15. fejezet - Mi lesz ezek után?

Hii girls!:)
Ígéretemhez híven, még a héten megérkezett a 15. rész. A vége felé talán egy kicsit +16-os lehet, bár próbáltam részletesebben kifejteni, mégsem annyira, hogy ne sértse senki lelkivilágát. Nos, ezzel valószínűleg előre lelőttem a történéseket, de azért kellemes olvasást!:D
A kinézet is kicsit megváltozott, és Destiny karakterét is lecseréltem, mivel Katie sokkal inkább hasonlít Eleanorra. A zene igazából nem tudom, mennyire illik a részhez, de én ezt hallgattam végig, amíg írtam. Pontosabban ez a zene adott ihletet, hogy megírjam - ne kérdezzétek, miért. 
Hagyjatok jelet magatok után! xx

Uncover

Másnap délután ébredek, egyedül a tegnapi ruhámban. Az utolsó emlékem, hogy kitessékelem Niallt a szobámból és ledőlök az ágyra. Liammel még mindig nem találkoztam, ami számomra tökéletes is. Még mindig túl fáradt vagyok ahhoz, hogy kikeljek az ágyból, viszont ez senkit nem akadályoz meg abban, hogy berobbanjon az ajtón. Átkozom magam amiatt, hogy elfelejtettem bezárni, de mindegy, mert Niall már bent van. A párnába fúrom a fejemet, ezzel próbálom jelezni, hogy hagyjon békén, de nem hatom meg vele. Csupán ráugrik az ágyra, amivel csak annyit ér el, hogy kis híján lezuhanok róla. Egy morgással fejezem ki a nem tetszésem, mire ő elkuncogja magát.

- Csipkerózsika, ébresztő - rázogatja vállamat és meleg leheletét érzem a fülemnél.
- Nem akarok felkelni - rekedtesen motyogok.
- Na, a kedvemért. Olyan rövid ideig lesztek csak itt.

Felnézek rá, és látom, hogy kiskutya tekintettel bámul. Egy újabb morgást hallatok, de nagy nehezen felülök, így szembe kerülök vele.

- Mit akarsz ma csinálni?
- Kávézni, kinyírni téged, aztán visszaaludni.
- Szedd össze magad. Egy utcányira innen van egy jó kávézó. Isteni a kávéjuk.

Megforgatom a szemeimet, de eleget teszek kérésének. Bőröndömből előhalászok egy nekem tetsző összeállítást, majd a fürdőbe magamra kapom. Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy sminkeljek, és nagy a valószínűsége, hogy előbb bököm ki a szemem, minthogy egy normális tusvonalat tudjak húzni a szemhéjamon.

- Mehetünk?

Kérdésére csak bólintok. Csuklóm köré kulcsolja az ujjait és így vezet egészen a kávézóig. Tényleg nem hazudott, mert valami hihetetlenül finom kávéjuk van. Ettől függetlenül csak a kávé és energiaital párosítás után sikerül felébrednem rendesen. A hotel körül sétálgatunk, mert nem igazán merünk nagyobb távot megtenni. Már csak azért is, mert nem ismerjük a helyet, ráadásul pár szemfüles rajongó így is lecsapott már Niallre.

- Mondd, El - szólok bele a csengő telefonba.
- Merre vagytok? Le akarunk menni a partra, gondoltam nektek is lenne hozzá kedvetek.
- Megyünk.

Nem fáradozok elköszönéssel, vagy további magyarázattal, ha két perc múlva úgy is találkozunk. Niallnek továbbítom a programot, aki persze rögtön felvillanyozódik. Jó neki. Számomra annyira nem élmény ennyi ember előtt fürdőruhába lenni.

Le akarnak menni a partra, de a kisujjukat se mozdították annak érdekében, hogy összekészülődjenek, szóval várhattunk egy órát a fiúkkal, míg nővérem és Hope elkészültek. Mindenki strand felszerelésben, vagy ruha alá felhúzott strandcuccban van. Az esetemben is-is. Hiszen a kedvenc fehér trikinim van rajtam, egy farmer sorttal. A tegnap megismert négy srác is velünk tart, így nagy és zajos társaságot alkotunk, de ez egy picit sem zavar minket. Amint vízközelbe érünk és lepakoljuk a cuccainkat Louis már ölbe is kapja Eleanort és belehajítja a vízbe. Nővérem prüszkölve jön fel a víz alól és gyilkos tekintettel nézi barátját, aki csak vihog. Érett, felnőtt emberek. Mivel El a vízben van, őt követi Louis is, majd lassan mindenki, egyedül én ülök a leterített törölközőmön, még mindig farmerban. Szomorú mosollyal nézem a visongó társaságot, akik szörnyen jól érzik magukat. Valószínűleg egyedül Niallnek tűnik fel a hiányom, hiszen percekkel később lehuppan mellém a törölközőre.

