8. fejezet - A menedzser

Hali!:)
Meghoztam a nyolcadik fejezetet. Nem tartom kifejezetten profi munkának, sőt egyáltalán nem, de ezért remélem néhány pipát megérdemel. És most is köszönöm a négy pipát a hetedik fejezethez!:)
Jó olvasást! xx

Dark paradise

Harry szótlanul követett, és nekem sem állt szándékomban megszólalni. Ez nem az a Zayn volt, akit én megismertem. Teljesen megváltozott. Elköszöntem gyorsan Harrytől és Hannával közös szobánk felé vettem az irányt.

- Zayn mondta, hogy keresel - forgattam a szememet, ami nem barátnőmnek, hanem sokkal inkább a hírvivőnek szólt.

- Úristen, Rony, el sem hiszed, hogy ki fog itt koncertezni! - kezdett el visítva ugrándozni, amit megrökönyödve néztem egy ideig, majd elnevettem magam.

- A kedvenc bandáddal egy házban élsz, tehát fogalmam sincs, hogy kinek örülsz ennyire.

- Lehetetlen alak vagy... - most rajta volt a sor, hogy a szemeit forgassa. - Szőke, lány, imádod - mondta azt a három szót, amiből egyből rájöttem, hogy kiről beszél.

Nem vagyok őrült rajongó típus így csak egy hatalmas mosolyra futotta, semmi visítás, vagy ugrálás, de Hanna ezzel meg is elégedett, hisz rólam volt szó.

- Apuuu! - kiabáltam le neki, miközben lefelé baktattam a lépcsőn.

- El kellett mennie pár dolgot elintézni, hamarosan jön, csak ne visíts már - motyogta unottan Zayn, aki a nappaliban ült a többiek társaságában.

- Mi az, ami ennyire fontos? - mosolyodott el Liam.

- Taylor Swift Londonban koncertezik! - mosolyodtam el megint, mire Harry megkövült arccal nézett rám.

- Te szereted Taylort? - ocsúdott fel először Louis.

- A kedvenc énekesnőm, pontosabban az egyik kedvenc. Miért? - néztem végig a srácokon értetlenül.

Barátnőmre néztem, akinek egyből leesett a dolog, ám én még mindig értetlenül álltam a fiúk előtt, hiszen fogalmam sem volt, hogy ez miért ekkora tragédia.

- Taylor Harry volt barátnője - avatott be Hanna, mire csak vállat rántottam.

Kit érdekelt, hogy kinek a kije volt? Szeretem a zenéjét és a zeneszövegeit, ennyi elég nekem.

A többiek éppen megint bulizni készültek ám én ezúttal nem tartok velük, ahogy Harry sem, mivel felajánlotta, hogy velem marad. Ajánlatát ezer örömmel fogadtam el, hiszen amúgy unalmas, magamba zuhanós estét tartanék, de Harry mellett ez igazán lehetetlen feladat.

*

- Hova mész? - értetlenkedett Harry, mire csak az erkély ajtóra mutattam.

Gondolataimba mélyedve gyújtottam rá, amit a mellettem ülő fiú nem nézett jó szemmel, de nem szólt semmit, csak csendben fürkészte arcomat. Eddig hihetetlennek tartottam, hogy egyszerre két ember iránt is érezzek valamit, de jött Harry és bebizonyította, hogy ez igenis lehetséges. Azóta a nyár óta próbáltam egy falat építeni a szívem köré, és szinte már megtiltottam magamnak, hogy bárki másba beleszeressek így nem is értem, hogy Harrynek, hogyan sikerül folyamatosan ledöntögetnie a gondosan felépítgetett kis falaimat. Abban biztos vagyok, hogy egyáltalán nem közömbös számomra, és én se vagyok az számára, ez teljesen látszik a viselkedéséből, de fogalmam sincs, hogy mennyire komolyak az érzései. Vajon igaz, amit az újságokban leírnak róla? Vagy csak kamu? Nem, biztos, hogy alaptalan, hiszen lett volna alkalma bensőségesebb kapcsolat kialakítására, de még se tette. Lehúzzák az újságokban, miközben nem is sejtik, hogy a helyes arc mögött, egy sokkal értékesebb srác lapul, mint amilyennek leírják. Nem csodálom, hogy rajongók milliói őrülnek meg érte. Zayn viszont... nem is tudom, ha most valaki megkérne, hogy mondjam el, mit gondolok róla a válaszom valami olyasmi lenne, hogy egy kibaszott nagy tahó, akiből még ennek ellenére sem tudok kiszeretni. Hogy is tudnék, az után a felejthetetlen három hónap után? Nem szerettem ki belőle, csak meg kellett tanulnom nélküle élni, ami nem volt egyszerű feladat. Az elején még reménykedtem, hogy hívni fog, vagy ad valami életjelet, aztán, amikor barátnője lett, aki ráadásul gyönyörű és híres is, teljesen felhagytam a reménykedéssel. De Zayn mindig is olyan lesz, mint egy dal a lejátszási listámon. Mindig túl fogok lépni rajta, de soha nem fogom kitörölni. Az, amit Harry iránt érzek, teljesen eltörpül amellett, amit Zayn iránt, és ez talán így helyes, talán azt akarom, hogy ez így is maradjon. Más most biztos azt hiszi, hogy teljesen meghülyültem, de nem. Megakarom tartani ezt az érzést, még akkor is ha fáj, mert ha nem érezném, akkor teljesen üresnek érezném magam, de aki volt úgy igazán szerelmes, az tudja milyen érzés, hogy felejtenie kéne, de még sem akar.

*

Óráknak tűnő percekig forgolódtam az ágyban, miután a többiek is hazaérkeztek aztán meguntam. Egy hosszú és hideg zuhany után felvettem az első kezembe akadó ruhát. Próbáltam halkan kimenni, hogy alvó barátnőm ne keljen fel, ami össze is jött. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek magammal, ezért reggelizés és a vele járó kávézás után a semmittevést választottam. Mivel hajnal volt, ezért semmi nézhető műsort nem adtak, pornót nézni meg nem igazán volt kedvem, szóval ötletem se volt, hogy mivel tudnám lekötni magam, amíg a többiek, vagy legalább apu fel nem ébrednek. Fülhallgatómat használva indítottam el a telefonom megtalálható lejátszási listát. Hol magam elé bambulva próbáltam nem sírni az éppen szóló zenén, hol pedig a zenével együtt énekeltem. Már halálra untam magamat, de még mindig sehol senki. Átöltözni nem volt kedvem, ezért ahogy voltam úgy léptem ki az ajtón abból a célból, hogy elmegyek futni. Egy ujjatlan toppon kívül nem volt rajtam semmi, bár lehet, hogy a reggeli hidegben legalább egy vékonyabb pulcsi el kélt volna, de most nem érdekelt. A városban már most, pontosabban még mindig nagy volt a forgalom, így eszembe se jutott, hogy a parkon kívül máshová menjek.

Már egy jó ideje futottam, amikor megcsörrent a telefonom. Meg se nézve a kijelzőt vettem fel.

- Veronica, mégis hol a jó istenben vagy te fél kilenckor? - üvöltött a telefonba barátnőm.

- Futottam, éppen hazafelé tartok - raktam le a telefont, mielőtt még a telefonban kezd el velem veszekedni.

Levegő után kapkodva estem be a házba. Soha életemben nem szoktam futni, ez meg is látszott, csupán csak azt nem értem, hogy honnan jött most ez az elvetemült ötletem, hogy ilyenkor elmenjek futni, amikor máskor kilenckor még javában alszok.

- Hogy a francba jutott eszedbe, hogy elmenj futni? Ilyen korán? - nézett rám álmosan barátnőm, és nem is értettem, hogy miért nem alszik.

- Őszintén? Fogalmam sincs. Ki kellett adnom a feszültséget, egészséges módon.

- De ilyenkor? - méregetett még mindig értetlenül.

- Nem tudtam aludni.

Csak fejcsóválva mosolygott és az emelet felé csoszogott, gondolom éppen az ágya felé tart, annak a reményében, hogy vissza tud aludni. Jobb elfoglaltság híján a közösségiket bújtam. Az összes directioner a Harryvel való kapcsolatomat taglalja, vagy éppen azt, hogyha Zayn közelébe merek menni és szétszakítom őket Perrievel, akkor nagyon megkeserülöm. Hát, jó... nem állt szándékomban az utóbbit megtenni, de hálás vagyok, hogy figyelmeztettek. Hitetlenkedve ráztam a fejemet. Komolyan ilyenek a rajongók? Ennek mi értelme van? Attól még nem fognak a fiúk közlébe kerülni, ha elűzik a barátnőiket, vagy bármelyik másik lányt, aki egy kicsit közelebbi kapcsolatot ápol a fiúkkal. A nagy unalomban gondoltam meglátogatom az otthon igencsak nagy hírnévnek örvendő pletykaoldalt és kicsit utána járok, hogy mégis mi történt Harry és Taylor között. Nem sokáig foglalkoztatott az ügy, mondjuk ha foglalkoztatott volna, se tudtam volna rá több időt szentelni, ugyanis apu elzavart átöltözni és kapkodott össze-vissza. Először nem értettem, hogy hova ez a nagy sietség, aztán felvilágosított, hogy igazából csak én vagyok késésben, mire egyből leesett, hogy találkozom a leendő menedzseremmel. Amikor beértem a szobába már Hanna is öltözködött, ezért én is így tettem. Amikor karöltve leértünk már mindenkit lent találtunk. Apu kiparancsolt minket a házból.

- Veronica, már megint egy liternyi vattacukrot magadra fújtál. Megőrülök tőled - panaszkodott barátnőm már a kocsiban ülve, utalva arra, hogy a parfümöm sok és tömény.

Csak vállat rántottam, hiszen én személy szerint oda meg vissza voltam a vattacukor illatú parfümömtől. Az út csendesen telt, hiszen a többiek még csak most kezdtek el felébredezni. A megbeszélt helyre sikerült előbb érkeznünk mint kellett volna, így apu is megnyugodhatott, hogy nem késett el senki sehonnét. Pár perccel később egy szőkés hajú, enyhén borostás magas srác érkezett meg. Először nem tudtam, hogy ki ő, majd apu bemutatta, ezáltal kiderült, hogy ő nem más, mint az új menedzserem, aki szerintem, és, ahogy láttam Hanna szerint is a világ leghelyesebb menedzsere. Miközben Dan és apu elmélyülten kommunikáltak én kicsit jobban szemügyre vettem Dant. Egy koptatott farmer rövidnadrágot és egy egyszerű fehér pólót viselt, aminek ujja alól tökéletesen kilátszódtak igencsak feszes és nagy izmai, amitől csak még dögösebb lett. Szőkés haja és borostája pedig csak tetőzte mindezt, nem beszélve a szürke szemeiről. Barátnőm kuncogása zavarta meg Dan tanulmányozását, ezért felé kaptam a tekintetem, megnézve, hogy mi lehet olyan vicces. Hanna is a fiút bámulta, ezért gondolom inkább a fantáziájában történtek vicces dolgok, de azt hiszem, hogy nem akarom megtudni mikre gondolhatott.

- Egy csöppet sem feltűnő, hogy már vagy öt perce csorgatjátok a nyálatokat - szólalt meg egy unott hang mögöttem, amit Zaynhez tudtam párosítani.

