a sor. Tisztában vagyok azzal, hogy erre nem kifogás, hogy részeg voltam, de több mentséget nem tudok felhozni. Nem emlékszem semmire, de így is biztosan állíthatom, hogy nem érte meg az a pár óra azt, hogy ezért felrúgjam ezt a kapcsolatot, de mégis megtettem. Tudom, hogy utálsz most, de muszáj volt elmondanom. Nem lettem volna képes úgy a szemedbe nézni ezek után, hogy nem jut eszembe, amit tettem - összevissza beszélek, de reakciójából ítélve megértette, hogy mit akartam elmondani az előbb. Leszegem tekintetem, képtelen vagyok szemeibe nézni, amelyek most annyira csalódottan vizslatnak. De nem szól semmit, csak csendben néz, mai az őrületbe kerget. - Mondj valamit, kérlek! Legalább kiabálj, vagy küldj el a fenébe - hangom könyörgő, és gyenge, de Ő csak felnevet.

Ez nem olyan igazi nevetés, hanem a kínos fajta. Ezen kívül azonban semmi reakciót nem mutat, míg én csak folyamatosan sírok.

- Tudtam, hogy nehéz lesz egy távkapcsolat, de nem hittem, hogy ekkora problémát tud okozni - szólal meg halkan, hosszas hallgatás után. - Nem tudom, mit vétettem, amiért más fiú mellett kerested a boldogságot, még ha csak egy estére is. Szorgosan keresek egy magyarázatot, hogy hol hibázhattam, amiért ezt érdemlem, de semmit nem találok - sóhajt fel lemondóan, és barna szemeit az enyémekbe fúrja. - Vége van - mondja, és hangneme közömbös, majd kisétál az ajtón.

Összeesek, de ez sem zavar, folytatom tovább a zokogást. Ahogy kilépett azon az ajtón... mintha kitépte volna a szívemet és magával vitte volna. Abban a pillanatban, amikor az becsukódott utána egy részem megszűnt létezni, és csak ürességet érzek. Ürességet és felemésztő szomorúságot. Hangosan zokogok, és rohadtul nem érdekel, hogy ki hallja, vagy ki nem. Csak azt akarom, hogy elmúljon ez a szar érzés, csak érzéktelen akarok lenni. Perpillanat ez minden vágyam.

Az ajtó halkan nyílik ki, és Liz lép be rajta mosolyogva, ám azonnal megváltozik a hangulata, amikor megpillant a földön.

- Jézusom! Mi történt veled? - segít fel azonnal, és érzem, hogy aggódik.

- Li-liam... itt járt -  szaggatottan veszem a levegőt, és alig bírok beszélni.

- Oh, édesem - habozás nélkül átölel, és szorosan magához tart, én meg teszem, amit eddig.

Egészen addig így ülünk az ágyamon, amíg a telefonom csörögni nem kezd. Nővérem száma és képe villan fel, és akármennyire nincs kedvem beszélgetni, most szükségem van rá, még telefonon keresztül is.

Másfél órás beszélgetés utána valamennyivel nyugodtabb vagyok. Eleanornak sikerül kicsit megnyugtatnia, és már nem kapok sírógörcsöt minden egyes alkalommal, ha Liamre gondolok. Liz is mindent megtesz, hogy a kedvemben járjon, valamint áthívta Christiant meg Bradet is. Így esélyem se volt, hogy végigszomorkodjam az estét, hiszen Ők hárman tettek róla, hogy fájjon a hasam a nevetéstől, annak ellenére is, ha erőm se volt nevetni.

