20. fejezet - Szilveszter

Hii!:)
Itt is vagyok az új résszel. Ami nem az utolsó!:) A részhez nincs különösebb hozzáfűzni valóm, talán csak annyi, hogy szerintem ez az eddigi leghosszabb rész, de remélem ennek örültök. 
Hagyjatok jelet magatok után!
Jó olvasást! xx

Másfél óra séta után átfagyva érkezünk meg a kapu elé, amin már lépnék is be, de Liam a csuklómnál fogva gyengéden visszaránt. Értetlenül nézek rá, de Őt ez hidegen hagyja és előhúzza a háta mögött tartogatott kezét. Csodálkozva nézem a kezében lévő fagyöngyöt, és hitetlenkedve elnevetem magam, ennek ellenére nem szólok semmit.

- Remélem nem késtem el a karácsonyi, fagyöngy alatti csókkal - mosolyog aranyosan.

Ajkamba harapva megrázom a fejemet, mire Ő azonnal lecsap ajkaimra, és a fagyöngyöt ügyetlenkedve felénk tartja. Belemosolygok a csókunkba, amikor konstatálom, hogy körülöttünk már rendesen havazik, és éppen egy fagyöngy alatt csókolózunk. Tökéletesebb befejezést nem is keríthetett volna ennek a karácsonynak.

*

December 31. van, ami azt jelenti, hogy órák múlva véget ér ez az év, bár számunkra fontosabb információ, hogy a fiúk bármelyik pillanatban hazatoppanhatnak. Reggel óta szorgosan takarítunk Liammel, így a többiekre már csak annyi vár, hogy összekészüljenek a szilveszteri házibulijukra. Elmondásuk szerint csak pár barát lesz, esetleg a barátok barátai, barátnői. Ebből csak annyit tudtam leszűrni, hogy a ház tele lesz részeg fiatalokkal. Bár eggyel több, vagy kevesebb illuminált állapotú ember nem igazán fog számítani.

Épp csak lehuppanunk a kanapéra, Louis már be is ront az ajtón, Eleanorral a nyomában. Louis körbenéz, mintha csak kétkedne, hogy jó házba nyitott-e be, de aztán meglát minket és mosolyogva felénk indul. Hatalmas ölelésben részesít minket, mi pedig fáradtan öleljük vissza Őt, és Eleanort is.

- Minek raktatok rendet, ha holnap újra csinálhatjátok? - szegezi nekünk a kérdést Louis.
- Azért, mert a lakás úgy nézett ki, mint a disznóól - válaszol Liam.
- Azt pedig elfelejtheted, hogy holnap te szépen ücsörögni fogsz, amíg mi takarítunk helyettetek, amikor az egész buli a ti ötletetek volt - teszem hozzá, mielőtt még azt hinné, hogy megúszhatja a takarítást.

Elhúzza a száját, és elmotyog pár obszcén szót. Liam kifaggatja őket az elmúlt pár napokról, amikben persze semmi különöset nem csináltak.

- Anyuék hiányoltak - fordul felém El.
- Nem hinném - rántom meg a vállamat, és inkább az ajtóra figyelek, ami kinyílik.

Alig egy órán belül a csapat minden tagja megérkezik, karöltve a barátnőjével, illetve Niall esetében egyedül. Mivel teljes a létszámunk, elkezdtünk készülni az estére. Veszem a fáradtságot és én is segítek a többieknek kipakolni az alkoholtartalmú italokat, a műanyag piros poharakat, és persze az elmaradhatatlan pezsgőt. A pezsgős poharakat egyelőre elzárjuk, nehogy valakinek útba legyen és lelökje. Néhány tál nassolni való is előkerül, bár teljesen feleslegesnek tartom. Mindenki szerteszét szóródik és teszi a dolgát. Liam segít a fiúknak a nappalit üressé tenni, és felállítani a DJ pultot, míg mi, lányok a lakás különböző szegletiben tevékenykedünk, hogy a törékeny dolgokat eltüntessük. Mi előbb végzünk, így a konyhában folytatjuk a csevegést. Eleanorhoz, és hozzám csatlakozik még barátnőm, és Perrie is.