- Minek jöttél el egyáltalán? - tettem fel az első eszembe jutó kérdést, mire csendbe maradt.

Nem sokkal később apuék is befejezték a diskurálást és hozzánk csapódtak.

- Veronica el kell, hogy mondjam, hogy első hallásra beleszerettem a hangodba, ezért kerestem fel egyből Pault, hogy minél előbb lecsaphassak rád, no meg hangodra – mosolygott Dan. Mosolygás közben előtűntek a gödröcskéi is. Magamban közben megtárgyaltam, hogy a menedzserem a férfi ideálom.

- Köszönöm - vigyorodtam el, miközben kiűztem a fejemből a Dannel kapcsolatos gondolatokat. - Um, és inkább csak Rony.

- Rendben. Srácok, szerintem térjünk be egy kávézóba, hiszen ott sokkal kényelmesebb lenne beszélgetni.

A többiekkel együtt csak bólintottunk beleegyezve az ötletébe és már el is indultunk egy kisebb forgalommal, és kisebb hírnévvel rendelkező eldugott kis kávézó felé. Nem sokan voltak, leginkább csak idősebbek, ami tökéletes is volt. Egy kisebb terasza volt a helységnek, amit apró kerítés ölelt körbe, és kék színben pompázott, ezzel tökéletes kontrasztot adva a kék színű kávézóval. A kinti asztalok közül kettőt összetolva ültünk le, és a falon elhelyezkedő hangszórókból felcsendülő kellemes zenét hallgattuk. Összesen két percig, amíg Harry meg nem állapította, hogy milyen dögös a pincér csaj. Az étlappal fejbe vágva jeleztem, hogy inkább fogja be, mire csak vigyorogva húzogatta a szemöldökét, amiért cserébe még egy szúrós pillantást is kapott. Louis és Hanna vigyorogva figyelte a közöttünk lezajló jelenetet, Zayn pedig unottan a szemeit forgatta, míg a többi fiú az étlapot fürkészte. A pincérlány felénk közeledett, majd megállt mellettünk, hogy felvegye a rendelést. Első látásra szimpatikus lánynak tűnt, egészen addig, amíg Harry végig nem mérte tetőtől talpig. Szemeim szikrákat szórtak, és nem értettem reakciómat. Hiszen nem vagyok senkije Harrynek, így nincs jogom féltékenynek lenni. Ettől függetlenül szerencsétlen lányt majdnem megöltem a tekintetemmel, amit Harry is észrevett, miután levette a tekintetét a dekoratív pincércsajról. Először elvigyorodott, majd derekamat átölelve húzott közelebb magához, mire én is csak elmosolyodtam.

- Nos Rony, az első számodat illetően viszont nem nyilatkoztál még semmit. Te magad írtad, vagy esetleg más, vagy valaki segített? - fordult felém Dan.

- Teljesen egyedül írom a szövegeket. Általában az életből szerzett tapasztalatim alapján.

- Ez kicsit Taylor Swiftes megnyilvánulás volt.

- Hatalmas kedvencem Taylor. Imádom a zenéjét, és felnézek rá, amiatt, hogy nem hagyja abba, amit csinál, annak ellenére sem, hogy nem egy ember szólja le a munkáját.

- Gondolhattam volna, hogy a kedvenced. Ráadásul még pasi téren az ízlésetek is megegyezik - nevette el magát.

Először nem értettem, hogy miért is mondja, majd beugrott, hogy Harry Taylor volt pasija, aki most engem ölel át. Nevetve csóváltam meg a fejemet. Harry már nem találta ennyire viccesnek Dan beszólását, úgyhogy csak unottan méregette. Oldalba böktem, hiszen tekintetével szinte megölte menedzserem, úgy, ahogy én a pincérlányt, mire elmosolyodott és nyomott egy puszit a hajamba.

- Ti együtt vagytok? - kérdezett rá végül.

- Um, nem igazán - motyogtam és velem egy időben Harry is rávágta, hogy nem.

Dan tovább nem is foglalkozott a témával, így a beszélgetés más irányba terelődött. Szóba került, hogy nyilvánosságra kéne hozni a nem rég felvett számomat, és megnézni az emberek véleményét, hiszen rajtuk áll minden, mert ha már az se tetszik nekik, akkor nem sok értelme van egy albumot is kiadni. Egyet értettem Dannel, de nem akartam ilyen gyorsan feladni, így reménykedtem, hogy az emberek szeretni fogják, amit csinálok.

- Rony, nem akarok tolakodó lenni, de igazán érdekelnének az általad írt számok, persze ha van még.

- Jelenleg nem tartok magamnál egyet se, de elég sok megírt dalszövegem van. Vannak elég régiek, azok nem tudom, hogy mennyire eladhatók vagy éppen a többi mennyire nyeri el a tetszésedet...

- Szeretném látni őket. Látatlanban nem tudok mit mondani, de a felvett szám szövegét hallva a többi sem lehet rosszabb - vágott közbe.

- Akkor holnap esetleg megmutathatnám - ajánlottam fel.

- Szuper. Akkor holnap találkozzunk ugyanitt háromkor. Lehetőleg egyedül gyere, sokkal kényelmesebb lenne úgy beszélgetni.

Beleegyezően bólintottam, míg Harry morogva fejezte ki nem tetszését a találkozóval kapcsolatban. Komolyan mégis mit gondol? Hogy az első adandó alkalommal rányomulok a menedzseremre, vagy fordítva? Ah... ugyan már.

*

- Iszonyat mázlista vagy, ugye tudod? - támadott le barátnőm, mire végre hazaértünk és kettesben maradtunk. - Nem minden énekesnőnek van egy ilyen dögös menedzsere. Ah, ha az ágyban is csak feleennyire jó, akkor már egy isten - ábrándozott Hanna.

- Hallod, te nem vagy normális! - dobtam meg nevetve egy díszpárnával. - Nem mászhatok rá a saját menedzseremre.

- Miért is? - vágott értetlen képet és hirtelen kellett kifogásokat gyártanom.

- Mert menedzserem! - oké, ez gyenge volt... - Ráadásul apám kinyírna, na meg nem tarthatok két vasat a tűzben, miközben egy harmadikba vagyok szerelmes.

- Oh, Rony lassan már szentté avathatnálak. Eddig valahogy soha nem érdekelt, ha minden buliban mással vagy miközben Zaynt szereted.

- Ez igazán övön aluli volt - néztem rá rosszallóan. - Nem tudom... egyszerűen csak már így is egy kibaszott kurvának érzem magam - magyaráztam szemlesütve, Hanna viszont csak értetlenül nézett. - Ah, egyszerűen csak zavar, hogy Harry iránt nem táplálok olyan érzéseket, mint Zayn iránt, és mégis van ez a valami közöttünk. Én nem akarom kihasználni őt, de egyszerűen ha mellettem van, akkor nem érdekel más, csak csókolni akarom, vagy megölelni, vagy szimplán csak mellette lenni. Aztán valahogy eszembe jut Zayn és akaratlanul is azon gondolkozom, hogy milyen jó lenne vele lenni - motyogtam, és már a sírás határán álltam, amit Hanna is észrevett.

Szorosan magához húzott, de szerencsére nem mondogatta a szokásos 'minden rendben lesz' és hasonló közhelyeket. Nem tudom, mit csinálnék, ha ő nem lenne mellettem. Kibújtam ölelő karjaiból és egy mosolyt festettem az arcomra.

- És mi a helyzet a fiúkkal? Eddig hét igazán helyes fiúval is találkoztál, olyan választ nem fogadok el, hogy egyik se tetszik, legalább egy kicsit – néztem rá, és a mosolyom most már igazi volt.

- A hét srác közül kettő számomra tiltott területnek számít, ha tetszenek ha nem. Hiszen legjobb barátnő volt pasijára nem mozdulunk rá, na meg a barátpasijára se, vagy hogy fogalmazzak - beszélt össze-vissza. - Szóval kettő alapból kilőve. Jake és Noah nem az esetem, Louisnak barátnője van, Liam nem rég szakított a barátnőjével, ezért értelemszerűen nem mozdulnék rá, Niall meg... ő csak Niall. Cuki, szőke, kék szemű, gyönyörű hanggal - fejezte be mondandóját.

- Niall tökéletesen olyan srác, aki neked kell.

Hanna csak leintett, jelezve, hogy hanyagoljuk a témát. Értetlenül bámultam az ajtó irányába, amin az előbb lépett ki, aztán vállat vonva elmentem zuhanyozni. Ruhát nem hoztam be, ezért törölközőben lépkedtem kifelé a fürdőből. Nem kis meglepést okozott az ágyamon ülő fiú.

- Segíthetek valamiben? - néztem rá kérdően, mire felém kapta tekintetét.

Kilencedik fejezet: 2013. 08. 24.

7. fejezet - Csók a víz alatt

Hali!:)

Meg is érkeztem a hetedik fejezettel. Köszönöm szépen az előző részhez kapott három pipát! A továbbiakban is remélem, hogy ugyan ennyit, esetleg többet is kaphatok, pár kommentel fűszerezve, persze telhetetlen nem vagyok, így ezzel is bőven megelégszem, sőt iszonyatosan örülök neki!:)

Jó olvasást! xx

Már fent voltam, de a szememet még nem nyitottam ki, gondoltam pihenek egy kicsit, mielőtt az egész napomat a stúdióban tölthetném.

- Ébren van már? - hallottam meg egy ismerős hangot.

- Még nincs. Felébreszthetnéd, Paul azt mondta, hogy hamarosan indulni szeretne.

Bár nem láttam őket biztos voltam benne, hogy már a szobán belül állnak, mert egyre közelebbről hallottam a lépteiket.

- De édesen alszik - nevetett fel Harry az alvópózomon. - Mint egy kis szuperhős - mondta, mire elmosolyodtam.

- Aha, csak kár, hogy nem alszik, hanem hallgatózik.

- A francba, lebuktam - biggyesztettem le alsó ajkamat, miután felültem az ágyamban.

Hanna egyből kivonult a szobából, így Harryvel kettesben maradtam.

- Elkísérhetlek a stúdióba?

- Persze. Örülök, hogy eljössz. Viszont, akkor fel kéne öltöznöm, mert nem hinném, hogy pizsamában kéne elmennem - szálltam ki az ágyból és megindultam a szekrény felé.

- Nekem semmi kifogásom nem lenne az ellen, ha egész nap pizsamában kéne téged látnom – mért végig tetőtől talpig, miközben ajkába harapott.

Nem értettem, hogy miért mondta, aztán végignéztem magamon. A „pizsamám” jelen esetben egy fehérneműt jelentett. Oké, ez ciki. Nem is igazán néztem, hogy mit veszek fel, csak pár cuccot gyorsan magamra kaptam, de az összeállítás még így is tetszett, így akár mehettünk is, miután elvégeztem a reggeli teendőimet.

Minden erőmet és érzelmemet beleadtam a számba, így viszonylag hamar kész lettünk. A végeredmény igazán jó lett. Már este nyolc is elmúlt, így apu úgy döntött, hogy ő haza megy, de mi Harryvel nem mentünk vele, inkább sétálgattunk a városban és kérésemre betértünk egy Starbucksba is, az elmaradhatatlan kávémért.

- Miért cigizel? - tette fel első eszébe jutó kérdését Harry, amikor rágyújtottam.

