Tudom, vasárnapra ígértem ezek után a részeket, de úgy vélem, hogy a szombatok alkalmasabbak lennének, mert én tipikusan olyan ember vagyok, aki utolsó pillanatra hagy mindent. Szóval inkább ne akarjátok megtudni a kapkodós vasárnapjaim átlagos menetét. Már a hajamat tépem estére.
Btw köszönöm a négy pipát, legalább ennyit minden résznél szívesen látok, de akár többet is. :3
A fejezet... be kell valljam, ez nem igazán tartozik a kedvenceim közé, sőt egyáltalán nem vagyok vele megelégedve, és a harmadszori átírás után is utálom, de ebből nem tudtam többet kihozni. Remélem azért nektek egy kicsit is tetszeni fog és legalább ugyanannyi pipát kapok, mint az előzőhöz.
Jó olvasást! xx
 |
| I know you have a girlfriend |
A szám gyorsabban dolgozott, mint
az eszem, és már éppen válaszolni akartam, amikor a többiek
nevetve megjelentek mellettünk. Igen, ennek így kell lennie. Nem
lehetek Zaynnel, most már biztos, hiszen különben nem
szállingóztak volna ide a többiek, és kimondtam volna amit
gondoltam. Egyetlen mondat csupán, de talán fenekestül
felforgathatta volna az életemet, én nem csak az enyémet. Hiszek a
sorsban, és oka van, hogy ez történt. Nincs helyem Zayn mellett,
azt a helyet a barátnője tölti be.
- Miújság fiatalok? - nézett
ránk felvont szemöldökkel Louis, viszont válaszolni nem tudtam,
mert Zayn elengedett.
Hirtelen mozdulat, lassú
reflexek. Tökéletes párosítás ahhoz, hogy a mély vízben
végezd, aztán fuldokolva kapálózz a felszínre. Szúrós
szemekkel néztem a fiúra, aki csak a vállát rándította, aztán
elindult a part felé. Egy lemondó sóhajjal festettem művigyort a
képemre és fordultam a többiek felé, akiket annyira nem kötött
le az előbbi jelenet, csak Harry méregetett furcsán. Nemlegesen
megráztam a fejem, miszerint nem fontos, majd odaúsztam hozzá. Bár
az úszással igencsak hadilábon állok, így inkább hasonlíthattam
egy partra vetett bálnához, mint egy úszó lányhoz. Mindegy is...
Egészen hazáig hallgattam a
többiek szitok áradatát, amit rám zúdítottak, és közölték,
hogy én soha többet nem tervezhetek programot. Hát nem igazán
tetszett nekik a bő másfél órás séta hazafelé. A sötétben,
valamikor késő este. Hazaérve az első dolgom egy alapos
zuhanyzással egybekötött hajmosás volt, aztán kezdhettem
készülődni, hiszen Hanna mindenképpen bulizni akart. Pechemre
ötletét a fiúk is bőszen támogatták, így nem sok választásom
maradt. A szekrényem mélyéről előkerítettem az összegyűrt,
régen használt ruháimat, aztán állhattam neki vasalni, ha nem
akartam gyűrött ruhákba bulizni. Nem vittem túlzásba a
készülődést. A kivasalt ruhámat magamra kapva fésültem át a
hajamat, és hagytam, hogy a vállamra omoljon, majd kedvenc,
vattacukor illatú parfümömből magamra fújva baktattam le a
lépcsőn. A konyha ajtó előtt megállva hallottam, hogy anyu éppen
valakihez beszél, majd nem sokkal később hang alapján rájöttem,
hogy az a valaki nem más, mint Harry.
- Csak arra kérlek, hogy ne
bántsd meg. Bár az utóbbi években nem volt jó a kapcsolatunk
hallottam az esti sírásokat, a Hannával való beszélgetéseit. Tudom, mit érzett.- Én pedig látom, hogy néz Zaynre. A közelébe se érhetek, hiába pedálozok. Nem merem bevallani neki, hogy mennyire beleszerettem, mert félek a lehetséges választól. Félek, hogy ő fele annyira se érez így, ahogy én - Harry hangjában csalódottságot véltem felfedezni, aminek én vagyok az oka. Miattam szomorú. - Nem tudom mit kéne tennem, hogy az enyém legyen. Minden pillanatban attól rettegek, hogy újra Zayn karjaiban fog kikötni, és semmit nem tehetek majd.
Anya már nem tudott válaszolni,
mert betopogtam a konyhába. A magassarkúnak és a járólapnak
hála elég rendesen hallhatóan. Mindketten rám kapták a
tekintetüket.
