18. fejezet - Hiányoztál

Halihó!:)
Meghoztam a 18. részt. Igazából furcsán működök. Ha van időm írni, akkor nincs ötletem, viszont, amikor egy napom van befejezni azt a fejezetet, amiből összes talán tíz mondatot írtam meg egy hét alatt, akkor általában egyből összeáll. De ez felesleges betűpocsékolás, nem is lényeges. 

A részről... nos, ez egy boldog rész lett, viszont azt előre elmondom, hogy nem szánok teljes happy endet a blognak. Sokat gondolkoztam, hogy tehetném szomorúvá a végét, de ezt az ötletet elvetettem és megmaradtam egy középútnál. Igazából még nem írtam meg a befejező részeket, de már nagyjából kitaláltam, hogy mit akarok. Még körülbelül két fejezetet + egy epilógust tervezek. DE, akik szeretik az írásomat és szeretnének még tőlem olvasni, azoknak van egy jó hírem. Még októberben belekezdtem egy újabb történetbe, ami kicsit másabb, mint az eddigiek, de... mindegy is. Mindent a maga idejében. Egyenlőre élvezzétek ezt a részt, és hagyjatok jelet magatok után!:))

Jó olvasást! xx

Már legalább fél órája fent beszélgetünk Liammel, amit nem bánok. Sok minden szóba került, leginkább a turnéról beszélt, de elpanaszolta azt is, hogy azért, mert találkoztak Danielle-vel, egyből az egész sajtó ettől volt hangos, holott semmi nincs közöttük. A tudat, hogy nincsenek együtt, azaz Liam még mindig szingli, igazán feldob. Tudom, ez elég önző dolog, de ha egyszer ezt érzem, akkor nem fogok hazudni.

- Hiányoztál - szólal meg egy kisebb csend után, mire pír önti el az arcomat. - Hogy őszinte legyek, nem telt el úgy nap, hogy ne gondoltam volna rád, vagy arra, hogy mekkora hülyeséget csináltam.

- Azt mondtad, hogy nem érzel irántam semmit - motyogom alig hallhatóan.

- Hazudtam. De, amikor azt mondtam, hogy szeretlek, az a színtiszta igazság volt. Csak védeni akartalak, ahogy most is védeni akarlak. Tudom, hogy mennyire padlóra tud tenni egy rossz megjegyzés, és ezeket most napi szinten kapnád, én nem akartalak kitenni ennek. Másrészt azt hiszem megijedtem a saját érzéseimtől. Annyira hirtelen jött, nem hittem volna, hogy fél év után is ugyanazt fogom érezni. Most már érted? Mindent a te érdekedben akartam, még akkor is, ha ezzel oltári hülyeséget csináltam.

Liam monológja alatt és után is sokkosan ülök, másrészről viszont kicsattanok a boldogságtól. Legszívesebben ugrálnék örömömben. Több, mint fél évet szenvedtem azzal a tudattal, hogy hazudott nekem és, hogy közömbös vagyok számára. De most, hogy tudom, csak védeni akart... azt hiszem, még jobban beleestem. Már ha ez lehetséges. Ettől függetlenül, ezzel a tettével csak még több fájdalmat okozott nekem, mintha velem maradt volna.

- Éjszakákat sírtam át miattad, nem bírtam mosolyogni, mert nem láttam értelmét, felemésztett a tudat, hogy totálisan viszonzatlanok az érzéseim - hangom remeg miközben beszélek, hiszen világ életemben utáltam beszélni az érzéseimről, vagy bármiről, ami velem kapcsolatos.

Az előttem ülő fiú nem szól semmit. Talán nem tud, vagy csak nem akar, helyette inkább magához húz. Szívem kihagy egy ütemet, amikor erős karjai közé zár. Az elmúlt időszakban kétségbeesetten vágytam akár egyetlen ölelésére is. És most, hogy itt vagyok, a karjai között, mintha hazatértem volna. Hosszú idő után végre nem fájdalmat érzek, ha rá gondolok, hiszen ebben a pillanatban nem számít a múlt vagy a jövő, csak ez a perc, aminek bármikor vége szakadhat, így annyit akarok kisajtolni ebből az egyetlen kis ölelésből amennyit csak lehetséges.

Percek múltán kissé eltol magától és a szemeibe néz. Alsó ajkamat harapdálva várom, hogy mondjon valamit.

- Esetleg... öhm - szám apró mosolyra húzódik, amikor rájövök, hogy zavarban van. - Lenne újra esélyem arra, hogy a barátnőm legyél? Nem válaszolok, csak hatalmas vigyorral a nyakába ugrok. Hirtelen érkező lökéstől felnyög, majd elneveti magát, és karjait derekam köré fonja. - Ezt vehetem egy igennek? - kérdezi bugyután vigyorogva, mire bólintok és egy csókot kezdeményezek.

- Szerintem le kéne mennünk - motyogom zihálva, miután elválok az ajkaitól.