- Először azt hittem, hogy ettől majd jobb lesz. Utána pedig rászoktam és nem tudtam letenni, pedig próbáltam, de úgy, hogy a baráti társaságodból mindenki cigizik egyenlő a lehetetlennel. Aztán meg már úgy voltam vele, hogy nem is akarok leszokni - vontam vállat.

Harry bólintott, majd további semleges témákat érintve gyalogoltunk hazafelé. Észre se vettem, hogy idő közben meg is érkeztünk. Ahogy beértem barátnőm egyből letámadott. Elmondása szerint sajnálhatom, hogy kihagytam a mai napot velük, mert Eleanor hihetetlenül kedves és aranyos lány. Igazából sajnálom, hogy nem ismerhettem meg, de hosszú még ez a nyár, biztos vagyok benne, hogy még fogunk találkozni.

A laptopom előtt ültem, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn egy rég látott név szerepelt, így vigyorogva vettem fel.

- Oh, Veronica megtisztelt és felvette a telefont. Tartsd egy kicsit, ezt fel kell írnom valahova - kezdett el beszélni, amint felvettem, mire a szememet forgattam, mint mindig. - Ne forgasd a szemeidet!

- Mi? Honnan tudtad?

- Ismerlek... Mindegy is. Csak azért hívtalak, hogy told ki a seggedet a parkba.

- Abigail, tudod te, hogy hány óra van? - meredtem magam elé meglepődve. Mit akarhatnak ezek csinálni ilyen későn?

- Igen, este tíz lesz. Negyed óra múlva a parkba. Pontos legyél! - köszönt el és letette.

Hitetlenkedve ráztam meg a fejemet, miután tudatosult bennem, hogy barátnőm semmit nem változott. Már csak amiatt se, mert még mindig él a kis hagyományunk, miszerint nem becézzük egymást, ha mégis, az is csak nagyon ritkán fordul elő. Mivel az idő így estére eléggé lehűlt előkerestem egy melegebb cuccot és miután felöltöztem már el is indultam.

- Majd jövök - intettem mindenkinek és leléptem.

Hallottam, hogy a többiek utánam kiabálnak, hogy hova megyek, de így is késében voltam, tehát nem foglalkoztam vele, csak fülesemet a fülembe dugva jutott eszembe, hogy Abigaillel mégis miért nem becézzük egymást. Így utólag visszagondolva a történet elég vicces... Minden akkor kezdődött, amikor kamaszként az első nyaramat töltöttem a nagyinál. A parkban ismerkedtem meg velük, ami már akkor a törzshelyük volt. 14-15 éves lehettem, még nem ismertem őket annyira. Abigail a fekete hosszú hajával, erős sminkjével és fekete cuccaival már első látásra unszimpatikusnak tűnt. Az érzés teljesen kölcsönös volt, ugyanis, ahogy betettem a lábamat közéjük az első kérdése az volt, hogy „Ki ez a pláza barbie?”. Mondanom se kell, hogy hónapokig mentek köztünk folyamatosan a szópárbajok, amin a többiek elég jól szórakoztak. Ám egyik nap csak ketten voltunk kint, amit a többiek ügyesen kiterveltek. Szokásos szópárbajaink lezajlása után viszont beszélgetni kezdtünk. Mint két normális ember. Hála többieknek azóta a legjobb barátnőim egyikének mondhatom, de még mindig nem becézzük egymást.

- Na, Veronica is idetalált végre - szólalt meg az emlegetett lány, amikor megérkeztem.

- Talán elmondhatnád, hogy mi volt ilyen szörnyen fontos este tízkor.

- Oh, szívesebben lettél volna a One Directionös szépfiúddal? - nyávogott elvékonyított hangom, mire vállba ütöttem.

- Nem járunk - válaszoltam a fel nem tett kérdésükre.

- De a vak is látja, hogy van köztetek valami - cukkolt tovább Noah.

- Tudod Noah, inkább keríts magadnak valakit és utána majd nyugodtan piszkálhatsz - vigyorogtam rá.   

Miután a többiek kérdőre vontak, hogy mégis hova tűntem az elmúlt napokban elmeséltem nekik, hogy éppen az első saját dalomat vettem fel, amit először nem is akartak elhinni, sőt ha jól számoltam, akkor még tizedjére is megkérdezték, hogy nem csak szívatom-e őket, így énekelnem kellett nekik. Biztosítottak róla, hogy ők lesznek az elsők, akik megveszik az új albumomat, tehát jól telt az este. A park teljesen üres volt lassan hajnali egykor, csupán csak a mi üvöltő zenénket lehetett hallani, na meg minket, ahogy énekeltük.

- You're from the 70's, but i'm a 90's bitch - üvöltöttük a lányokkal egyszerre.

Majd a szám folytatódott, ahogy az éneklésünk is. Hosszú évek óta először éreztem azt, hogy cigi és pia nélkül is eltudom engedni magam és tudok szórakozni.

- Ideje lenne indulnom - néztem az órára, és teljesen biztos voltam benne, hogy barátnőm le fogja szedni a fejemet, hogy merre jártam eddig.

Egy öleléssel elköszöntem mindenkitől és cigivel a kezemben, zenét hallgatva indultam haza.

- Veronica Higgins, mégis hol a bánatban voltál te ilyenkor?

- Hanna, nyugi már. Csak Carolineékkal voltam a parkban, ami nagyjából negyed órára van innét. Nem erőszakoltak meg, nem raboltak el, nem is támadtak rám, élek és virulok. És ha megbocsátasz, akkor elmegyek aludni, mert fáradt vagyok - kerültem ki vigyorogva és a fürdőbe rohantam.

Egy gyors zuhanyzás után végre befeküdhettem az ágyamba és alhattam.

Reggel, ah, fenéket délután egykor keltem, frissen és egyáltalán nem fáradtan. A fiúk nem sokkal ébredésem után le is léptek, valami interjúra, amit Hannával együtt meg is néztünk. A szokásos kérdések voltak, és már kezdtem örülni, hogy rólam semmit nem kérdeznek, de persze, miért is lett volna szerencsém...

- Harry, mint azt megtudhattuk a menedzseretek lányával te elég közeli kapcsolatba kerültél, ha fogalmazhatok így - nevetett fel, mire én csak egy szemforgatással díjaztam. - És az is kiderült, hogy a lány Zayn régi barátnője volt, akiről még akkor nem sokat tudtunk, sőt szinte semmit. Emiatt nincs közöttetek feszültség? Vagy esetleg Perrie nem féltékeny a lányra? Hiszen régi nagy szerelem, ráadásul még egy házban is éltek jelenleg, úgy tudom.

Oké, felpofozom ezt a nőt, esküszöm.

- Rony és én, nagyon jó barátok vagyunk, de semmi több - mosolygott Harry, mire én is elmosolyodtam, de egy szavát sem hittem el.

Bármennyire is utálom bevallani, még a hülye is észrevenné, hogy köztünk sokkal több van, mint egy szimpla barátság, de hálistennek nem szándékozik mások orrára kötni, a riporternő pedig úgy látszik bevette, így teljesen meg voltam elégedve.

- Na és Zayn? Veletek mi a helyzet?

- Ronyval két éve vége van, azóta Perrie a barátnőm, akit szeretek - adta a rövid, de sokatmondó választ.

Valami ehhez hasonló válaszra számítottam, mégis kicsit szíven ütött. Kicsit még kínozták a srácokat a barátnős kérdésekkel, és azt hiszem, hogy Liamnek volt ez a legrosszabb. Hiszen nem olyan régen szakítottak Daniellel, és pontosan tudom, hogy néha még évek se elegendők, hogy ki szeress valakiből.

Nem sokkal az interjú után hazaérkeztek a fiúk és apu is, akinek az arcán egy hatalmas mosoly foglalt helyet, amit nem értettem.

- Nos, azt kell, hogy mondjam, egy sztárpalánta él velünk együtt - mivel értetlenül néztünk rá, ezért folytatta. - Rony, egy kedves ismerősöm, aki szintén menedzser meghallgatta a felvett számodat és azonnal lecsapott rád. Szerinte egy kész főnyeremény vagy, és ha ő azt mondja, akkor biztos így van.

Kicsit váratlanul ért az egész, de hihetetlenül boldog voltam. Végül is azt csinálhatom, amit szeretek, ráadásul mások szerint jól is csinálom.

- A nevét megtudhatnám? Na meg az életkora is igazán érdekelne - kérdeztem mosolyogva.

- Daniel Thompson. Dan 23 éves, nem rég kezdett a szakmában dolgozni, de az egyik legprofibb menedzserré vált, akit ismerek és éppen szabad. Pontosabban most már a te menedzsered.

- Tehát... fiú, és mindössze öt évvel idősebb - gondolkozott hangosan Hanna vigyorogva.

- Ez igazán jól hangzik - vigyorodtam el én is. - Már ha egyáltalán dögös - húztam a számat, arra a lehetőségre gondolva, hogy csúnya. Ami nem lenne probléma, hiszen a menedzserem, de ha dögös akkor az csak plusz pont.

Hannával megegyeztünk, hogy mindenképpen velem tart holnap a Dannel való találkozóra, legnagyobb sajnálatunkra a fiúk is közölték, hogy velünk jönnek. Mondjuk nem értem minek, de nekem mindegy.

Mivel Londonhoz képest elég jó idő volt, a hátsó kert adta lehetőséget kihasználva fürdőruhában lépkedtem ki a medencéhez. Semmi esetre nem akartam úszni, ugyanis utálok, csak napozni akartam. A medence szélére rakott egyik napágyat egyből használatba is vettem, majd a telefonomon elindítottam Lana Del Rey számait tartalmazó lejátszási listámat és élveztem, ahogy a nap égeti a testem. Nem sokáig élvezhettem a napfürdőzést ugyanis valaki kikapta a fülemből a fülest a telefonnal együtt, aztán a következő pillanatban a medencében landoltam.

- Barmok - úsztam ki szitkozódva a medence széléhez, ahol a többiek jóízűen nevettek rajtam. - Legalább segítenétek? - nyújtottam kezemet feléjük egy ördögi vigyorral.

Harry mit sem sejtve megfogta a kezemet, ám nem figyelt eléggé, mert megrántottam és egyensúlyát elvesztve bezuhant mellém a vízbe. Egy pillanatra még a lélegzetem is elakadt, amikor feljött a víz alól. Na nem azért, mert olyan szörnyű látványt nyújtott. Pont az ellentéte miatt. Én meg képzelem, hogy nézhettem ki... ah, inkább bele sem gondoltam. Rém izgalmas gondolat menetemet az szakította félbe, hogy megint víz alá kerültem. Mivel Harryn kívül senki más nem volt a medencében ezért gyanítottam, hogy ő az.

Sötétedésig ültünk a medence mellett osztozva a napágyakon, hiszen amúgy nem fértünk volna el. Éppen Harry, már megszáradt tincseit csavargattam, miközben a feje az ölemben pihent. Mosolya szinte levakarhatatlan volt, ám ez Zaynről már nem volt elmondható. Tekintetével szinte helyben kinyírta Harryt, ami viszont engem mosolygásra késztetett. Zayn nem is sokáig maradt köreinkben, és lassan követték őt a többiek is, így csak Harryvel maradtunk kint ketten, nekünk viszont semmi kedvünk nem volt bemenni.