- Lemaradtam valamiről? -
kérdeztem, mintha az előbb hallott beszélgetésből semmit nem
tudnék.- Nem, csak anyukáddal beszéltem, hogy mennyire szép ez a város - eresztett el egy műmosolyt, anyu pedig vadul bólogatott, hitelesítve Harry mondandóját.
Egy hasonló mosollyal
bólintottam, jelezve, hogy felfogtam. Profin ködösítenek. Nem
tudtam, hogy szóljak, hogy a lényeget hallottam, vagy esetleg
csináljak úgy, mintha semmiről nem tudnék. Aztán inkább az
utóbbi mellett döntöttem, és egy csésze kávéval együtt a ház
előtti verandához indultam. Egyik kezemben az éppen meggyújtott
szállal, másikban pedig a telefonnal ültem, miközben az itthoni
társaságot értesítettem, hogy összefuthatnánk. Bár nem olyan
szoros a barátságom velük, mint például Hannával, mégis
hiányoznak és szeretem őket, így nem kérdés, hogy szólok
nekik, ha már itthon vagyunk.
Már mindenki elég rendesen
kiütötte magát, miután túlestünk a többiek bemutatásán.
Egyedül talán Liam volt, aki józan volt, és még bennem se volt
annyi pia, hogy ne tudtam volna magamról, bár még csak hajnali egy
van, szóval ez még változhat. És mivel drága haverom, Márk
éppen most hozott nekem egy pohár whiskeyt, ezért ez még fog is
változni. A pohárka tartalmának elfogyasztása után Márk
berángatott a táncoló emberek közé, majd derekamra rakott kézzel
húzott közelebb magához. Bármennyire is próbáltam tisztán
gondolkozni, az már nem ment. Annyi italt már bőven legurítottam,
hogy az agyam kikapcsoljon és ösztönösen cselekedjek. Ami az én
esetemben nem jelent jót. Főleg, hogy Harry is jelen van. Sőt Zayn
is. Mondjuk Márk nem olyan srác, aki egy esténél tovább menne,
pontosabban még nem találta meg azt a lányt, akivel tovább
tartana neki, és biztos vagyok benne, hogy ez a lány nem én
leszek, már csak azért se, mert számomra ő tipikusan olyan fiú,
akivel nem tudnám elképzelni magam. Így bátran hagyatkoztam arra,
hogy minden úgy történik, ahogy kell, és reménykedtem, hogy
valamelyik, kevésbé kótyagos barátomnak, vagy esetleg a kissé
spicces Hannának lesz annyi esze, hogy leállít, mielőtt messzire
mennék, hiszen a józan gondolkodás most nem megy. Nagyon nem. A
zene üvöltött, a fények össze-vissza villogtak, az emberek pedig
ide-oda lökdösődtek. Hiányzott ez, még akkor is, ha csak pár
hét telt el, mióta utoljára itt jártam.
- Ejha, Rony. Minden tisztelem
annak a fiúnak, aki ilyen szépen megjelölt - vigyorgott
részegen az előttem álló fiú, mire felnevettem. - Bár a másik
oldala még igencsak üres, ha gondolod tehetünk róla, hogy oda is
kerüljön egy ilyen szép kis foltocska.- Ezt a feladatot sokkal inkább arra bíznám, aki az előző foltot ejtette - hárítottam el ajánlatát vigyorogva.
Pedig ez a ruha igazán izgatónak tűnik. Jobb szeretném, ha a földön végezné. A szobámban - minden egyes mondatnál egy kicsit közelebb hajolt.
- Ha ez megnyugtat, a földön fogja végezni - kacsintottam, mire a szemei felcsillantak, majd folytattam. - Csak nem te általad, és nem is a te szobádban - kacsintottam ismét, majd kibújtam öleléséből.
Hátrafordulva Harrybe ütköztem,
akin látszott, hogy már alig tud magáról. Bambán mosolyogva
bámult, miközben karjait körém fonta és csókot nyomott
ajkaimra. Készségesen csókoltam vissza a részeg fiút, aki
kezeivel ruhám cipzárjával játszott. Egy kicsit lejjebb húzta,
majd vissza. Ezt ismételgette addig, amíg nevetve rá nem csaptam a
kezére és kivezettem a tömegből. Ahogy láttam Márk gyorsan
talált magának új kiszemeltet, akit megdönthet, majd másnap már
még a nevét se fogja tudni. Ha egyáltalán most tudja. Hanna és
Niall egymással táncoltak. Igen aranyos látványt nyújtottak,
ahogy Hanna már kicsit sem szomjasan táncol Niall karjai között,
míg a srác megilletődve figyeli a lányt. Tekintetemet arrébb
vezetve megláttam Liamet, akit pár lány vett körül. Payne csak
mosolyogva figyelte a pár szőke fruskát, akik tették neki az
agyukat a kivágott miniruhájukban, tíz kiló vakolattal az
arcukon. Aztán megunták, hogy a fiú nem igazán érdeklődik
irántuk és odébb álltak keresni egy újabb szerencsétlen srácot.
