16. fejezet - Elvesztem a tekintetében

Halihó!:)
Ez a fejezet valahogy nem akart összeállni olyan gyorsan. Nem igazán tetszik ez a rész, de harmadszori átírás után is csak ennyit tudtam kihozni belőle. Az elején rögtön Liam szemszöggel indul, de nem az ő szemszögéből írtam végig. Na, nem is húzom tovább.
Hagyjatok jelet magatok után!:)
Jó olvasást! xx

*Liam szemszöge*

Destiny részeg szavai jártak a fejemben, amelyeket hozzám intézett. Nem rég értem csak fel a szobámba, de nem jön álom a szememre, pedig jobb lenne ha kipihenném magam, hiszen este koncert lesz. Az erkély felé tartok, ám mielőtt még kilépnek megakad a szemem a szőke bandatársamon, aki éppen Destiny teste köré fonja karjait. Szívembe, mintha ezer kést szúrtak volna, de nézem tovább a jelenetet. Szeretem őt, ettől függetlenül jobb neki nélkülem. Pontosabban ezzel próbálom áltatni magam, miközben én nem vagyok elég erős. Nem bírnék ki úgy fél évet, hogy tudnám, Ő otthon szenved, így sokkal jobb ötletnek tűnt, ha megutáltatom magam vele és véget vetek még az elején az egésznek. Így nem lesz kitéve még több utálkozásnak, és sírásnak. Legalábbis remélem.

- Megbántad? - hallom meg Niall hangját, amely visszaránt a valóságba.

Fülelni kezdek és Destinyre szegezem a tekintetem, aki abban a pillanatban megrázza a fejét. Nem áll össze a fejemben a kép, hogy mit kellett volna megbánnia, ezért figyelmesen hallgatom a beszélgetésüket.

- Mi lesz ezek után? Úgy értem, nekem fogalmam sincs semmiről. Ilyen téren semmit nem ér a kitűnő bizonyítványom és az esetenként érett viselkedésem - hangja kétségbeesett. Niall kezeivel közre fogja az arcát, ami miatt hihetetlen mértékű féltékenységet érzek. - Nem akarlak elveszíteni csak azért, mert részegen egyikünk se bírt normálisan gondolkodni.
- Destiny, ez semmit nem fog változtatni. A legjobb barátom vagy. Jó, talán a barátság határát ez már erősen túllépi.
- Tegyük fel, hogy többet érzek. Akkor mi van?

Destiny mondata szinte gyomorba vág. Nem, az nem lehet! Soha nem mondta, hogy szeretne, de az lehetetlen, hogy Niall iránt többet érezne. Viszont a kirakós darabkái kezdtek összeállni. Megbánni, túllépni a barátság határait, részegen gondolkodás. Még csak belegondolni is fájdalmas, hogy Destiny lefeküdt Niallel, azonban semmi másra nem tudok gondolni. Ezt tartom logikus magyarázatnak.

- Szerelmes vagy Liambe. Lefeküdtél velem részegen, viszont az érzéseid változatlanok.

A szőke srác mondatai egyszerre emelnek a fellegekbe és egyszerre löknek le a világ tetejéről. Destiny szerelmes belém, de lefeküdt Niallel. Megcsalva érzem magam, miközben tudom, semmi jogom erre. Nem bírom tovább hallgatni a beszélgetésüket, így inkább befekszem az ágyamba, és várom, hogy elnyomjon az álom, legalább pár órára.

*Destiny szemszöge*

Niallel folytatott beszélgetés után már nyugodtabb vagyok, és úgy tudok visszagondolni majd erre az estére, mint egy kellemes, meghatározó pont az életemben. Idegeskedés nélkül viszont egyre fáradtabbnak érzem magam, ezért mégiscsak az alvás mellett döntök.

- 10 perc múlva visszajövök, és ha nem leszel fent, akkor leöntelek egy vödör vízzel - fenyeget Eleanor, mivel a tizedik ébresztési kísérleti is kudarcba fullad.

Elhagyja a szobámat, én pedig nyugodtan hajtom vissza a fejemet a párnára. Nem tudom menyi idő lehet, de az egész két percnek tűnt, és szörnyen álmos vagyok, így El figyelmeztetése ellenére visszaalszom. Ígéretét betartja, mert egy adag, jéghideg víz landol a nyakamba, ám ezzel sem éri el a várt hatást, csupán csak átfordulok a másik oldalamra.