- Nem jössz úszni? - bökött fejével a medence felé.

- Nem szeretek - ráztam meg a fejemet egyből.

- Naaaa, a kedvemért - nézett rám kiskutya szemekkel.

Bár úszni nem mentem vele, annyival megelégedett, hogy leültem a medence széléhez és a lábamat belelógatva figyeltem, miközben úszik pár hosszt. Miután megunta odaúszott hozzám, és kezeit a combomra rakva belehúzott a vízbe. Megilletődve figyeltem mit csinál, de nem volt ellenemre. Ajkai egyre közelebb voltak, mire behúztam a víz alá. Mindig is ki akartam próbálni, hogy milyen lehet víz alatt csókolózni, bár soha nem Harryvel képzeltem el, de így is tökéletes volt. De úgy látszik, hogy valaki nem úgy gondolta, és ezt egy hangos köhögéssel fejezte ki. Unottan fordultam meg és ültem vissza medence szélére.

- Gusztustalanul romantikus volt - rágózott unottan.

- Irigykedsz, Malik - néztem rá mosolyogva, mire csak egy szemforgatást kaptam válaszul.

- Hanna kért meg, hogy szóljak. Valami szörnyen fontos dolgot akar megbeszélni veled. Gondolom letörött a műkörme, ezért most elkezd majd nyávogni - vigyorgott gúnyosan.

- Egyet jól jegyezz meg Zayn. Engem piszkálhatsz, kritizálhatsz, szidhatsz, amit csak szeretnél, de azt nem tűröm el, hogy a barátaimmal ugyan ezt tedd.

- Mert mit csinálsz? Rendezel egy szörnyen romantikus jelentet Harryvel, csak azért, hogy féltékennyé tegyél? - mosolyodott el öntelten.

- Nehogy azt hidd, hogy ez rólad szól.

- Nem hiszem. Teljesen biztos vagyok benne - vigyorgott még inkább, amivel sikerült még jobban felidegesítenie.

Harry szomorú ábrázata, és Zayn önelégült mosolya eléggé közrejátszott az utána következő cselekedetemben. Az általam adott pofon váratlanul érte Zaynt, és szemei kikerekedtek, így most rajtam volt a sor, hogy fülig érjen a szám. Harry kezét megfogva kulcsoltam össze ujjainkat és húztam be a házba.  

Nyolcadik fejezet: 2013.08. 19.

6. fejezet - Szóval, mi is lesz a megígért énekléssel?

Hali!:)
Megérkezett a rossz idő, ahogy az új fejezet is. Reméltem az utóbbinak kicsit jobban örültök, mint az elsőnek, bár személy szerint én már igazán vártam, hogy lehűljön egy kicsit az idő. Az legutóbb feltöltött részhez, mindössze egy pipa érkezett, ami miatt kicsit elszomorodtam, és csak remélni tudom, hogy ehhez a részhez már kaphatok több pipát, esetleg kommentet is. 
Jó olvasást! xx

More than friends

Reggel, ahogy kinéztem az ablakon egyből elment a kedvem mindentől. Hideg és esős idő. Miért is lepődöm meg ezen? Néhány - számomra - csinosnak számító ruha felvétele után indultam is a többiekhez, ám valaki kis híján rám nyitotta az ajtót.

- Szóval, mi is lesz a megígért énekléssel? - mosolygott rám apám a nyitott ajtóban.
- Ne már - húztam a számat, hiszen semmi kedvem nem volt egy kisebb tömeg előtt énekelni. - Semmi extra nincs a hangomban, teljesen átlagos - próbáltam kifogásokat keresni.
Aput nem igazán érdekelték az ellenérveim. Hanna segítségével sikerült lerángatniuk a többiekhez. Nem akartam öt csodálatos hangú srácnak énekelni, hogy utána meg jól leégjek előttük, de apu kérlelő pillantásainak hála erőt vettem magamon. Ahogy ránéztem a srácokra egyből a Torn ugrott be, így az eredeti változata mellett döntöttem.
- Rony, ez hihetetlenül jó volt! - ugrott nyakamba a barátnőm, mikor a szöveg végére értem.
- Ezt meg kell ünnepleni! - kiáltott fel Louis.
- Én benne vagyok.
Apu mosolyogva hallgatta az esti terveinket, ám, amikor szóba jött a múltkori buli leesett állal hallgatta a történteket. Louis nem bírja tartani a száját, ez már biztos, főleg miután kikotyogta apu előtt, hogy Harryvel elég közeli kapcsolatot ápolok mostanában.
- Tegnap még azt mondtad, hogy...
- Tudom, mit mondtam, és igaz is volt - szakítottam félbe, mielőtt még elszólja magát Zayn előtt a tegnapi kis beszélgetésünkről.
Apu csak értetlenül nézett rám, de inkább annyiban hagyta a dolgot.

Szokásomtól eltérően most késztetést éreztem arra, hogy csinos legyek, ráadásul még sminkeljek is. Fogalmam sincs, hogy honnan a fenéből jutott ez eszembe, de legyen. Barátnőm most is ezer örömmel elvállalta a sminkemet, a hajamat és a ruhámat is, így nekem semmi dolgom nem volt, csak ülni, és várni, amíg „alkot”. Csodálkozva néztem a tükörbe miután kész lettem. Szinte magamra se ismertem. Erős, füstös smink, egy élénk színű ruha, fekete magassarkú, hátul befont és begöndörített haj. Ez egy teljesen új énem volt, de tetszett.
- Köszönöm Hanna, istennő vagy - forogtam még mindig a tükör előtt.
Hanna csak legyintett aztán ő is készülődni kezdett, én pedig lefelé indultam, megnézni, hogy valaki elkészült-e már. Leérve Zaynt pillantottam meg a kanapén ülve. Lépteim hallatán rám emelte a tekintetét és végignézett rajtam, elég rendesen. Hirtelen olyan érzés fogott el, ami már két éve nem. Elpirultam. Utálom őt, amiért ilyen hatással van rám, mint senki más, és éppen ezért utálom magamat is, mert ilyen hatással tud rám lenni. Egyszerűen őrület.
- Ha Hazza meglát így szerintem nem sokáig lesz rajtad az a ruha.
- Hát lehet, hogy jobb helye lenne a ruhának a földön.
- Ebben teljesen biztos vagyok - vezette végig rajtam a tekintetét megint.
- Ne is álmodj, Malik - forgattam meg a szemeimet.
- Oh, akkor csak én láttam rosszul, hogy tegnap este legalább egy percig bámultad a számat, miközben a sajátodat harapdáltad, ami be kell, hogy valljam, hihetetlenül szexi volt - kacsintott rám, én pedig újból rákvörös lettem.
- Hol hagytad a barátnődet? Biztosra veszem, hogy nem örülne neki, ha megtudná, hogy éppen nekem teszed a szépet - mosolyogtam rá, leplezve a zavaromat.
- Csak mondd a szemembe, hogy nem élvezed, és esküszöm neked, hogy abbahagyom.
Válaszára lefagytam. Képtelen lennék a szemébe hazudni anélkül, hogy ne venné észre, ahhoz túlságosan jól ismer. Ah, bármit csinálok mindenhogyan én jövök ki belőle rosszul...
- Hallgatás egyetértés - nézett rám önelégült mosolyával.
Hatalmasat tévedsz. Egyáltalán nem élvezem, hogy csak akkor veszel észre, ha nincsen itt a barátnőd, máskor meg rám se nézel - adtam az igaz választ.
- Tehát élvezed, hogy ezt csinálom - vigyorgott még mindig.
- Menj a francba - álltam fel dühösen és a hátsó udvar felé tartottam.
Éppen a cigimet vettem a számba, mikor kinyílt a terasz ajtaja mögöttem. Nem vettem figyelembe, bárki is jött ki, csak a korlátnak dőlve gyújtottam meg a szálat, amit valaki azonnal ki is kapott a számból. Dühösen néztem oldalra, és Zaynnel találtam szembe magam.
- Add már vissza!
- Nem. Egyáltalán minek ez neked?
- Mert csak - mondtam tejesen nyugodt hangnemben, majd egy újabb szálat gyújtottam.
- Miért csinálod ezt?
- Miattad.
Zayn nem szólt semmit, csak velem együtt ő is rágyújtott. Kényelmetlen volt a magassarkúmban egy helyben álldogálni, ezért jobb ötlet híján a korlátra ültem rá, de a lendülettől, majdnem hátra is estem, ha Zayn nem kap el és ránt vissza. Igazából nem estem volna másfél méternél többet, de hálás voltam Zaynek, hogy elkapott, már csak azért is, mert ahogy visszahúzott fél karja még mindig a derekamon pihent és nem engedett el. Illatát magamba szívva térdeim kissé megremegtek és a pulzusom is az egekbe szökött, miközben teljesen olyan érzésem volt, mintha visszaugrottunk volna az időben. Zayn kezével az állam alá nyúlt, ezzel felemelve azt. Ahogy tekintetünk találkozott egyből elvesztem a mogyoróbarna szempárokban, amik a szemem és a szám között vándoroltak, majd megálltak a számnál. Ajkaival közelíteni kezdett, amitől reflex szerűen hunytam le a szemeimet, de, amikor fél perc múlva még mindig nem éreztem puha ajkait az enyémen kénytelem voltam kinyitni a szememet. Miután ez megtörtént szembe találtam magam Zayn önelégült ábrázatával.
- Oh, szegény Rony, tényleg azt hitte, hogy megcsókolom - kezdett el gügyögni, mintha egy kisbabához beszélne.
- Rohadj meg Malik! - ahogy kimondtam már csattant is a kezem az arcán, könnyeim pedig patakokban kezdtek ömleni.
Magassarkúimat lekapva magamról futni kezdtem befelé, ám valakinek neki ütköztem.
- Hé, minden rendben? - aggodalmaskodott Liam.
- Zayn - motyogtam alig hallhatóan a gombóc miatt, ami a torkomban volt.
- Mit csinált?
Miután sikerült egy kicsit megnyugodnom elmeséltem Liamnek mindent. Ami két évvel ezelőtt volt, amit két év alatt éreztem, amit most érzek és, ami most történt. Liam igazán jó hallgatóság, hiszen egyszer se szakított félbe, hanem megvárta, míg befejezem.
- Bocsánat, hogy ezt így rád zúdítottam, de egyszerűen valakinek el kellett mondanom. Egyre nehezebb ez az egész, főleg így, hogy mindennap találkozom vele, ha ezt csinálja, akkor meg pláne. Azért jöttem egészen Londonig, hogy megpróbáljak új életet kezdeni, tovább lépni, erre tessék, már első nap összefutok vele, aztán kiderült, hogy egész nyárra lakótársam lesz. Ennek ellenére, ha tehetném se változtatnám meg azt az alig három hónapot, amit vele töltöttem - mosolyodtam el szomorúan az emlékek miatt.
- Valószínűleg már vagy ezerféle tanácsot kaptál, többek között, hogy felejtsd el, vagy éppen tedd féltékennyé - kezdett bele, mire bólogatva jeleztem, hogy igaza van. - Na, akkor ezeket most felejtsd el, mert, aki ezeket tanácsolta valószínűleg nem volt még szerelmes. Érd el, hogy újra beléd szeressen.
- Erre már én is gondoltam, de addig már soha nem jutottam el, hogy rájöjjek hogyan.
- Ezt sajnos neked kell tudnod. Nem tudom, hogy mi az, ami miatt beléd szeretett, pontosabban tudnék sorolni dolgokat, ami miatt bárki beléd szerethetne, de azt nem tudom, hogy Zayn éppen melyik tulajdonságod miatt szeretett beléd, ezt csak te tudhatod.
- Nem tudom Liam, egyszerűen fogalmam sincs. De most erre gondolni se akarok. Szerintem én itthon maradok.
- Dehogy maradsz. Jössz velünk és kész - jelentette ellentmondást nem tűrő hangnemben, mire szalutálni kezdtem.
Liam mosolyogva csóválta a fejét, aztán elkezdtek lefelé szállingózni a többiek is, így a taxi hívása után indulhattunk is. Az út elég hosszúnak ígérkezett, így a körülöttönk elsuhanó, csodásan kivilágított várost néztem és szememmel felfedezni véltem néhány velünk egykorú, talán még fiatalabb lányt, illetve fiút is, akik nyár lévén szintén bulizni indultak, ezzel esélyt adva maguknak, hogy legalább egy éjszakára jól érezzék magukat. Hogy legalább egy éjszakára megfeledkezhessenek az összes gondjukról és az összes magukban hordozott fájdalmaiktól, amiktől majd az ereikben egyre inkább elhatalmasodó alkohol fogja megfosztani őket, miközben felhőtlenül érzik magukat, nem is sejtve, hogy a holnap reggel ugyanolyan lesz, mint a többi, hogy semmi nem fog változni. De ők folytatják tovább, minden egyes alkalommal, közben pedig pontosan tudják, hogy az alkohol nem válasz, csak éppen elfelejted a kérdést. Igen, én is pont ezt teszem, mikor lehetőségem adódik rá. Szükségem van arra, hogy legalább néhány röpke óra erejéig gondtalannak és felszabadultnak érezzem magam. Talán ez ad erőt, hogy minden napot ne csak túléljek, hanem megéljek is. Körbenéztem a kocsiban hol hangosabban, hol halkabban nevetgélő társaságon, ami miatt gondolataim akaratlanul is másfelé terelődtek. Vajon milyen lenne az életem, ha soha nem ismertem volna meg Zaynt, ha akkor ott, a parkban nem találkozunk? Talán mindmáig nem tapasztaltam volna, hogy milyen jó érzés is az igaznak mondható szerelem, és mennyire fájdalmas is, amikor vége szakad. Kevesebb és üresebb lennék.