- Most pedig minden kis részletét hallani akarom, hogy mit csináltatok kettesben Liammel - ül le izgatottan egy székre Hope. Eleanor is egyetértően bólogat, egyedül Perriet hagyja totálisan hidegen az egész.
- Ugh, jól éreztük magunkat - próbálom ennyivel letudni, de természetesen nem hagyják ennyiben.
- Lefeküdtetek? - kérdez rá minden kertelés nélkül Hope, mire fülig pirulok.

Aprót bólintok, mire felcsillan a szeme, és faggatni kezd. Amit azonnal el is kerülök, mert semmi kedvem egy nem kívánatos személy társaságában megbeszélni ezt a témát. Szóval szerencsére ezt a témát átugorjuk, és inkább a Harryéknél tett kis kiruccanásáról számol be. Őt már nem igazán érdekli, hogy Perrie is ott van, fesztelenül számol be a kissé intimebb részletekről is. Élmény beszámolója végén megérkeznek a fiúk is köreinkbe, és fáradtan foglalnak helyet. Telefonom óráján megnézve látom, hogy már hét óra van, ami azt jelenti, hogy hamarosan itt lesz mindenki, és el kéne készülnöm.

- Nagyjából hány emberrel kell számolni? - teszi fel nővérem azt a kérdést, ami engem is foglalkoztat.
- 10, maximum 20. Nem hívtunk sok embert - von vállat Harry,
- Van egy plusz főnk - mosolyog sejtelmesen Niall.
- Oh, és mégis ki lenne az? - néz rá mindenki értetlenül.
- Nem tudom, mennyit mond nektek az a név, hogy Palvin Barbara... - kezd bele, de a név hallatán megforgatom a szememet. - Nos, elhívtam, amolyan randi szerűség. És igent mondott - meséli boldogan.

Legjobb barátjához méltóan nekem is örülnöm kéne, ennek ellenére mégsem tudok. Egy újabb üresfejű modell. Nem tartom igazán nagyra a modell szakmát. Persze, bizonyára ehhez is kell valamelyest tehetség, de ha van egy szép pofid, és jó testi adottságaid, akkor már nyert ügyed van. Ettől függetlenül nem alkothatok véleményt ismeretlenül, hiszen én sem szeretem, ha ezt teszik velem, pedig az utóbbi pár napban előfordult, mióta egy csomó cikk jelent meg arról az estéről, amikor Liammel sétálgattunk. Néhány szemfülesebb paparazzinak még a fagyöngyös csókunkat is sikerült megörökítenie, és ezzel valószínűleg hatalmasat kaszált, mert használható anyagot adhatott le. Hála Liamnek nem értem rá az utálkozó üzeneteket nézegetni, mert mindig lefoglalt valamivel, vagy elvette a telefonom. Szóval nem adódott alkalmam az önsanyargatásra.

- D, te mit szólsz hozzá? - néz rám mosolyogva Niall, aki úgy látszik, hogy tényleg boldog.
- Ha boldog vagy, akkor én is boldog vagyok - térek ki diplomatikusan a kérdés alól, és szerencsémre megelégszik ezzel a válasszal, sőt még egy ölelést is kapok.

Kibújok öleléséből és az emeletre indulok, hogy összekészüljek. Már előre összekészítettem, hogy mit veszek fel, így most ezzel nincs problémám, és egyetlen egyszer örülök neki, hogy előrelátó voltam. Hajamba hullámokat sütök, sminkként csak szempillaspirált, és szemhéjtust használok, hiszen a ruhámat kellően figyelem felkeltőnek érzem, semmi szükség arra, hogy még a sminkem is az legyen. Kedvenc, vattacukor illatú parfümömből két fújásnyit nyomok magamra, de ez is elég ahhoz, hogy a kellemes illat betöltse az egész helyiséget. A fürdőből kilépve látom, hogy Liam már rám vár. Nem vitte túlzásba az öltözékét, csupán egy fekete felső van rajta, kék farmerrel. Tekintetét egyből végigfuttatja rajtam, és nyelvével benedvesíti alsó ajkát.