Felkel az ágyról és engem is felsegít, majd egy utolsó csókot lehel az ajkaimra. Együtt lépünk be a nappaliba, ahol hirtelen a figyelem középpontjába kerülünk. Zavartan elmosolyodok és leülök nővérem mellé, míg Liam az előző helyére. A többiek tekintete szinte perzsel, és eléggé zavarban érzem magam.

- Oké, srácok. Ez már kínos. Ne bámuljatok, könyörgöm - szólalok fel, de teljesen hatástalanul.

- Mit csináltatok ti ott fent? - kérdez rá Hope, mire elpirulok.

Se én, se Liam nem válaszolunk. Én csupán pipacspiros leszek, ő pedig valami magyarázaton töri a fejét. El kéne mondanunk a többieknek. Csak nem tudom, hogyan. Ha csak úgy bejelentem, hogy együtt vagyok Liammel... nos, az úgy elég snassz.

Liam kérdőn néz rám, mire bólintok. Bármit is mond, csak mondjon valamit, és mindenki foglalkozzon a saját dolgával, mert ez így kényelmetlen.

- Együtt vagyunk. Újra - halványan mosolyogva beszél.

Mindenkit meglep a hír, aztán valamennyien ujjongani és „hú”-zni kezdenek, ami miatt csak vigyorogva megrázom a fejemet. Érett, felnőtt emberek. Élükön Louis-val, aki az egészet indítja.

- Ideje volt már. Szörnyű volt nézni, hogy megvesztek egymásért, mégis mindketten szenvedtek - forgatja a szemeit Louis, mire Liammel egyszerre bokszolunk bele egy-egy kezébe. - Most mi van? Ez az igazság - háborodik fel, és én újra készülnék beleütni a karjába, de ezúttal röhögve elugrik előlem, és Eleanor háta mögé rejtőzik.

- Oké, oké. Mindenki kiörömködte magát, szóval együnk!

Niall kijelentésére elnevetjük magunkat, majd az étkezőbe indulunk – amit valószínűleg még nem igazán használtak eddig. Segítek a szőkeségnek kicuccolni a kajákat, hogy ne egyedül kelljen neki, hiszen senki más nem vállalkozik a feladatra.

- Örülök nektek - fordul felém mosolyogva, miközben a sütőből kiszedi az ételt.

Megölelem, és azt hiszem, nincs szükség szavakra. Niall mindig ott volt mellettem, és remélem, hogy mindig mellettem lesz, hiszen nem tudnám már elképzelni az életemet a barátsága nélkül.

- Emberek, mindjárt éhen halunk odakint, ti meg itt ölelkeztek? - játssza a felháborodottat Harry.

Vigyorogva a kezébe nyomom a tálakat és kifelé tolom. Hála Harry megjelenésének egy fordulóval minden az asztalra kerül, és Niall legnagyobb örömére nekiállhatunk enni. Vacsora után még beszélgetünk egy kicsit, majd mindenki hazaindul. Pontosabban ez a terv.

- Na, maradj itt, kérlek - győzködi Louis Eleanort.

- Louis, mondtam már, hogy reggel korán indulunk. Ez rád is vonatkozik, nagyfiú. Szóval jobb lenne, ha ezt az éjszakát külön töltenénk. Csak a kialvatlanság elkerülése miatt.

Összehúzott szemöldökkel hallgatom a beszélgetésüket, mivel egyáltalán nem értem a logikájukat. Holnap reggel korán indulnak a szüleinkhez. Számomra az lenne a logikus megoldás, ha együtt töltenék az estét, és annyival korábban tudnak indulni reggel. De inkább nem szólok semmit, csak Liamhez bújva hallgatom, hogy mi lesz a vége.

- Jó, akkor hozom a cuccom, és én alszom nálatok - ajánlja fel Louis, mire El belegyezően bólint.

A srác persze azonnal az emeletre spurizik a cuccaiért, és alig 10 perc múlva már lent is van.

- Biztos nem jössz velünk? Felvehetünk reggel, ha gondolod - kérdezi sokadszorra is nővérem.

- Nem akarok anyáékkal találkozni - rázom a fejemet.

Lemondó sóhaj hagyja el a száját, majd egy öleléssel elköszön. Hetek óta ezzel nyaggat, de felesleges. Évek óta nem jártam a szüleim közelében, és ezen nem pont most akarok változtatni. Az eredeti terv szerint otthon maradtam volna, és unalmas filmeket bámultam volna a tévében, de ez változott. Liam ötlete volt, hogy maradhatnék náluk, így nem kell egyedül lennem. Szóval mindketten jól járunk.

A mindenki hazaindulni készül tervből, az lett, hogy El és Louis hazamentek, és mindenki más maradt. Még Perrie is. Szerencsére a közös programok befejeztével ők elvonultak Zaynnel, ahogy Hope és Harry is. Egyedül Niall ücsörög szomorúan a kanapén, miközben a csatornákat váltogatja a távirányítóval. Szólok Liamnek, hogy menjen fel nyugodtan a szobájába, mert én majd csak később megyek.

- Mi a baj? - kérdezem, miközben helyet foglalok mellette.

- Semmi.

- Niall, látom rajtad, hogy van valami. Kérlek, mondd el.