„Éppen a parkban próbáltam utolérni Zaynt, ami nem igazán sikerült.
- Zayn, ne szaladj már annyira - kérleltem barátomat, aki úgy viselkedett, mint egy kisgyerek, mivel meglátott egy vattacukor árust.
Hiába volt minden könyörgésem, addig nem állt meg, amíg meg nem kapta a hőn áhított édességét. Mosolyogva puszit nyomtam az arcára, amikor leült mellém a hatalmas vattafelhővel a kezében.
- Mindjárt vége a nyárnak - szomorodtam el azonnal, amint belegondoltam, hogy hamarosan el kell válnunk, ki tudja, meddig.
- Rony, még van egy hónap a nyárból. Megfogjuk oldani, hidd el - emelte fel fejemet az államnál fogva. - Szeretlek - mondta ki, azt az egy szót, amelyet még senki mástól, sőt még tőle se hallottam ezelőtt.
A hőmérsékletet hirtelen igazán melegnek éreztem, és az arcom színe sem az eredeti színében tündökölt, sokkal inkább volt pipacspiros, vagy akár rákvörös. Szerettem őt, mindennél jobban, de soha nem voltam a szavak embere, és ez most se volt másképp. Csupán egy csókkal viszonoztam érzelem nyilvánítását, de azt hiszem, neki ennyi is elég volt, hisz belemosolygott a csókunkba.”

Az emlékek hatására éreztem, hogy egy könnycsepp lefolyik az arcomon, amit gyorsan le is töröltem, mielőtt bárki észrevehette volna azt. Próbáltam inkább a többiek beszélgetésére koncentrálni, ahelyett, hogy elmúlt dolgokon töröm a fejem, de akaratomon kívül is ott zakatolt a fejemben egy kis szó. „Szeretlek”. A szó, amelyet két éve nem hallottam egy fiútól se, és a szó, amelyet én még soha nem mondtam senkinek.
- Rony, megérkeztünk - rázogatta a vállamat Harry.
Mosolyt erőltetve az arcomra szálltam ki a kocsiból, miközben Harry a derekamat ölelte át védelmezően, hogy el ne vesszek a nagy tömeg miatt. Előrefurakodva magunkat a tömegen, már bent is találtam magam. Első és egyetlen célom a bárpult volt. Már a sokadik italunkat gurítottuk le Harryvel együtt, ám egy idő után beleuntam az egy helyben ülésbe és kezét megragadva magam után húztam a tömegbe. Mosolyogva követett, majd, amikor a helyet megfelelőnek érezte kezeit a derekamra rakta, én pedig átkaroltam a nyakát. Míg Harryvel voltam nem számított semmi. Nem érdekelt, hogy mi volt Zaynnel, nem érdekelt a jövő, csak a pillanatnak éltem.
- Rony, mi mennénk már - próbálta túl üvölteni a zenét a mellettünk megjelenő barátnőm.
Csak bólintottam és Harry öleléséből kibújva követtem őt, Harryvel a nyomomban. Csak két másodpercre néztem félre és már nem láttam magam mellett Hannáékat. Körbe néztem a hatalmas szórakozóhelyen, tekintetemmel a fiúkat vagy barátnőmet keresve, de ehelyett csak Zaynt láttam, valami ribanccal smárolni. A gyomrom is felfordult a látványtól, a szívem apró darabjai, pedig még apróbbakká törtek, de nem foglalkozva ezzel haladtam a kijárat felé. Szerencsémre a többieket ott találtam.
- Zaynt nem láttad?
- De, éppen valamit kutatott egy ribancnak a szájában.
- Rony, az a „ribanc” véletlenül nem a barátnője volt? - mosolyodott el Liam.
- Az a ribanc barna hajú volt - forgattam a szemem. - Inkább mejünk, mert itt a taxi.
- Zaynnel mi lesz? - néztek rám a többiek felvont szemöldökkel.
- Haza talál legkésőbb holnapra - vontam vállat és beszálltam a kocsiba.
A többiek vonakodva, de követtek, így végre elindulhattunk. A mellettem ülő Harry vállára hajtottam a fejemet, miközben félkezével átkarolt és az oldalamat simogatta a kezével.
- El is felejtettem mondani, hogy holnap Eleanor meglátogat minket - húzódott mosolyra Louis szája.
- Holnap után pedig interjú lesz - húzta a száját Harry.
- Utána pedig stúdiózunk, dedikálunk és kisebb koncerteket adunk - folytatta a programok sorolását Liam.
- Lazítsatok már egy kicsit.
- Drága, kicsi Rony. Majd ha apuci énekesnőt farag belőled és sikeres leszel, akkor megtudod, hogy nem olyan könnyű ám ez az egész.
És teljesen biztos vagyok benne, hogy sikeres leszel - tette hozzá Liam kisebb beszédéhez Harry.
- Így nem lesz nehéz sikeresnek lenni, ha már most tele van velem az újság, csak azért, mert néhány órát kettesben töltöttem veled - néztem fel a göndörkére mosolyogva.
- Ráadásul az embereknek csak rád kell nézni és rájönnek, hogy gyönyörű vagy, és, amikor majd meghallják a hangodat rájönnek, hogy a gyönyörű külső egy csodálatos hangot rejt - mosolyodott el ő is.
Éreztem, hogy évek óta először sikerült Zaynen kívül másnak eléri, hogy elpiruljak, ugyanis pontosan ez történt. Amint végigmondta éreztem, hogy az összes vér az arcomba fut.
- Nézzétek milyen édesek. Oh, milyen hamar felnőnek - kezdett el sírást imitálni Louis, a többiek pedig csak vigyorogva figyeltek, hol minket, hol pedig Louist.
Többiek pillantása szinte lyukat égetett a bőrömbe, ezért Harry vállába fúrtam a fejem, remélve, hogy ezzel elrejthetem magam a többiek elől. Nem jártam sok sikerrel, hisz csak nevetni kezdtek cselekedetem miatt, de legalább megérkeztünk. Én voltam az első, aki kipattant a kocsiból és már bent is voltam a házban.
- Jó estét - jött ki apu a konyhából. Hirtelen hangra összerezzentem.
- Apu, hajnali három van. Nem kéne még aludnod?
- Mondja ezt az, aki holnap egész nap stúdiózni fog, mert felvesszük az első saját dalát.
Tátott szájjal néztem apura, majd kitárt karjai közé vetettem magam. Képes volt fent maradni azért, hogy ezt közölje velem. Nekem van a legjobb apukám a világon, ez most már teljesen biztos.
- Menj aludni, pihend ki magad. Holnap fárasztó napod lesz.
Egy intéssel elköszöntem mindenkitől, és már indultam volna, ha valaki nem kapja el a csuklómat.
- Jó éjt - mosolygott rám Harry és egy puszit nyomott a szám sarkába.
- Most már az lesz - öleltem át.
Hanna csak vigyorogva figyelte a jelenetet, majd alkaromnál fogva a szobánk felé kezdett rángatni.
- Igazán édes párost alkotnátok Harryvel.
- Nem akarok játszani vele, de mégis egyszerűen nem bírok ellenállni neki. Elpirultam a bókja miatt! - akadtam ki teljesen saját magamon.
- Azt hiszem tévedtem, amikor azt mondtam, hogy csak vonzódsz hozzá. Melletted leszek bármi is történjen, csak nem akarom, hogy pofára ess. Nem hiszek az újságoknak, de félek, hogy talán igaz lehet, amit Harryről írnak, és nem akarom, hogy egy legyél a sok közül, miközben neked ez többet jelent.
- Hanna, lassíts. Zaynt szeretem, Harryhez pedig fogalmam sincs, hogy milyen érzések fűznek. Az biztos, hogy ez már sokkal több, mint puszta szexuális vonzalom. De tudod mit!? - kérdeztem mire felcsillant a szeme. - Fáradt vagyok, és aludni fogok - mosolyodtam el, mire ő unottan morgott egyet és hozzám vágott egy díszpárnát. - Jó éjt, Hanna.
Valamit motyogott, de már nem értettem, mert amint a fejem leért a párnára, már el is aludtam.

Hetedik fejezet: 2013. 08. 15.

5. fejezet - Vidámpark

Halihó!:)
Hajnali fél kettőkor, de meghoztam az új részt. Szeretettel várom a pipákat és a kommenteket. 
Jó olvasást, xoxo

Reggel, mikor felébredtem nem igazán tudtam eldönteni, hogy álmodtam, amit Hanna mondott, vagy igaz volt-e. Nem is foglalkoztam vele sokáig, hiszen hét ágra sütött a nap, és teljesen kipihenten keltem, nyoma sem volt a tegnapi betegségemnek, így dúdolva választottam ki az aznapi ruháimat. A gyönyörűen sütő napra és a jó kedvemre való tekintettel a ruháim most színesek voltak, nem a szokásos fekete és szürke összeállítás, amivel még saját magamat is megleptem. Mosolyogva szedtem a lépcsőfokokat és éppen leértem, amikor nyílt a bejárati ajtó és apu lépett be rajta. Mosolyom még hatalmasabb lett és futva szüntettem meg a kettőnk közötti távolságot, majd a nyakába ugrottam.