- Hm, azt hiszem velem lesz ma a legszebb lány - mér végig még egyszer, és egyre inkább zavarba hoz.
- Én sem panaszkodhatok. Vigyáznom kell, hogy el ne happoljon mellőlem valaki az este folyamán. Igazán nagy kár lenne - mondandómra felnevet, és az ágyról felállva közelebb jön hozzám.

Szorosan karjai közé fog és átölel, és én is közrefogom derekát két karommal. Csak álldogálunk egy ideig, majd állam alá nyúlva emeli meg a fejemet, miközben egy kicsit hátrál. Egyik kezét lassan az arcomra vezeti, és hüvelykujjával végigsimít azon. Ajkamba harapok, míg érintése nyomán szinte ég a bőröm.

- Lélegzetelállítóan nézel ki - bókol, majd egy lágy csókot nyom az ajkaimra.

A csengő hangjára válunk szét, ami azt jelzi, hogy valaki megérkezett. Ujjainkat összekulcsolja és levezet a földszintre, ahol egy csapat, számomra ismeretlen ember áll. Liam bemutat mindegyikőjüknek, de nem igazán tudom megjegyezni a neveket. Bár nem hinném, hogy szükségem lesz rá, hiszen azonnal el is vonulnak Harryhez, aki már italokkal várja őket. Mi is odatartunk Liammel, és egy piros poharat teletöltök valami itallal. Amiről még életemben nem hallottam, de valószínűleg méregdrága lehet. Az ízéből egyből rájövök, hogy ez bizony whisky, ezért használatba veszem a megbontatlan kólát, és felöntöm. Barátom követi a példámat, miközben egyre több ember lepi el a konyhát vagy a nappalit, és az idő is egyre jobban halad.

Éfjél előtt a hangulat már a tetőfokon van, a zene üvölt, és azt hiszem, egyetlen olyan embert nem tudnék mondani, aki ne lenne berúgva. Szorosan Liamhez bújva táncolok, akinek karjai a fenekemen pihennek, ami most kicsit sem zavar. Szinte nem is érzékelek semmit, csak boldog vagyok. Aztán valaki elkezd visszaszámolni, ami miatt leáll a zene és mindenki hangosan mondja a számot.

- Boldog új évet! - üvölti mindenki egyszerre, amikor az óramutatói éjfélre váltnak.

Liam még szorosabban ölel, és pontosan akkor csókol meg, amikor a kisebb tömeg üvölteni kezd, ezzel tökéletessé téve az újévemet. Egy pillanatra sem enged el maga mellől, így csak fél kézzel ölelem át nővéreméket, és újra Liamnek szentelem a figyelmem.

- Szeretlek - mondja, közel hajolva a fülemhez, mire bizsergés fut végig rajtam, tetőtől talpig.

Nem válaszolok, ahhoz túl kába vagyok. Ezen az sem segít, hogy Liam észrevétlenül puszikkal hinti be a nyakamat, amivel eléri, hogy a maradék józan eszemet is elveszítsem és szinte elolvadjak a karjai között. Válla felett elnézve belátok a konyhába, ahol Niall ücsörög egy piros pohár társaságában. Elhúzódok Liamtől, és fejemmel a konyha felé bökök, majd az említett helyiség felé veszem az irányt. Kósza reményeimben valami olyasmi szerepelt, hogy csak elfáradt és leült kicsit visszavonulni, de arckifejezése világossá tette számomra, hogy teljesen másról van szó, mint holmi fáradtságról.

- Hé - ülök le elé, és tenyeremet a térdére rakom, ezzel elérve, hogy rám nézzen. - Mi történt?
- Inkább mi nem - rázza meg a fejét lemondóan. - Alig egy órája kaptam üzenetet tőle, hogy nem tud eljönni, mert valami közbejött.