Zayn és Louis valami tánc féleségnek mondhatót műveltek a
tömegben. Úgy látszik a fiúk igencsak kapósak ma, hiszen Harryt
vagy öten próbálták elrángatni mellőlem, de ő erősen
szorította a kezemet, miközben próbálta finoman ellökdösni a
nyomulós lányokat. Hanna már nem finomkodott, amikor egy lány szó
szerint elrántotta mellőle Niallt. Egy kicsit sem gyenge lökéssel
figyelmeztette, hogy nem jár jó helyen, mire a barna hajú lány
észbe kapott és tovább állt. Niall hálája jeléül egy apró
csókot nyomott barátnőm szájára, mire annak arcán egy ezer
wattos mosoly ült ki. Időközben sikerült kiverekednünk magunkat
a tömegből, de Liamre még így is rálátást nyertem. Éppen
festett vörös, fenéket, inkább piros barátnőmmel táncolt, de
visszafogottsága miatt a lány hamar megunta és inkább egy
számomra nagyon ismerős sráccal kavart az este folyamán.
**
Pontosan három hónap telt el
azóta az este óta, hogy a srácokkal a szülővárosomban
buliztunk. Eddigi életem, talán legjobb hetét töltöttem
Keszthelyen, bár ez inkább az öt fiúnak volt köszönhető. A
város utcáit járva, az éppen arra sétálók, vagy lakók már a
pokolba kívántak minket, legtöbbször ezt ki is mondták. Nos,
igen. Lehet, hogy néhány öreg néni, bácsi, esetenként házaspár
nem díjazza azt, hogy hajnali négy felé hét fiatal ordítozik
össze-vissza. Mázlinkra az itt eltöltött egy hét alatt végig 35
és 40 fok között, esetleg afelett ingadozott a hőmérséklet,
úgyhogy a strandon loptuk a napot, ezzel kikészítve az ott
dolgozókat, vagy éppen pihenni vágyókat. Jó, hát kicsit zajos
társaságot alkottunk. Viszont egy szavuk sem lehet, mert örömmel
vettük használatba, akár órákra a vízibiciklit, vagy éltünk a
strand adta lehetőségekkel, és a fél étel mennyiséget megettük.
Túl gyorsan elrepült az idő, és kénytelenek voltunk vissza
utazni, mert gőzerővel ráhajtottam a megjelenő albumomra, amin
tegnap elvégeztük az utolsó simításokat, és eladásra készen
állnak. Kaptam az emberektől hideget-meleget. Hozzátenném, hogy
leginkább a directionereknek lettem a közutálat tárgya, ugyanis
egy újabb bandatag lett foglalt miattam, így biztos, hogy ők nem
fogják venni a cd-imet. Ennyi baj legyen... Oh, igen. El is
felejtettem. A nyár végén Harry úgy gondolta, hogy ideje lenne,
ha elmondaná az érzéseit, én pedig készségesen tettem úgy,
mintha nem tudtam volna róla hónapok óta. Szavai hihetetlenül jól
estek, és valamit megmozgattak bennem. Nem, még mindig nem sikerült
száz százalékosan kivernem a fejemből Zaynt, bár így kicsit
könnyebb, hogy nyár vége óta nem láttam, hiszen csak a nyár
végéig voltunk lakótársak, utána mindenki ment a maga útjára.
Én szinte bezárkóztam a stúdióba, ahogy ők is. Hanna mindenhová
elkísért, és elmondhatom, hogy a barátságunk erősebb, mint
valaha. Az ominózus buli után végre összejöttek Niallel és
barátnőmet, mintha kicserélték volna. A felhők felett jár, és
nem lát a rózsaszín ködtől. Nyoma sincs a pasizós, éretlen
Hannának, helyette kaptunk egy őrülten szerelmes, sokkal
érettebben viselkedő lányt, bár a bolondsága megmaradt, sőt
rosszabb lett, de bizonyos helyzetekben már éretten viselkedik, és
nem veszi félvállról a dolgokat. Niall meg, hát ő meg csak
Niall. Az a tipikus rózsaszín köd őt is teljesen elvakítja és a
tenyerén hordozza barátnőmet, és a nap minden percében vele
lenne, elmondaná neki, hogy mennyire szereti, és ha lehetősége
van rá, akkor meg is teszi. Azonban Liam és szintén szöszi
barátnőm, Caroline kapcsolata igencsak meglepett mindenkit. Tudtuk,
hogy Car találkozgat valakivel, ahogy azzal is tisztában voltunk,
hogy Liam is, de legmerészebb álmainkban sem gondoltuk volna, hogy
egymással. Nem is értettük, hogy történt, vagy egyáltalán
mikor, de Car örömmel világosított fel minket, hogy Liammel az
első találkozásukkor megtalálták a közös hangot és néha
össze is futottak, de akkor még egyikük se számított rá, hogy
ők valaha is egy pár fognak alkotni. És tessék, a sors furcsa
fintora. Bár én kimondottan örülök nekik. Liamnek jobb barátnőt
keveset tudnék, ahogy Carnek se tudnék nála jobbat barátot.