- Na és, mit csinálunk ma? - néztem végig a társaságon.
- Amit tegnap és azelőtt is.
- Szuper, unjuk halálra magunkat! - kezdtem el idiótán táncikálni, mintha annyira örülnék a programnak.
A többiek mosolyogva figyelték a hülyeségem, amíg le nem ültem.
- Most komolyan? Itthon akartok fetrengeni egész álló nap és a tévét bámulni? - forgattam a szemeimet.
- Pontosan.
- Hát akkor jó szórakozást. Hanna, nem lenne kedved vidámparkba menni? - néztem barátnőmre mosolyogva, akinek a vidámpark szó hallatán egyből felcsillantak a szemei.
- Dehogyisnem!
- Fiúk? - néztem végig rajtuk.
- Ezer örömmel.
Szemeimet forgattam, majd a szoba felé indultam, hogy átöltözzek, bár fogalmam sem volt, hogy minek. Vagyis, kit akarok becsapni!? Mióta idejöttünk és rájöttem, hogy Zayn is itt van naponta háromszor legalább átöltözök annak a reményében, hogy újra megtetszek neki. Mondjuk nem hinném, hogy a ruháim miatt tetszenék meg neki újra, hiszen a ruháim azok nem én vagyok, nem a ruhák határozzák meg, hogy milyen a természetem. És bár ezzel teljesen tisztában voltam mégis ilyen úton akartam felhívni magamra a figyelmet, teljesen feleslegesen, ugyanis mióta itt vagyunk állandóan a telefonját bújja vagy a barátnőjével van.
Barátnőmtől kértem valami ruhát, hiszen az én cuccaim szoknya és magassarkú téren elég hiányosak, vagy éppen ha találok is, akkor az fekete vagy esetenként szürke. Hanna először csodálkozva nézett, de aztán hatalmas vigyorral kezdett el keresgélni a cuccai között, majd percekkel később megtalálta a szerinte tökéletes összeállítást. Az alul barna, felül fehér színű ruhához pedig átnyújtott egy fehér magassarkút, majd rám parancsolt, hogy menjek öltözni. A ruha és a cipő felvétele után megvártam Hannát, aki még a sminkjével bajlódott, majd indulhattunk is. A földszinten a fiúk indulásra készen voltak, így mehettünk is.
- Miért van az, hogy minimum egy óra, mire ti elkészültök? - nézett értetlenül rám majd Hannára Harry.
- Csak neki - mutattam barátnőmre, aki csak vigyorogva megrántotta a vállát.
- Azt ne mondd, hogy neked elég lenne legkevesebb tíz perc, hogy elkészülj.
- Kiválasztom a ruhát és felveszem. Tehát nem, tíz perc tényleg nem, mert nekem öt perc is elég, mivel az arcom nagyon ritkán találkozik sminkkel.
- Látszik - röhögött ki Harry.
- Jól van, Styles. Ezért fel kell ülnöd velem minden játékra és lőnöd kell nekem egy hatalmas macit - mondtam ki „ítéletét”.
- Tisztára mint a nyálas romantikus filmekben a randi - szólt közbe Louis is vigyorogva.
- Rendben, legyen. Lövök neked macit, fel ülök veled bármire, ha kérhetek egy második randit.
- Harry, ezt már megbeszéltük...
- Tudom, de attól még kérhetek egy második randit - állította saját igazát.
- Jó, de csak azért mert hihetetlenül meggyőzőek a kiskutya szemek - mondtam unottan, mire egy ezer wattos mosoly kapott helyet arcán.
- Alig vagytok itt egy hete, de te már randiztál Harryvel? - nézett fel Zayn a telefonjából.
- Ami azt illeti a múltkori bulin igencsak összemelegedtek és az éjszakát is együtt töltötték, bár azt senki se tudja, hogy mit csináltak.
- És nem is fogjátok megtudni.
Miért érdekli ez Zaynt? És mégis miért nézett úgy Harryre, mint, aki menten megöli? Talán féltékeny? Dehogy féltékeny! Oké, ez lassan kezd rémisztővé válni, hogy saját magammal veszekszek. Az meg még aggasztóbb, hogy igent mondtam Harrynek egy második randira, ha szerez nekem egy óriás mackót. De azok a szemek, és a haja, és az ajkai... Abba kell hagynom, le kell azonnal állnom. Nem szerethetek bele Harrybe, miközben azt hiszem, hogy Zayn szeretem, ráadásul egyszer már kikosaraztam, hogy nézne ki, ha most meg én futnék utána? Hát sehogy, mert ez nem fog megtörténni!
- Rony, itt vagy?
- Igen, bocs, mondd még egyszer - néztem bocsánatkérően barátnőmre.
- Csak az iránt érdeklődtem, hogy min gondolkozol ennyire.
- Talán ezt jobb lenne négyszemközt megbeszélni, majd otthon.
Hanna bólintott és folytattuk az utunkat a fiúk után. Egy kis idő elteltével meg is érkeztünk, jegyvásárlás után pedig éppen az óriáskerék felé tartottunk. Hármas ülések voltak, de mivel senkit nem akartünk egyedül hagyni, ezért Harryvel ketten ültünk, ahogy Liam és Zayn is, Hanna, Niall és Louis pedig hárman. Az óriáskerék után a hullámvasút felé vettük az irányt, de csak én és Harry, aki fogadalmához hűen mindenhova elkísért, majd egy olyan stand felé vettük az irányt, ahol láttam egy nagyjából velem megegyező magasságú plüss macit. A sors furcsa fintora, hogy Harry természetesen megnyerte nekem, ezért utána mosolya még hatalmasabb lett.
- Mi lesz a neve? - kérdezte Harry, miközben a vásárolt vattacukrot ettük.
- Nem tudom. Két éves korom óta nem adok neveket a plüsseimnek, pedig van egy pár, ezért Maci lesz - téptem le az édességből mosolyogva.
- Nem kell ám eljönnöd velem randizni, tudom, hogy nem akarsz.
- Megígértem, és be szoktam tartani, amit ígérek. Be kell, hogy valljam, egész kellemes társaság vagy, így még csak nem is kényszer.
Harry nem szólalt meg, csak egyik kezét átdobta a vállam fölött, majd szorosabban húzott magához.
- Alig tudok valamit rólad.
- Hiszen Hanna elmondott minden fontosat rólam.
- Engem érdekelnek a nem fontosak is, a legapróbb tulajdonságodra is kíváncsi vagyok, szeretném tudni a jó és a rossz tulajdonságaidat is, csak szeretnélek ismerni, szeretném, ha megbíznál bennem - mosolygott, olyan édesen, hogy egy pillanatig még levegőt venni is elfelejtettem.
- Nem tudom, mit mondhatnék magamról. Nem olyan vagyok, mint amilyennek mutatom magam.
- Pont ezt szeretném megtudni, hogy milyen az igazi Rony, az a Rony, aki még a Zaynnel történt szakításod előtt voltál.
- Tényleg nem tudom elmondani Harry, nem tudok és nem is szeretek magamról beszélni. Ha több időt töltesz velem, akkor hidd el, hogy a legapróbb tulajdonságomig meg fogsz ismerni.
- Számodra mennyit jelent a „több idő”?
- Változó. Van, akiknél napok kérdése, de vannak, akik több év alatt se ismernek ki - válaszoltam, mire Harry csak bólintott.
- Hát megvagytok végre - jött Zayn hangja a hátunk mögül. - A többiek indulni akarnak, csak gondoltam szólok.