Száját húzza beszéd közbe. Először nem is értem, hogy kiről beszél, aztán az alkohol hatása ellenére is rájövök, hogy nagy valószínűséggel a magyar modellről beszélhet, aki ezek szerint szépen faképnél hagyta valami olcsó kifogással.

- Niall, ne engedd, hogy ez tönkretegye az estédet. Ez a te, a ti évetek volt, és ez egy tökéletes lezárást érdemel. Nem hagyhatod, hogy ilyen dolgok határozzák meg az életedet. Emlékszel? Fél évig sulykoltad ezt belém, és igazad volt. Annyi jó dolog van még az életben, aminek lehet örülni, nem szabad hagyni, hogy egyetlen rossz elrontsa a többi jót.
- Azt hiszem, igazad van - kis mosollyal az arcán beszél, majd lehúzza a pohara tartalmát, és újabb adagot tölt bele, de ezúttal felém is nyújt egyet.

Niall társaságában megyek vissza a táncoló emberek közé, ahonnét Liam már eltűnt. Percekkel később a megszokott kis társaságunk összegyűlik és felszabadultan, részegen táncolunk egymással, összevissza ugrálva, és cseppet sem törődve az érdekes pillantásokkal. Egyszerűen csak jól érezzük magunkat, és kellő módon búcsúztatjuk a régi évet, és köszöntjük az újat. Ami tökéletesnek ígérkezik.

Hajnali három felé a vendégek úgy döntenek, hogy lelépnek, és úgy gondolom, ezután felkeresnek valami méregdrága klubbot, ahol még jobban leihatják magukat. Nos, nekem ehhez nem kell máshova mennem, elég ha a nappali végéig elmászok, és töltök magamnak valamelyik erős italból. Éppen indulnék is egy újabb körért, amikor Liam kezei a derekam köré fonódnak, ezzel megakadályozva, hogy az úti célomhoz jussak.

- Liam, engedj el! - szólok rá vigyorogva, és erőtlenül püfölöm mellkasát, amin jót derül.
- Így is eléggé készen vagy, nem kell több alkohol - szorítja meg körülöttem karjait, hogy ne tudjak fészkelődni.
- Nem is vagyok részeg - hangom sértődötten cseng, mire belőle kitör a nevetés. - Ne nevess ki! Nem vagyok részeg! - kislányosan hisztizni kezdek, és minél inkább győzködöm arról, hogy józan vagyok, annál viccesebbnek találja a helyzetet.

Megsértődve kászálódok ki a karjai közül és az emeletre vezető lépcsők felé veszem az irányt. Mindenki a nappaliban van, így nem futok össze senkivel, csak Liam fut utánam. Alkaromnál fogva visszaránt, de ügyet sem veszek róla, annak ellenére, hogy nem haragszom rá. Kibújnék ölelése alól, de a falhoz szorít. Fél kezével a fejem felett támaszkodik, a másik a derekamon pihen, míg csípőjét az enyémhez nyomja, ami miatt nyöszörgés hagyja el a számat. Megmosolyogtatja a reakcióm, és a nyakamhoz hajol. Mélyeket lélegzik, és leheletét érzem a nyakamon, amitől kiráz a hideg. Fejét felemelve csókol meg, én pedig azonnal visszacsókolom. Nyelveink rögtön egymásra találnak, amin utat engedek az övének, és vad csatába kezdenek a dominanciáért. Végül az eredmény döntetlen, mert valaki félbeszakít minket. Harry vigyorogva ugrik Liam hátára, aki emiatt hátratántorodik, így elszakad tőlem. Sóvárogva nézek ajkai után, de kihasználom az alkalmat, hogy újabb kört ihassak meg, ezúttal barátnőm társaságában. Vihogva figyeljük, ahogy Liam próbálja ledobni magáról Harryt, aki igencsak kapaszkodik, így a végeredmény az lesz, hogy hátraborulnak. Hope-val együtt futok oda a két jómadárhoz, akik hangosan szitkozódnak. Barátom egyből felpattan, amikor megpillantja a poharat a kezemben. Kiskutya tekintettel nézek rá, de előtte gyorsan megiszom a pohár maradék tartalmát, és édesen vigyorogva a kezébe nyomom.