- Csak szar. Érted? Szar ez az egész. Főleg Karácsonykor. Mindenki boldog. Louis-nak ott van Eleanor, Perrienek Zayn, neked Liam, még Harrynek is összejött Hope, és én? Egyedül, mint mindig. Csak egy lányt szeretnék. Nem kell, hogy híres legyen, nem kell, hogy szeresse a zenémet, semmi nem számít, csak szeressen. És ne azért, mert híres vagyok, hanem magamért. Egy olyan lányra van szükségem, aki az átlagos srácot látja bennem, de nem riad vissza, ettől az egész felhajtástól se, ami velem jár - fakad ki kétségbeesetten.

Soha nem voltam jó vigasztalásban, ezért inkább csak átölelem. Mindig szívesen voltam hallgatóság, hiszen annak tökéletes voltam, de nem tudtam tanácsot adni, ahogy most se tudok. Niall egy igazán értékes srác, a leendő barátnője pedig igencsak szerencsésnek mondhatja majd magát, hiszen Niall egy főnyeremény. És igazán bízok benne, hogy hamarosan megtalálja azt, aki önmagáért fogja szeretni, és nem a hírneve miatt.

- Na, menj! Liam már biztos vár - húzódik el tőlem, és egy mosolyt fest az arcára, miközben kifelé lökdös.

Felkuncogok és egy puszit nyomok az arcára. Kifelé menet Perrievel futok össze, majdnem szó szerint, de szerencsére még időben sikerül kikerülnöm.

- Nem gondolod, hogy illetlen két vasat tartani a tűzben? - húzza fel a szemöldökét.

- Niall a legjobb barátom - forgatom meg a szememet, mire gúnyosan felröhög.

- Akkor is az volt, amikor lefeküdtél vele? - kérdésre kikerekednek a szemeim. Honnan a fenéből tudja? - Aznap este érkeztem Zaynhez, és láttam, amikor kijöttetek a liftből. A többit nem láttam szerencsére, de nem vagyok hülye, pontosan tudom, mit műveltetek.

- Csodás! De egyáltalán nem rád tartozik - rántok vállat.

- Van itt valaki, akire mégis csak tartozna. Liam. Kíváncsi vagyok, mi a véleménye róla, te nem?

- Nézd, Perrie, Liam már réges-régóta tud róla, ennek ellenére mégis újra a barátnője vagyok, szóval sajnálom, de más módot kell találnod arra, hogy tönkretegyél.

Felhúzott orral távozik, és én is Liam szobájába megyek. Az ágyon elnyúlva nyomkodja a telefonját, és valószínűleg a twitterét nézegeti. Szája felfelé görbül, amikor meglát, majd megpaskolja maga mellett az ágyat, jelezve, hogy menjek oda mellé. Ezer örömmel teljesítem a kérését és mellé fekszek. Lerakja a telefonját az éjjeli szekrényre, aztán teljes testével felém fordul. Bal kezével végigsimít az arcomon, míg jobb kezén támaszkodik. Közelebb hajolva édes csókot csal ki belőlem. Levegő hiánya miatt kénytelen vagyok elválni tőle, és úgy döntök, hogy ideje venni egy forró fürdőt. Kisasszézok a szobából és a vendégszoba felé veszem az irányt, ahol mindig van pár cuccom. Egyedül tiszta fehérneműt találok, a többi ruhám nem megfelelő alváshoz, így visszamegyek Liamhez.

- Ugh, Liam, tudnál adni egy pólót?

Csak bólint és a szekrényéhez lépve előkap egy egyszerű fekete pólót. Gyorsan lezuhanyzok és magamra kapom a Liam által kapott pólót, aminek olyan illata van, mint neki. Vagyis, persze, hogy olyan illata van, hiszen az övé. Megrázom a fejem, elhessegetve belőle a hülyeségeket. Hajam nedvesen és hullámosan terül szét hátamon, de egy cseppet sem zavar, szóval így megyek vissza Liamhez, aki az ágya szélén ül. Megállok előtte, mire ő csípőmre rakott kézzel közelebb húz magához.

- Jól áll a pólóm - jegyzi meg mosolyogva. - Bár a földön jobban tetszene - kacsint, én pedig fülig pirulok és a nyakába rejtem az arcomat.

Felkuncog, és végigsimít gerincem vonalán, amitől kiráz a hideg és megremeg a térdem. Az ölébe vesz, és immáron lovagló ülésbe ülök lábain, ami miatt a pólóm felcsúszik. Liam egyik keze csípőmről a combomra csúszik, míg szemei fokozatosan sötétednek el. Jobbnak látom, ha inkább bebújok a takaró alá, lehetőleg annyira, hogy ki se látszódjak alóla. Elkezdhetnék beszélni arról, hogy nem akarok már ilyen korán lefeküdni Liammel, de furán venné ki magát, hiszen ott a Niall és közöttem történt ügy. Ráadásul az igazság az, hogy szimplán csak aludni akarok. Amikor legközelebb felnézek Liamre, addigra szemei már visszanyerték mogyoróbarna színűket, amelyek most lágyan figyelnek engem, miközben fél karjával rám húzza a takarót és hozzám bújva átölel.