Az első iskolai hónapot egyetlen szóval tudnám jellemezni: pörgős. Egyik óráról a másikra, folyamatos diktálás, ebből kifolyólag folyamatos tanulás. Így hát időm se volt Liamre, és az elcseszett szerelmi életemre gondolni. Csupán csak hétvégéken, mint például ma is. Hiszen mi a fenét csináljak szombat reggel, ha a szobatársam még alszik, a tanulnivalót bevágtam tegnap este, és semmi tennivalóm? Vagyis ez túlzás, mert a konyhában egy halom edény várja, hogy valaki elmosogassa, a szennyest el kéne cipelni a mosókonyháig, és egy alapos söprés és felmosás se ártana a szobának. De mindezt nem tudom úgy csinálni, hogy Liza még az igazak álmát alussza mellettem, mert hajnalig buliztak tegnap, és igencsak zabos lenne, ha felébreszteném. Ezért inkább csak elindítok egy vidám lejátszás listát a telómon, és füleseimet bedugva hallgatom a felcsendülő számokat. Egy szám se játszódik le végig, amikor üzenetem érkezik. Szememet forgatva olvasom el Matthew üzenetét, aki azóta rám van akadva, mióta részegen kicsit átléptük a határokat. Ami miatt történetesen szakítottunk Liammel. Az üzenetben csak annyi áll, hogy lenne-e kedvem meginni egy kávét vele. Végiggondolom a lehetőséget, és arra jutok, hogy most már nincs veszíteni valóm, ráadásul egy pár órába még senki nem hall bele, egy kávéba meg főleg nem.

Fél óra múlva már összekészülve várom lent a kollégium előterében, ami most teljesen kihalt, tekintettel arra, hogy szombat van, és reggel tíz óra. Nem is értem, hogy Matt mit keres ébren ilyenkor. Alighogy felrémlik a neve, egyből meg is jelenik. Egyszerű fekete pólóba, és farmerban, ezer wattos vigyorral az arcán, ami igazán jól áll neki. Gondolatban ezért fejbe csapom magam, aztán viszonozom a köszönését, és követem.

Ismeretségünk rövid ideje alatt most van időnk rendesen beszélgetni. Kellemeset csalódok benne, hiszen alapjáraton egy kedves srác, akivel bármiről el lehet beszélgetni, nem is értem, miért játssza az arrogáns fiút. Ez az oldala sokkal jobban áll neki.

Egy kis kávézóba térünk be, ahol még csak kevesen tartózkodnak. A pultnál leadott rendelést pár perc múlva meg is kapjuk, és továbbállunk a parkig.

- Miért döntöttél a Harvard mellett?

- Amikor jelentkeztem, akkor éppen szakítottunk Liammel, és úgy döntöttem, hogy jó lesz nekem messze tőle. Aztán a dolgok máshogy alakultak, és nem akartam eljönni, de elmondásuk szerint nem mondhatok le erről csak miattuk - vonok vállat, és csodálkozom, hogy ilyen könnyedén beszélek róla. - Persze maga az iskola is tetszett, és sok jó véleményt olvastam róla - teszem hozzá gyorsan, mire felnevet.

- Sajnálom - értetlenül nézek rá, ezért folytatja. - Sajnálom, hogy miattam szakítottatok.

- Az ilyenhez két ember kell, ez nem a te hibád. Ráadásul a tényen semmit nem változtat. Meg kell tanulnom elengedni, és boldogan élni nélküle - mondom, és így is gondolom. - Amúgy, többet kéne kedvesnek lenned. Kipróbálhatnád.

- Próbáltam, de nem tetszett - felvont szemöldökkel nézek rá, majd hitetlenkedve elnevetem magam. - Túl korai lenne randira hívni? - kérdésére lefagyok.

Vajon túl korai lenne igent mondanom egy randira? Végül is nem gyászolhatom a tönkretett kapcsolatomat életem végéig, és semmi nincs időponthoz kötve. Másrészt eltudnám felejteni Liamet legalább addig? Próbálok megfontolt választ adni, de amellett döntök, hogy nem érdekel. Ha így kellett lennie, akkor ezek után megragadok minden lehetőséget, ami adódik.

- Nem - mosolygok rá végül, mire elvigyorogja magát.

- Hétre érted megyek, nem kell túlságosan kiöltöznöd - még mindig vigyorogva beszél.

- Hova megyünk?

- Nem mondom el, majd meglátod.

- Miért voltál ennyire biztos benne, hogy igent mondok?

- Nem voltam, csak reménykedtem, hogy igent mondasz - csak bólintok, ezzel le is zárva ezt a témát, és a visszaindulunk a kollégium felé.

A lépcső tetején egy apró puszival köszön el, és a másik irányba indul, míg én saját szobám felé veszem az irányt, ahol szobatársamat már ébren találom. Jó kedvűen köszönök neki, és talán egy hete először tényleg vidámnak érzem magam. Akármennyire is nem akarom bevallani ez Matt érdeme.