A fürdőből léptem ki, és barátnőm már tűkönülve várt az erkélyen, hogy végre kifaggathasson mindenről.
- Szóval, min gondolkodtál el annyira, miért mondtál igent Harrynek és hol voltatok Harryvel?
- Lassíts... Harryn gondolkoztam.
- Miért gondolkoztál Harryn? Rony, ne kelljen már harapó fogóval kihúzni belőled a válaszokat az istenért is!
- Kezdem úgy érezni, hogy nem csak egy barát. Nem szerethetek bele, nem akarok beleszeretni, Zaynt szeretem, és őt is akarom, még akkor is, ha teljesen viszonzatlan már. Érezni akarom, hogy újra megcsókol, hogy megölel. Vele akarok lenni. Harryvel meg valahogy más minden. Mellette gyorsan repül az idő, és szeretek vele lenni. Imádom a szemeit és a haját. És csak egy fél pillanatra téved az ajkára a szemem, de hihetetlen késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam. Hanna, kérlek segíts, én megőrülök! - temettem kezembe az arcomat, mert éreztem, ahogy a könnycseppek végig folynak az arcomon.
Barátnőm pár percig tanácstalanul nézett rám, amit meg is értek.
- Tehát szereted Zayn és azt hiszed, hogy Harrybe is kezdesz beleszeretni - foglalta össze mondandóm, én pedig helyeslően bólogatni kezdtem. - Nézzük kicsit máshogy. Szereted Zaynt, ez bárhogy nézve is biztos. De abba nem vagyok biztos, hogy Harryt is. Sőt biztos nem. Vonzódtok egymáshoz, ez viszont száz százalék, de ez nem szerelem. Ismerlek, az egész addig tartani, amíg a tiéd nem lenne, utána viszont rájönnél, hogy nem erre vágytál, mert Zaynt szereted.
- Igen, azt hiszem igazad van. De akkor is, hatalmas a kísértés.
- És tudod, hogy szabadulhatsz meg a kísértéstől?
- Ha engedek neki. De mi van, ha azzal csak még jobban megbonyolítanám a dolgokat?
- Ha nem próbálod meg, soha nem fog kiderülni.
- Most arra biztatsz, hogy feküdjek le Harryvel, ezzel engedve a kísértésnek és utána meglátom, hogy hogyan tovább? - néztem rá értetlenül.
- Ácsi, eddig csak csókról volt szó.
- Khm, szóval hol is tartottunk? - tereltem a témát.
- Szívem, soha nem tudtad normálisan terelni a témát, most miért hiszed, hogy sikerülne?
- Nem tudom. De éhes vagyok, menjünk enni.
A fotelből felkelve, egy cseppet sem kívánatos alakot pillantottam meg az ajtóban.
- Mennyit hallottál? - húztam a szám kínosan.
- Eleget.
- Szuper - forgattam a szemeimet. - Amúgy minek vagy itt?
- Paul szólt, hogy hívjalak le.
Bólintottam, és Ő el is tűnt a lépcsőn lefelé. Teljesen összezavarodva rogytam vissza a fotelba. Miért nem szólt be valamit? Miért nem mondott semmi gúnyosat vagy valamit? Én hülye, miért is az erkélyen kell megbeszélni állandóan a problémákat. Ó, talán azért, mert Keszthelyen nem fenyegetett az a veszély, hogy Zayn Malik meghallja, amint éppen elmondom, hogy még mindig mennyire szerelmes vagyok belé, de arra nem gondoltam, hogy Londonban, pláne egyházban élve vele teljesen más a helyzet. Az életkedvem minuszban, de azért lecsoszogtam apuhoz, ha már egyszer megkért rá.
- Rony, valami baj van? - nézett rám aggódva, amikor leértem hozzájuk.
- Már két éve folyamatosan - ráztam meg a fejemet, jelezve ezzel, hogy nem lényeges. - Miért hívtál?
- Harry említett nekem valamit. Valamit, aminek köze van az énekléshez és hozzád - mondta mosolyogva, én pedig egy gyilkos pillantással jutalmaztam Harryt, amiért elkotyogta apunak a rejtett „tehetségem”. - Csak az lett volna a kérdésem, hogy mi igaz ebből a kis hírből.
- Ronynak gyönyörű hangja van, ne hidd el neki, ha azt mondja, hogy semmiség - szólt közbe barátnőm, mielőtt tiltakozhattam volna.
Csak a szememet forgattam. Túl jól ismer. Harry egyetértően bólogatott a többiek pedig csak össze-vissza kapkodták a fejüket közöttünk. Apu, na meg persze Hannáék megígértették velem, hogy egyszer éneklek a többieknek is, aztán végre békén hagytak. Nem igazán értem, hogy a hangom mért akkora szám. Teljesen átlagos, ahogy minden más is rajtam vagy bennem. Nem voltam, nem vagyok és soha nem is leszek különleges, csak egy átlagos lány leszek, egy cseppet sem kellemes múlttal. Ennyi.
- De én most megyek is, jó éjt - intettem egyet általánosságban és indultam is. Volna... ha apu nem szól.
- Gyere, beszéljünk egy kicsit kettesben. Igencsak érdekelne, hogy mi az, ami két éve nyomja a szívedet - mosolygott kedvesen és a dolgozószobája felé húzott.
Székébe leülve helyet foglaltam én is a hatalmas kanapén. Várakozóan nézett rám, nekem pedig fogalmam sem volt, hogyan tálaljam neki, hogy Zaynnel jártam, aki nem mellesleg az általa menedzselt banda tagja.
- Kérlek Rony, segíteni szeretnék.
- Volt egy fiú, pontosabban van...
- Átvert? Megcsalt? Kihasznált? - szakított félbe.
- Apuuuu, nem - ráztam meg gyorsan a fejem, mielőtt még több hülyeség jutna eszébe. - De, nekem ez elég kellemetlen téma, főleg veled. Mármint félre ne érts, szeretlek, de még is, hogy reagálnál rá, ha azt mondanám, hogy két éve megismertem Zaynt itt, Londonba, majd összejöttünk, aztán pedig szakítottunk és én még mindig bele vagyok zúgva? - borultam ki teljesen majd rájöttem, hogy mit is mondtam. - Öhm, szóval ez a bajom - pirultam el azonnal, pedig egyáltalán nem szoktam.
- Szóval Zayn - mosolyodott el. - Bár a fiúk nem sokszor osztják meg velem a szerelmi életüket, de Zayn az egyike, aki elszokta mondani nekem a problémáit. Tudtam, hogy ismerős az általa leírt névtelen lány, akibe annyira bele volt habarodva. Elképesztően sokáig bánkódott, amiért nem válaszolt a hívásaidra. Szerintem elképzelni nem tudod, hogy mennyire maga alatt volt.
- De ez már régen volt, azóta ő tovább lépett. Én meg próbálkoztam, bár nem a legmegfelelőbb módon. El se hiszem, hogy ezt neked mondom el, és velem beszélem meg, de szeretem Zaynt, bármennyire is sok idő telt el, vagy bármennyire is nem beszélünk már.
- Elhiszem Kincsem, elhiszem - ült le mellém és megölelt.
- Mondd, van esélye, hogy valaha is újra vele legyek? Csak ne mondd az, hogy rá fog jönni kit dobott el, meg hogy gyönyörű vagyok, vagy valami, csak ezeket ne.
- Nem tudom, bármi megtörténhet. Ilyen fiatalon elég egy jól sikerült buli is - nézett rám vigyorogva, miután elengedett.
- Ne már, a saját apám mondja azt, hogy feküdjek vele össze egy buli után?
- Intim kapcsolatról egy szót sem ejtettem - oké, mai nap másodszorra szívom ezt meg. - Tudod soha nem voltam alkohol párti, de mindig azt mondtam, hogy a részeg ember az igazat mondja - magyarázta, mire rögtön leesett, mire gondol.
- Jó, az apám vagy, ezért még ezt hallani is durva tőled, de rendben, itassuk le - nevettem fel. - Most már tényleg megyek aludni, jó éjt apu - nyomtam egy puszit at arcára és már ott se voltam.
A nappaliba beérve láttam, hogy Liam és Harry kivételével az összes fiú összegabalyodva alszik az ágyon, miközbne a tévé még mindig üvölt. Egy nagyobb, de nagyon vékony plédet terítettem rájuk, majd kikapcsoltam a tévét. Tekintetem elidőzött Zayn arcán. Ahogy a kinti világítás beszűrődött az ablakon félhomály volt, de így is teljesen ki tudtam venni, tökéletes arcának még tökéletesebb vonásait, az enyhén borostás arcát és a csókra hívogató száját. Nagyot nyeltem, mikor arra gondoltam, hogy mennyire jó érzés volta, mikor azok az ajkak az én ajkaimat csókolták.
- Tetszik a látvány? - hallottam meg Zayn hangját, ami kizökkentett ajkainak bámulásából.
- Én csak... uhm, mindegy. Jó éjt - haraptam idegesen ajkaimba és gyorsan el is tűntem.
Nem a szobába mentem először, hanem az erkélyre, hogy a kellő nikotin adagomat elszívhassam, ám amikor kiértem az erkélyre láttam, hogy társaságom van.
- Azt hittem már alszol - huppantam le a Harry mellett lévő fotelba.
- Nem tudtam, amíg meg nem hallgathatom, hogy mi a baj, bár sejtem.
- Ha Zaynre gondolsz, akkor az egyik felét jól sejted. A másik fele meg, izé... hát az nem olyan dolog, hogy elmondhatnám.
- Bármit elmondhatsz - nézett rám kedvesen.
- A francba is, ha magamban tartom se lesz jobb - csaptam dühösen a karfára. - Több vagy számomra, mint egy sima barát, de igazából magam sem tudom, hogy mi ez, vagy miért érzem, egyszerűen csak érzem.
- De közbe Zaynt szereted.
- Igen - húztam a számat.
Igazából nem is tudom, hogy most mit mondhatnék... más vagy mint a többi lány, ebben most már teljesen biztos vagyok. Figyelj, hagyjuk a randizást, a puccos helyeket és a bulikat. Beszélgessünk, ismerjük meg egymást, és ha még ezek után is Zaynt szereted, akkor nem rajtam fog múlni a kapcsolatotok.
- Köszönöm Harry - öleltem át szorosan, amit azonnal viszonzott is. - Én most elmegyek aludni. Jó éjt Harry - nyomtam egy puszit az arcára és eltűntem.
Hosszú és kellemetlen volt az este és minél előbb a végét akartam ennek a napnak.  

Hatodik rész: 2013. 08. 10.

4. fejezet - A park, és az ismerős arcok

Hali!
Mint látjátok egy újabb résszel érkeztem, és most előbb is mint kiírtam. Remélem ez a rész is elfogja nyerni a tetszéseteket, valamint nagyon szépen köszönöm a már négy feliratkozót! Boldoggá tesztek!:)xxx

A vihar amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, legnagyobb örömömre. Bár a vihar elvonult az idő és a hőmérséklet nem változott. Szüntelenül esett, délután kettőhöz hideg volt és sötét. Morgolódva rángattam magamra egy meleg ruhát.

Már vagy három órája punnyadtunk a nappaliba és nem csináltunk semmi mást, csak csendben bámultuk az idiótábbnál idiótább műsorokat.

- Jó, én ezt nem bírom. Eső ide vagy oda, nekem ki kell szabadulnom innét - pattantam fel a zsúfolt kanapéról és a tetőtér felé vettem az irányt.

Épp csak addig tartózkodtam itt, amíg a táskámba belepakoltam a fontosnak vélt dolgokat, majd a cipőmet magamra kapva már indultam is lefelé.

- Hová mész ilyen időbe? - kérdezte meglepődve Hanna.

- El. Majd jövök - intettem egyet általánosságban.

Egy esernyőt megragadva neki is vágtam az első úti célomnak. Ahogy kiléptem a házból boldogan vettem észre, hogy az eső elállt bár még mindig szürkület volt. A régi kedvenc helyem, a park felé közelítettem, és már a bejáratnál kiszúrtam pár ismerős alakot. Egyre közelebb érve hozzájuk Jake azonnal észre is vett.

- Rony, tényleg te vagy az, vagy csak álmodom? - nézett végig rajtam mosolyogva.

- Rony, jézusom. Annyira hiányoztál - ugrott a nyakamra Car, ahogy megismert.

- Ti is nagyon hiányoztatok, de meg fogsz fojtani - panaszkodtam, mire barátnőm egyből elengedett.

- Hát a nőiességedet meg hol hagytad? Hol van a magassarkús, rövid szoknyás Rony? - mért végig csodálkozva Noah is, mire a többiek hevesen bólogatni kezdtek.

- Valahol elveszett miután Zaynnel szakítottunk. Azóta egy „kissé” megváltoztam - húztam a szám, majd rágyújtottam.

- Az ott egy igazi, égő cigaretta a mi Veronicank szájában? - hallottam egy nagyon ismerős hangot magam mögül.

- Abigail, jézusom, annyira hiányoztál - ugrottam most én régi barátnőm nyakába, aki azonnal viszonozta az ölelésemet.

- Mi szél hozott erre? Már azt hittem, hogy elnyelt a föld és teljesen megfeledkeztél rólunk.

- Sajnálom. Miután Zaynnel vége volt próbáltam mindent és mindenkit kizárni, ami Londonnal áll kapcsolatban. De most végre nagykorú lettem és apuhoz költöztem, csak azért, hogy végre felejthessek. De mint kiderült, apu Zaynék menedzsere, akik nálunk töltik a nyarat -  hadartam el egy levegővel.

- Egyedül jöttél? - kérdezősködött, mire megráztam a fejemet. - Hát akkor? Csak nem bepasiztál?

- Dehogy. Hannával jöttem, akiről már olyan sokat meséltem nektek, még két éve. Ha gondoljátok bemutatlak titeket neki.

Beleegyezően bólogattak, ezért úgy döntöttem, hogy elhívom őket hozzánk. Ha már heten megférünk egy helyen, akkor plusz négy fő se lesz gond egy ekkora lakásban. Szó nélkül beleegyezett mindenki, így kicsit hangos társaságot alkotva indultunk meg haza felé. A többiek még mindig a tévé előtt ültek, amikor megérkeztünk.

- Hanna, szeretném bemutatni neked, azt a négy embert, akivel a londoni nyaraim nagy részét töltöttem - szóltam barátnőmnek, mire egyből felénk fordult. - Ők itt Caroline, Abigail, Jake és Noah - mutattam végig sorba rajtuk.

- Nagyon sokat hallottunk ám már rólad. Szólíts bárhogy, csak Carolinenak ne, könyörgöm -  mosolygott rá Car, amit Hanna is viszonzott.

- Abigail vagyok, de inkább csak Abby. Igazán örülök, hogy megismerhetem Veronica barátnőjét – vigyorgott Hannára.