- Miért nem jössz be? - kérdése közben fél kezével átkarol, míg én vállat vonok.

Vállára hajtom a fejemet, és úgy kémlelem tovább a többieket. Még Liam is felszabadultan szórakozik, csupán én érzem magam szarul. Miatta. Miközben ő tök jól el van nélkülem. Nos, nagyjából ennyi kell ahhoz, hogy felidegesítsem magam, és a fejembe vegyem, hogy megmutatom neki, mit veszített. Nem fogom féltékennyé tenni, nem fogom eljátszani, hogy mennyire jó a kedvem, de nem fogok itt üldögélni, miközben én is ott lehetnék velük és boldog lehetnék.

- Menjünk - fordulok Niall felé mosolyogva.

Csak ekkor veszem észre, hogy valójában mennyire közel is van az arcunk. Ajkai csupán centikre vannak az enyémektől, ami miatt benn akad a tüdőmben a levegő. Niall kap észbe először és egy kicsit elhúzódik, majd puszit nyom az arcomra. Miután felkel, kezét nyújtja, hogy engem is felsegítsen. Ledobom magamról a farmerom, és felugrok Niall hátára. Vigyorogva tart, és terve szerint bele akar dobni a vízbe, de ahhoz túl erősen kapaszkodom, így csak nővéremék társaságához megyünk. Akkor se szállok le a hátáról, amikor már az idétlenül vihogó csoport mellett állunk. Hope éppen a közelembe próbál férkőzni, valószínűleg azon indokból, mert mondani szeretne valamit, de erre nem kerül sor, mert Niall fogja magát és lebukik a víz alá. Reakcióidőm lassú, így ahelyett, hogy egyből elengedném, én is lekerülök a víz alá. Niall persze majd megszakad a röhögéstől, amikor csapzott fejjel jövök fel a víz alól.

*

Körülbelül negyed órája értünk vissza a hotelbe. Mielőtt még mindenki felment volna a szobájába, megbeszéltük, hogy nyolckor találkozunk a hotelbeli kis pubban. Bár nem tudom, mennyire jó ötlet a fiúknak leinni magukat, mert holnap este koncertjük lesz. De felnőtt emberek, ez a saját döntésük.

Egy gyors fürdés után újból átöltözöm, és már indulok is. Természetesen a negyed órás késés nem maradhat el, de igazából mivel egy hotelen belüli találkozóról beszélünk, ezért annyira mindegy. Mindenki lent van már, és mivel elég hangos társaságot alkotnak, emiatt könnyen megtalálom őket. Niall mellett foglalok helyet a bárpultnál, aki int a csaposnak, majd egy pohár valamit rak le elém.

Jó pár pohárka hasonló lötty után már egyáltalán nem éreztem magam feszélyezve a tudat miatt, hogy Liam alig két méterre ül tőlem. Ettől függetlenül elhatalmasodik rajtam a vágy, hogy karjai közé vessem magam, hogy megcsókoljam, de nem tehetem. Már csak azért se, mert elég világosan kifejtette, hogy nem szerelmes belém. Szóval akkor jelenleg úgy állunk, hogy én megveszek érte, míg Ő szarba se vesz. Aki ennek ellenére még azt mondja, hogy a szerelem nem totál szívás, az valószínűleg soha nem volt még halálosan odáig valakiért. Márpedig én már biztosra tudom, hogy halálosan beleestem Liam Payne-be. Ha eddig nem lett volna elég nyilvánvaló. Kegyetlenül szar érzés arra gondolni, hogy ő ezt nem viszonozza, mégis kellemes érzést nyújt a gondolat, hogy ha csak pár napig is, de velem volt, és életemben nem voltam még boldogabb, mint akkor.

Niall oldalba bökésére eszmélek fel, és egy részeg mosollyal nézek rá. Viszonozza a gesztust, és egy egész fogsoros, fogkrém reklámba illő, tökéletes mosolyt villant.