- Destiny, ne szórakozz velem! Kelj fel, és magyarázatot kérek! - utolsó szavaival felkelti az érdeklődésem.

Nem tudom, mit kéne megmagyaráznom, csak azt, hogy amint felkelek fájdalom nyíllal a fejembe és inkább visszadőlök a párnára. Talán nem kellett volna annyit innom az este. Az este gondolatára emlékképek ugrálnak fel. A bár, Niallel a liftben, és...

- Jézusom! - tátott szájjal meredek magam elé, és próbálom feldolgozni az emlékeimet.

Eleanor furcsálló tekintettel vizslat, amit meg is értek. Értékelem, hogy nem kezd el egyből faggatni, hanem megvárja, amíg magamhoz térek az első sokkból. Igazából józanul már egészen más a véleményem erről az egészről. Nem, nem bántam meg, hogy Niallel, csupán csak azt, hogy hol és hogyan. Soha nem úgy terveztem az elsőt, hogy berúgva egy hotelben a legjobb barátommal majd egymásnak esünk. Annyiszor elterveztem a tökéletes első alkalmat. Életem szerelmével, egy romantikus randi után, aztán a többi jönne magától. Bár az életemben soha semmi nem úgy sül el, ahogy tervezem, szóval már meg sem kéne lepődnöm. Azonban Niall szavai ellenére aggódok. Ezek után nem tudok úgy rá nézni, hogy eszembe ne jutna ez. Ami nem tudom, hogy baj-e, mert ettől függetlenül nem változott a róla kialakított képem, csupán életem egy igenis meghatározó pontjának részese volt.

- Mi történt este, miután feljöttetek? És ne merd az mondani, hogy semmi, mert ott virít a lila volt a nyakadon!
- Niallel mi... izé... - kibúvók után keresgélek, de aztán lemondok róluk. El a nővérem, csakis vele tudom megbeszélni. - Lefeküdtünk - mondom ki nagy nehezen, lehajtott fejjel.

Nővérem száját sóhaj hagyja el, és leül mellém. Egyikünk se szól semmit, csupán csak Hope ront be a szobámba, és vigyorogva az ágyamra veti magát.

- Na, mi ez a fagyos hangulat? - tekintete köztem és nővérem között pattog.

Beavatom a tegnap estébe, persze csak körvonalakban. Így is végig fülig pirulva ecsetelem, de barátnőm csak nem hagyja ennyiben a dolgot, Ő részleteket akar. Nővéremmel együtt faggatnak, én pedig már olyan szinten zavarban vagyok, hogy ég az arcom. Tenyereimbe temetkezem és inkább úgy motyogom el, de azért egy apró mosoly végig ott van az ajkaimon. A történet felénél megmentőm érkezik, Niall személyében. Halványan mosolyogva köszön mindegyikünknek, aztán helyet foglal az ágy melletti üres széken. Barátnőm szeme felcsillan, és pimasz mosolyra húzza a száját.

- Milyen D az ágyban? - kérdi vigyorogva, míg én Niallre nézek, aki ebben a pillanatban szintén rám tekint. Eltátogok egy „sajnálom” szót, de Ő csak mosolyogva megrázza a fejét.
- Jó - vigyorog vissza barátnőmre, akinek elégedett mosoly csücsül az arcán.
- Akkor mi magatokra is hagyunk titeket - vonszolja ki Hope nővéremet.
- Bocs, tényleg. Nem számítottam rá, hogy nem tudja tartani a száját - szabadkozok, amint kilépnek az ajtón.
- Semmiség. Viszont ebből kifolyólag a többiek is hamar tudomást fognak szerezni róla.

Igazat adóan bólintok. Eleanor tuti, hogy kikotyogja Louis-nak, és szép lassan mindenkinek a fülébe fog jutni. Legjobban talán mégis Liam véleményétől félek. Hiába próbálom kizárni a gondoltaimból, nem sikerül. A nap minden percében rá gondolok, és tagadni se tudnám, hogy még mindig odáig vagyok érte.