- Rendben, úgy gondolom, hogy erre a szilveszterre kibuliztad magad - mondja vigyorogva.
- Nem, nem, nem. Tényleg nem vagyok részeg. Teljesen jól vagyok! - állítom magam igazát, kicsit artikulátlanul, és kicsit dülöngélve.

Elkuncogja magát, majd egy egyszerű mozdulattal a vállára kap. A többiek röhögve figyelik a kis színjátékot, míg én Liam hátát csapdosom, eredménytelenül. Felcipel a lépcsőn, és szobájába érve lerak az ágyra, vagyis inkább ledob. Azzal a lendülettel kelnék is fel, de csípőmre ülve megakadályozza. Lehajol, hogy megcsókoljon, és ezzel teljesen elfelejtet velem az égvilágon mindent. Alatta fekve szörnyű fáradtság vesz erőt rajtam, bár fogalmam sincs, hogy hány óra van. Talán hajnali négy körül járhat az idő, de megeshet, hogy már rég elmúlt. Mindegy is.

A rajtam ülő fiú diadalittasan, és szintén kicsit fáradtan elmosolyodik, míg lekapkodja rólam a ruhámat. Szemei kissé elsötétednek fedetlen felső testem láttán, de az ereimben keringő alkohol miatt egyáltalán nem foglalkozom vele. Rám adja az egyik pólóját, én pedig már fordulok is a hasamra, hogy kényelmesen elhelyezkedhessek. Boxerre vetkőzve fekszik be mellém, és magára is húz a takaróból. Ezzel a mozdulatával eléri, hogy a fél takaró lekerüljön rólam. Több perc küszködés után megadom magam, és inkább mellkasához nyomott háttal bújok közel hozzá, és gondosan betakargat minket.

Szörnyű fejfájásra kelek, és morogva fordulnék a másik oldalamra, de egy körém fonódó kar megakadályoz. Fáradtan nyitom ki a szememet, és beletelik pár percre, mire visszaidézem a tegnap estét. Örök hála Liamnek, hogy nem engedett többet inni. Azt hiszem, most halálomon lennék. Bár így is afelé közelítek. A mellettem fekvő fiú igazán édes látvány nyújt. Kissé elnyílt ajkakkal szuszog, és szempillái néha megremegnek. Arcvonásai néha keményebben lesznek, majd ellágyulnak. Minden bizonnyal éppen álmodhat valamit, amiből nem szeretném kiszakítani, viszont ha továbbra is ilyen szorosan ölel, akkor esélyem sincs kiszabadulni, és megakadályozni, hogy felrobbanjon a fejem.

Nem telik el két másodperc, és pillanatok alatt kifurakodom magam a karjai közül, és azonnal a mosdóba futok, ahol kiürítem a gyomrom tartalmát. Ami nem igazán áll másból, mint egy tegnap reggel megevett szendvicsből. Mondjuk, valószínűleg pont ez a bajom. Alig egy perccel utánam berohan Liam, ám ő csak leellenőrzi, hogy jól vagyok-e. Természetesen egyáltalán nem vagyok jól, így szó nélkül összefogja a hajamat a kezével, miközben a hátamat simogatja. Nem jön azzal, hogy Ő megmondta, amiért hálás vagyok neki. Miután sikerül kiadnom magamból mindent, egyből fogat mosok, Liam pedig egy pohár vízzel és gyógyszerrel tér vissza. Puszit nyomok az arcára, ezzel megköszönve, majd beveszem a gyógyszert, és csak reménykedek, hogy hamarosan elmulasztja a fejembe nyilalló fájdalmat.

Az idő már elhagyta a hat órát is, és már egy jó ideje itthon ülök, Eleanor társaságában. A másnaposságomat, mintha eltüntették volna, már teljesen jól vagyok. Viszont fáradt egyáltalán nem, ahogy nővérem se, így filmezés mellett döntünk. Bár El nem igazán rajong a filmválasztásomért, hiszen a How I Live Now tartalma nem igazán nyeri el a tetszését, de becsülettel végignézi velem.