- Annyira hiányoztatok - beszélek, miközben kezemmel megemelem az alkohollal teli poharat.

Hirtelen késztetést érzek arra, hogy mindenkinek elmondjam, hogy mennyire szeretem, és azt is, hogy mennyire hiányoztak. A többiek kevésbé vannak kiütve, ők még csak a részegség és a józanságot elválasztó halvány vonalon egyensúlyoznak, míg én azt a határt, már legalább egy órája átléptem. Hope is rendel egy újabb kört, és őt követi mindenki más is, míg én az édes tudatlanságban úszkálok, és tökéletesen gondatlannak érzem magam, hála az ereimben cikázó alkoholnak, ami most a kívánt hatást éri el.

- Igyunk a pasikra, akik behülyítenek, aztán két nap után lapátra tesznek - hirtelen ötlettől vezérelve beszélni kezdek, és mondandóm első felének végén automatikusan Liamre nézek, aki meredten bámul. - Végül, de nem utolsó sorban igyunk azokra a barátokra és testvérekre, akik viszont ott vannak mellettünk a szarba, és kihúznak belőle. Végezetül pedig... - itt gondolkodóba esek, ugyanis már semmi értelmes nem jut eszembe. - Nem, mást nem akartam, szóval csak igyunk!

Váratlanul érkezett monológom mindenkit váratlanul ér, de a végére mindenki elkuncogja magát. Egyedül Liam bámul rám még mindig, de figyelmen kívül hagyom, és élvezem ezt a részeg állapotot. Eleanor szorosan megölelget és egy puszit nyom az arcomra, majd őt Hope követi. A fiúk csak mosolyogva figyelnek minket, majd a lányok után Niall zár szorosan a karjai közé Hátulról karol át, és kezeit a hasamnál összekulcsolja. Nem úgy tűnik, hogy mostanában szándékában áll elengedni, de őszintén szólva jól érzem magam a karjai között, így én sem küszködök kijutásért. Fejemet a mellkasának döntöm, és egészen addig így maradok, amíg el nem pilledek.

- Nem akarsz felmenni? Fáradtnak tűnsz - suttogja a fülembe, édes hangján.

Tőlem csak egy bólintásra futja. Elköszön a többiektől és a lift felé támogat. Nem igazán tudok egyenesen menni, gondolkodni, vagy éppen csak beszélni. Niall vállamnál fogva húz beljebb a liftbe, ahol csak ketten tartózkodunk. A kis helyiségbe érve viszont a derekamat karolja át, és egy pillanat alatt megváltozik a levegő. Az engem szorosan tartó fiú arcára vezetem a tekintetem, miközben ő is kitartóan vizsgálja arcom vonásait. Gyönyörű, kék szemei szinte perzselnek, de figyelmemet elvonják tökéletesen metszett ajkai, amelyek most annyira hívogatónak tűntek. Ajkamba harapok a gondolatra, hogy milyen lehet a csókja. Talán emiatt, talán más miatt, de ajkait mohón nyomja az enyémekre, és egy csepp gyengédség nélkül falni kezdi őket. Nyelvével bejutásért könyörögve megnyalja az alsó ajkamat, amitől szám egyből szétnyílik. Nyelve pillanatokon belül vad táncra kezd az enyémmel, és szenvedélyes csókcsata veszi kezdetét. A lift ajtó sípolva nyílik szét, de ez egyáltalán nem zavar minket. Egy pillanatra szakítja meg a csókunkat, de csakis addig, amíg bejuttat minket a szobájába. Amint beérünk egyből a bezárt ajtónak nyom, míg én csípője köré fonom a lábaimat. A hálóban óvatosan lefektet az ágyra, miközben én leügyeskedem róla a felsőtestét fedő pólóját. Nincs precízen kidolgozott felsőteste, de így is jóval tökéletesebb, mint a többi srác. Nadrágja gombjaival szerencsétlenkedem, de végül sikerrel járok, így farmerja is a földön landol, és immáron már csak egyetlen boxerban áll előttem, amely alól merevedése már igencsak kitörni készül. Ő is megszabadít a felsőmtől és a nadrágomtól, míg nyakamat hinti be apró, jóleső csókokkal, amik miatt hangos sóhajok hagyják el a számat, jelezve ezzel, hogy élvezem. Nyakam egy pontján megáll és szívni kezdi a puha bőrt, mire felmordulok. Kicsit megemel és hátranyúlva kikapcsolja a melltartómat. Egyből keresztbe fogom melleim előtt a karjaimat és zavarban vagyok. Niall óvatos mosollyal lefejti onnét a kezeimet és szinte issza a látványt, míg én egyre inkább elpirulok. Lágy csókot nyom a számra, majd puszikkal halmozza be a testemet, egészen az állam vonalától a bugyim széléig. Gyomrom görcsbe rándul, amikor ujjai olyan helyekre kalandoznak, ahol ezelőtt még egy férfi keze sem járt.