Átöltözve ülök a hotel kis étterem féleségében a többiek társaságában. Mindenki csendben ül és a reggeliét fogyasztja, míg én azon fáradozok, hogy csakis az elém rakott kávét nézzem és véletlenül se pillantsak Liamre. Ám ez lehetetlennek bizonyul. Hiszen épphogy csak megemelem a fejemet, hogy válaszoljak Eleanor kérdésére, egyből összekapcsolódik a tekintetem Liamével. Gyönyörű, barna szemeivel az enyéimet kémleli, és egy pillanatra úgy érzem, mintha csak ketten lennénk. Szemei fogva tartanak, és nem bírok betelni a látványukkal. Ám Hope köhintése visszahoz a valóságba. Megrázom a fejem és behunyom a szemem, ezzel elhessegetve mindenfajta gondolatomat Liamről.

- Kijössz velem? - szegezi felém kérdését barátnőm, mire csak bólintok.

A hotel egy közeli részében van egy hatalmas dohányzásra kijelölt részleg. Hope azt veszi célba egyből. Nem tartózkodnak bent sokan, ami nem is probléma. Miután elővesz egy szálat, felém nyújtja az ezüstös dobozt. Általában nem élek ezzel a káros szenvedéllyel, maximum csak alkalmanként, de most mindenféle töprengés nélkül kihúzok én is egy szálat, és meggyújtom a felém tartott öngyújtó lángjával. A nikotin jólesően árad szét a testemben, és igencsak csodálkozok, hogy ezidáig még nem vált szokásommá.

- Liam tudja - szólal meg váratlanul.
- Mit tud Liam?
- Azt, hogy Niallel keféltél - mondja szem forgatva, mire szúrósan nézek rá.
- Oh, honnét?
- Hallotta a beszélgetéseteket, mivel Ő az egyik erkélyszomszédod, vagy, hogy is mondjam. Engem kérdezett meg, hogy mi van közted és Niall között.
- Miért is érdekli, amikor tudtommal tökre közömbös irántam? Mi köze van az egészhez?
- Majd rájössz - leint és tovább szívja a cigijét.

Idegesen elnyomom a még égő csikket és kitrappolok a helyiségből, otthagyva barátnőmet. Nem hiszem el, hogy lerendezett egy „majd rájössz” mondattal. Mégis hogyan jönnék rá bármire, amikor azt se tudom, hogy pontosan mire is kéne rájönnöm?

Sietősen a lift felé lépkedek, ahol a liftbe lépve összefutok Liammel, szó szerint.

- Ne haragudj - kér elnézést azonnal, míg én megnyomom a megfelelő emelet számát jelző gombot.
- Ha az én magánéletemre vagy kíváncsi, akkor kérlek engem kérdezz, és ne a barátnőmet - mondom közömbös hangnemben, miközben végig a szemébe nézek. Ami nem biztos, hogy jó ötlet, mert azok újra rabul ejtenek.

Egy lépést közelebb lép, de tekintetünket nem szakítja meg. Nagyot nyelek, miután konstatálom, hogy alig egy lépésnyire áll tőlem. Szemeim akaratlanul is ajkára szegeződnek, ami miatt beharapom az alsó ajkamat. Liam lélegzése egy pillanatig elakad, ezzel visszatérítve engem a valóságba. Újra a szemeibe nézek, amik most sötétebben csillognak, mint az előbb és közelebb is vannak, mint az előbb. Egy gyors mozdulattal megszünteti a kettőnk közötti távolságot, és ajkait lágyan az enyémekre nyomja. Amint puha, telt ajkait megérzem, mintha áramütés érne, úgy fut végig a hideg rajtam, persze csakis jó értelemben. Ujjaimat hajába vezetem, ezzel közelebb húzva magamhoz, míg ő a derekamnál tart. Levegő hiány miatt megszakítom a csókunkat és azonnal lehajtom a fejemet, csakhogy ne kelljen a szemébe néznem. Nem kellett volna. Újra ugyanott vagyunk, mint a legelején. Valahol legbelül érzem, hogy ez a csók sem változtatott semmin. Én totálisan szerelmes vagyok belé, őt pedig totálisan nem érdeklem. Szép is az élet.

A liftajtó ebben a pillanatban nyílik, és azonnal kiszaladok a helyiségből, nem is figyelve arra, hogy Liam a nevemet kiabálja. Csupán egyetlen célom van: hogy beérjek a szobámba és magamra zárhassam az ajtómat.