A két fiú szintén bemutatkozott, majd a szobában ülő öt fiú is bemutatkozott mindenkinek. Tizenegy, szinte még tinire egy helységben nem igazán az jellemző, hogy jól viselkednek és csendbe vannak, így Hannával magunkat nem meghazudtolva hoztuk a formánkat.

- Felelsz vagy merszezzünk! - ajánlotta fel Hanna.

- Én benne vagyok -  szólaltunk meg szinte egyszerre a többiekkel.

Kerestem egy üveget, majd előkerültek az alkohol tartalmú italok és a kis piros poharak is. Ha apu ezt látná...

- Nos, nem tudom, ti milyen szabályokkal játsszátok, de az otthoni szabályokkal élve, aki nem csinálja meg a feladatot, vagy nem felel a feltett kérdésre az iszik, plusz egy ruhadarabot le kell venni. Ja, és háromszor választhatod a felelés opciót, utána már nem lehet -  magyaráztam, mire a többiek bólintottak és kezdhettük is.

Pörgettünk, majd az üveg Niallnél állt meg, tehát ő kérdez, attól, akire a következő pörgetésnél meg fog állni az üveg, aki nem más mint én.

- Felelsz vagy mersz?

- Kezdjük egy feleléssel.

- Rendben. Mindig ilyen voltál? Mármint belső tulajdonságok, plusz az öltözködésed.

- Nem. Mióta tudtam mi az a szoknya 16 éves koromig azt hordtam, először csak balerina cipővel, majd később magassarkúval kombinálva. Nem cigiztem, nem buliztam, nem feleseltem, nem lógtam a suliból, jól tanultam, nem pasiztam, Hannán kívül barátaim se voltak otthon, csak ez a bolond négy itt Londonban - mosolyogtam az említett négy emberre. - Én jövök - pörgettem meg az üveget, miközben a négy fiú sokkolva nézett rám még mindig.

Az üveg pörgött, és pörgött, és még mindig pörgött, majd pontosan Zaynre mutatva megállt.

- Felelek - válaszolt a fel nem tett kérdésemre.

- Miért nem hívtál vissza, miért nem mondtál legalább annyit, hogy ne keresselek, mert felesleges!?

Mert akkor még sokkal egyszerűbbnek tűnt, hogy nem veszem fel, minthogy sírni halljalak, akár a telefonon keresztül is. Tudtam, hogy ha felveszem, nem leszek képes véget vetni ennek az egésznek. De most már ha tehetném vissza mennék és közölném veled, hogy ne keress, mivel találtam mást - vigyorodott el a végére gúnyosan

Szomorú mosollyal az arcomon folytattam tovább a játékot és csendben figyeltem a többiek önfeledt nevetését, egy egy vicces kérdésen, vagy feladaton. Fájt, hogy Zayn ezt mondta, de nem csodálkozom. Mostanában a kapcsolatunk... nem is tudom, milyen jelzővel illethetném. Egyszerűen csak szar. És bár ez eléggé megvisel néha, eszem ágában sincs kimutatni.

- Hanna, ki a kedvenced a bandából? - kérdezte Harry egy pimasz mosollyal barátnőmtől.

Tudtam, hogy Harry csak ki akar szúrni vele, hiszen tudja, hogy ki a kedvence, de ezek szerint azt nem tudja, hogy Hanna milyen. Őt nem lehet egy ilyen kérdéssel összezavarni, nem igazán lehet elérni nála, hogy elpiruljon, vagy zavarban legyen.

- Niall - vágta rá mosolyogva, mire az említett felkapta a fejét és elpirult.

Mosolyogva figyeltem az ír fiú reakcióját, majd Hanna hatalmas mosolyát, amikor észrevette, hogy Niall igencsak elpirult.

- Rony, felelsz vagy mersz? - vigyorgott rám sunyi mosollyal barátnőm.

- Merek - mosolyogtam vissza rá.

- Akkor kérünk egy kis divatbemutatót, a régi Ronytól.

- De nincs is itt egy régi ruhám se - ráztam a fejem értetlenül.

- Neked lehet, hogy nincs, de mint tudod én még mindig úgy öltözöm, min te két éve -  vigyorgott, mert tudta, hogy nyert ügye van. - Csak egy szettet.

- Rendben - sóhajtottam, majd az emelet felé vettem az irányt, ahová a többiek is követtek.

Egy ruhát, majd egy magassarkút kiválasztva a fürdőbe indultam, hogy felöltözzek. Magabiztos léptekkel lépkedtem ki a fürdőből a szobába, ahol a négy fiú leesett állal bámultak. Zayn, Jake és Noah pedig mosollyal az arcukon figyeltek, hiszen ők láttak már ilyen és ehhez hasonló ruhákban, ahogy a lányok is.

- Woah. Gyönyörű vagy -  mért végig Hazza, a többiek pedig bólogattak.

- Az igazat megvallva tetszik. Nem is értem, hogy bírtam ki két évet sportcipőben, farmerben és fekete cuccokban, színes szoknya és magassarkú nélkül - gondolkoztam el mosolyogva.

- Akkor vigyázat London, mert támadunk! - osztotta meg velünk ötletét Car. Hanna és Abby pedig sűrűn bólogattak, míg a fiúkat a kissé rövid és sokat mutató ruhám foglalta le.

Szemeimet forgatva indultam el, hogy átöltözzek az eredeti ruhámban, amikor a fürdő ajtó kinyílott majd be is csukódott.

- Mi járatban Harry? - néztem rá, összeráncolt szemöldökkel.

Harry nem válaszolt, csak ajkait az enyémekre nyomta. Azonnal viszonoztam csókját. Miközben csókolt nem repkedtek lepkék a gyomromban, nem kezdtek el remegni a térdeim és a szívem nem vert hevesebben, nem váltott ki belőlem olyan reakciót, mint, amikor még Zayn csókolt. Zayn óta senki... Igaza volt Hannának, nem szabad azért Harryvel játszanom, mert képtelen vagyok elfelejteni Zaynt.

- Harry, ezt nem kéne -  toltam el magamtól.

- Miért?

- Túl jó vagy ahhoz, hogy kihasználjalak - néztem rá szomorúan mosolyogva. - Sajnálom Harry. Talán ez a baj velem. Itt vagy te, egy olyan srác, mint amilyen kellene nekem és nem tudok többet érezni barátságnál - húztam a számat.

- Ugyan már - lökött meg játékosan. - Hidd el, Zayn rá fog jönni, hogy mit veszített és könyörögni fog neked, hogy bocsáss meg neki, de addig is, ha kell egy váll, amin kisírhatod magad, akkor ne legyél túl büszke szólni - mosolygott, majd magához húzott.

Percekkel később Harry távozott, majd én is rendes ruhába csatlakoztam a többiekhez, akik már nem játszottak és a négy jómadár is lelépett. Az órára nézve meglepve konstatáltam, hogy már bőven múlt éjfél is. Hogy telhetett el ilyen gyorsan az idő? Nem foglalkoztam tovább a kérdéssel, mert a gyomrom hangosan korogva adta tudomásomra, hogy bizony ma még semmi táplálékot nem juttattam be, ezért a konyhába indultam, annak reményében, hogy találok valami ehetőt. Kicsivel később már az erkélyen ültem, egy vastag pokróccal betakarózva és a csodálatos, este is nyüzsgő Londont néztem, miközben az előbb készített szendvicsemet majszoltam, az elmaradhatatlan kávémmal. Állandóan egy pörgős lány voltam, de ilyenkor esténként jól esett a nyugalom és a magány. A nap ezen szakaszában minden tökéletesnek látszott. Az erkélyen ülve, cigivel a kezemben úgy éreztem, hogy semmi problémám nincs, de aztán a fránya reggelek eszembe juttatták a cseppet sem tökéletes életemet, és ez ezen a reggelen se volt máshogy. Fáradtan és nyűgösen keltem fel, hála az egész estén át tartó forgolódásnak és sírásnak. Talán hajnali négy lehetett, amikor a lejátszási listámon megszólalt a Summer Love, ami miatt akaratlanul is eszembe jutott az összes emlékünk Zaynnel. Ez elég volt ahhoz, hogy a könnyeim áttörjék a gondosan felépített gátakat, és hullani kezdjenek. Mellettem nyugodtan szuszogó barátnőmet nem volt szívem felébreszteni, így az erkélyre mentem, így történhetett, hogy ott is ébredtem.

- Rony, hogy kerülsz ide? Jézusom, halálra vagy fagyva. Már mindenhol kerestünk, ilyet többet ne csinálj – dorgált meg Harry.

- Fáj - csak ennyit tudtam mondani, de neki pont elég volt.

Nem szólt semmit, nem is tudott volna, ezért csak szorosan magához húzott és a hátamat simogatta. Újra sírni kezdtem. Teljesen úgy éreztem magam mintha még mindig 16 lennék és éppen most szakítottunk volna Zaynnel, hiszen akkor voltam hasonlóan ramaty állapotban, de úgy látszik csupán egy szám le tudja dönteni az évek alatt gondosan építgetett falakat. De már nem is próbáltam erős maradni, csak ki akartam adni magamból az összes fájdalmamat. Nem akartam többet érezni semmit. Harry az ölébe vett, majd a nappaliba vitt, bár nem tudom, hogy miért pont oda, de nem volt erőm tiltakozni. Fáradt voltam, és a hideg levegőn éjszakázástól valószínűleg lázas is.

- Atyaisten, Rony, hogy nézel ki? Hozzon valaki egy lázmérőt - idegeskedett Hanna, amikor rárakta a kezét a homlokomra. - Hol volt? - nézett Harryre, amikor visszajött, kezében egy lázmérővel.

- Az erkélyen. Bár összesen egy szót voltam képes kicsikarni belőle, de nagyon át volt fagyva, ezért gondolom ott tölthette az éjszakáját.

Egy idő után már nem érzékeltem semmit a környezetemben, mert ahogy kezdtem átmelegedni, egyből elnyomott az álom. Amikor legközelebb felébredtem, addigra már mindenki a szobában ült és csedben tévéztek, Zayn kivételével.

- Hány óra van? - próbáltam felülni az ágyban, de Hanna egyből visszanyomott.

- Este hat van, átaludtad az egész napot. Mondjuk majdnem 39 fokos lázzal nem csodálkozom. Mit csináltál az erkélyen egész este?

- Nem akartalak a sírásommal felébreszteni, ahogy senki mást se.

- Annyira hülye vagy. Hányszor mondtam már, hogyha kell, akkor hajnalban is végighallgatlak, sőt ha kell még sírok is veled. Kérlek, többet ilyet ne csinálj.

Csak fáradtan bólintottam egyet, jelezve, hogy megértettem. Szomorúan kerestem Zaynt a tekintetemmel, de sehol nem találtam.

- Perrievel van - adta a választ a fel nem tett kérdésemre Harry.

Sejthettem volna, hiszen ott a gyönyörű, sztár barátnője, miért is töltené a napjait a mi társaságunkba? Az egész nap átalvása után, még mindig hihetetlenül fáradt voltam, de tudtam, hogy ez a láz miatt van. Így nem is próbáltam ellenállni, csak visszahajtottam a fejem a párnára és már aludtam is.

- Utállak ilyen állapotban látni, mindig is utáltam, ha szomorú vagy - hallottam meg egy ismerős hangot félálomban, majd már csak a lépteit hallottam, ahogy a lépcső felé indul.

Ötödik rész: 2013. 08. 06.