- Niall én még... - megakadok. Túlságosan zavarban vagyok ahhoz, hogy ezt el tudjam mondani. - Szóval én még nem... - összevissza beszélek, amit ő apró mosollyal díjaz.
- Szűz vagy? - kérdez rá végül. Halk sóhaj hagyja el a számat és bólintok. - Vigyázni fogok rád, ígérem - puszilja meg az arcom, majd lehúzza az utolsó textilt is, ami engem takar.

Ajkamat rágcsálom, miközben kibújik boxeréből és felgörgeti magának az óvszert. Nem igazán tudom, mit kéne csinálnom és mintha a részegség jótékony hatásai is elpárologtak volna, már nem érzem magam magabiztosnak. Hála istennek Niall tudja, mit csinál. Lábaim közé pozicionálja magát és várakozóan néz rám, mire bólintok. Csípőjét az enyém felé tolja, és már bennem is van. Feszítő, fájdalmas érzés. Csak ennyit érzek, és emiatt pár könnycsepp ki is gördül a szememből. Niall sajnálkozóan tekint le rám és hüvelykujjával letörli a könnyeket az arcomról. Beljebb löki magát, egészen míg teljesen bennem nincs, majd vár, hogy elmúljon a fájdalom, ami jelenleg szétfeszíti az egész testem. Türelmesen vár, míg egy bólintással nem jelzem, hogy folytathatja. Ahogy a fájó érzés elmúlik, helyét átveszi egy eddig ismeretlen, mégis jól eső érzés, amit most csakis Niallnek köszönhetek. Alhasamban olyan érzés keletkezik, mintha felrobbant volna bent valami, és a felettem mozgó srácnak sem kell már sok.

Zilálva fekszik mellém és fel karjával átkarol. Vállára hajtom a fejemet és várom, hogy elnyomjon az álom. De ez nem igazán akar bekövetkezni. Niall mellettem már elaludt, én viszont egyre inkább józanodok ki, és egyre több gondolat szállja meg a fejemet. Elvesztettem a szüzességem, egy olyan emberrel, akivel soha nem terveztem, ennek ellenére egyetlen percét sem bántam meg. Ellentétes érzések kavarognak bennem. Niall hozta a formáját, és szokása szerint édes és figyelmes volt, viszont ezek után nem tudom, hogy tovább. Hiszen a legjobb barátok nem fekszenek le egymással, ugye? Nem, valószínűleg nem. Viszont egészen eddig soha nem gondoltam máshogy Niallre, csak mint a legjobb barátomra, ám most ijesztő, szokatlan gondolatok futnak át az agyamon, és gyomrom újra és újra görcsbe rándul ha az előbbi eseményekre gondolok. Ki kell szellőztetnem a fejemet, kijózanodnom, és után tiszta fejjel átgondolnom ezt az egészet, majd megbeszélni Niallel.

Óvatosan kikászálódok Niall mellől, ügyelve, hogy ne keltsem fel. Lábaim kissé remegnek, amikor felállok. A szétdobált ruháimat gyorsan magamra kapom és halkan kilépkedek a szobából. A nap már felkelőben van odakint, ezért arról a tervemről egyből lemondok, hogy aludjak is. A szobámba érve letusolok és tiszta ruhát veszek magamra. Kisétálok a nyitott erkélyajtón és meglepve veszem észre, hogy három szobának egybe nyílik az erkélye. Jobbra mellettem Niall szobája van, viszont fogalmam sincs, hogy ki a baloldali szomszédom. Nem is foglalkozom vele sokáig, csak a korláthoz lépkedek és a kilátást bámulom. Majdnem a hotel tetején vagyunk és az egész látvány gyönyörű. Telefonomon elindítok egy tetszőleges számot és hagyom, hogy az szóljon, miközben próbálok értelmesen gondolkodni. Ám valaki megzavar azzal, hogy körém fonja a karjait.