- Na, belehaltál? - kérdezem, miután lepörög a stáblista.
- Nem, de nem szeretem az ilyen filmeket. Olyan lehangoló. Miért nem nézhettünk meg egy csöpögős romantikus filmet? Miért kellett minden áron olyat nézni, ami a harmadik világháborúban játszódik, ahol tökre elfogadott, ha beleszeretsz az unokatestvéredbe, ahol szegény srácok meghalnak? - borzong meg a végén.
- Oké, akkor most te választasz. Ígérem, egyetlen kommentálás nélkül végigszenvedem a filmet. Aminek a végén te valószínűleg azért fogsz sírni, mert meghatott, én meg azért, mert végre vége van - villantok rá egy egész fogsoros vigyort, mire csak megforgatja a szemeit.

Hosszasan gondolkozik, és már kezdem azt hinni, hogy megúszom, és ekkor szinte még a feje fölött kigyulladó kis villanykörtét is látom, amikor kitalálja, hogy melyik filmmel akar megkínozni. Hitetlenkedve csóválom a fejem, amikor elkezdi lejátszani a Titanic-ot. Ígértemhez híven egy szót sem szólok, bár igazán szívesen tennék megjegyzéseket. Az utolsó fél óránál tartunk, de szerencsére a csörgő telefonom megment ettől.

- Szia - szólok bele mosolyogva, bár tudom, hogy Ő ezt nem láthatja.
- Elnézést, ha megzavartam valamit... szóval, csak azért hívtalak, hogy holnap lenne-e kedved eljönni velem vacsorázni? Még nem volt rendes randink, ezért gondoltam megejthetnénk egyet, ezzel megünnepelve a születésnapodat, már ha velem akarok egyáltalán tölteni...
- Liam, elég, értettem - szakítom félbe a magyarázkodását. - Szívesen elmegyek veled.

Egy megkönnyebbült sóhajt hallat, ami felfelé kunkorítja az ajkaimat. Hosszasan beszélgetünk, és a legnagyobb szerencsémre nem érek vissza a film végére, ami miatt El haragos tekintettel figyel. Egy bocsánatkérő mosollyal, és egy öleléssel engesztelem ki, miközben elújságolom, hogy holnap Liam randizni visz. Soha életemben nem voltam még randizni, így fogalmam sincs, ilyenkor mit kell felvenni, vagy mit nem. Nem tudom, hogy mire számítsak, vagy éppen, hogyan viselkedjek. Sokkal másabb ha náluk, vagy éppen nálunk befekszünk az ágyba és megnézünk egy filmet, vagy csak beszélgetünk.

- Destiny, szinte magam előtt látom, ahogy forognak a fejedben a kerekek, és a sok gondolkozástól lassan felrobbannak - nevet fel Eleanor. - Elvisz vacsorázni, a többit meg majd Ő kitalálja. Olyan régóta ismered már, tudod, hogy Liam a legrendesebb srác a világon, felesleges rágörcsölnöd erre.
- Mi van, ha elszúrok valamit? Tudod jól, hogy milyen szerencsétlen vagyok.
- Tisztában vagyok vele, és Liam is, ettől függetlenül mégis azt akarja, hogy a barátnője legyél és elvihessen randizni, mert a kapcsolatotok nem igazán úgy indult, ahogy másoknak szokott. Neked annyi a dolgod, hogy magadat add, semmi más.
- Oké, ez talán menni fog. De segítened kell ruhát választani! - szögezem le azonnal, mire hevesen bólogat.
- Ez csak természetes.

Valamelyest sikerül megnyugodnom, hiszen Eleanornak igaza van. Évek óta ismerjük egymást Liammel, látott felnőni, szinte mindent tud rólam, és ez csak egy randi. Nem is értem, minek aggódom emiatt ennyire. Sokkal zavarba ejtőbb helyzetbe is látott már, van fogalma róla, hogy menyire két balkezes vagyok, ennek ellenére mégis velem van. Ez csak egy randi. Nem kell nyugtalankodnom miatta.