Carolnak viszont igencsak nehéz volt a nyilvános kapcsolatuk
kezdete, hiszen tipikusan olyan lány, aki minden bántást és
sérelmet magára vesz, így meggyűlt a baja a rajongókkal, de
Liamnek, és talán egy kicsit nekünk is hála túljutott ezen.
Pontosabban beletörődött, hogy bármit tesz, mindig lesznek olyan
rajongók, akik bántani fogják, csupán azért, mert féltékenyek.
Hannát nem érdeklik ezek a dolgok, ezért az ő kapcsolatuk
teljesen zökkenőmentes. Ha jól tudom eddig egyszer volt kisebb
nézeteltérés közöttük. Összevesztek, hogy milyen pizzát
rendeljenek. Amikor Hanna dühöngve elmesélte igazából nem
tudtam, hogy sírjak vagy nevessek a hülyeségükön, de aztán az
egész két percig tartott, mert Niall beadta a derekát és végül
Hanna választott. Louis egyszerűen csak lepapucsozta, mire
hozzávágtam a cipőmet. Egyetlen szerencséje az volt, hogy nem
tudok célozni, így a felé dobott cipő mellette landolt, persze ő
ezen is felháborodott. Oh, Louis... vele volt egy kisebb vitám,
pontosabban csak egy hangosabb szóváltásom, miszerint csak
kihasználom Harryt, de aztán megbékélt és azóta szent a béke
közöttünk. Eleanor rendszeres látogató lett a nyár folyamán,
így nem volt kérdés, hogy utána is összejárunk. Ez alatt a
három hónap alatt nem egyszer fordult elő, hogy igazi csajos napot
tartottunk. Hanna, El, Perrie, Car, Abigail és én. Kibeszéltük a
pasikat, beültünk fodrászhoz, elmentünk vásárolni, és
korunkhoz nem méltóan ökörködtünk a próbafülkében,
hülyébbnél hülyébb szetteket magunkra kapva. Bármennyire is
furcsa Perrievel is sikerült megtalálnom a közös hangot, és a
féltékenységet elvetve magamban a barátommá avanzsált. Harryt
talán direkt hagytam a végére. Nem merném azt mondani, hogy
teljesen belezúgtam, mert az nem feltétlenül lenne igaz, de az
biztos, hogy elérte, hogy beleszeressek. Talán azzal, hogy
bebizonyította, egyáltalán nem olyan, ahogy az újságok
beállítják, talán a szerelmi vallomásával, ami miatt sírva
fakadtam, vagy a kisfiús mosolyával, a gödröcskéivel, kusza
hajával. Az egész lényével. Nem vitt el étterembe, nem vitt el
puccos, csicsás, drága randikra. Felesleges is lett volna. Ezek
nélkül is tökéletesen éreztem magam vele. Egy jó film mellett,
popcornnal, hűvösebb estéken egy pléddel, az ágyban, összebújva.
Az összes lehetséges randi ötletet felülmúlta számomra. Miután
hivatalosan is a barátnője lettem megkért, hogy őszintén mondjam
el, hogy mit érzek. Meg se próbáltam kertelni, vagy hazudni,
elmondtam az igazat. Teljesen őszintén megnyíltam előtte, és
ezek után is úgy gondolta, hogy nálam jobbat nem találna. Ebben
nem vagyok teljesen biztos, ugyanis minden második szembejövő lány
jobb lenne nálam. De, amikor ezt neki elmondtam biztosított róla,
hogy őt hidegen hagyják más lányok, csak én érdeklem. Bókjait
általában nem igazán tudom lereagálni, ezért az átlag reakció
egy bamba mosoly és enyhe pír. Kérdéses se volt, hogy a
kapcsolatunkat nyíltan és részemről büszkén vállaljuk, ezért
lettem a rajongóik szemében közutálat tárgya. Naponta kapom a
fenyegető, utálkozó leveleket, de rendszerint csak mosolygok egy
jót, és tovább pörgetek. A legtöbb lány pár napra tippelt, sőt
idézem „Ezt a kurvát sem fogja tovább megtartani, mint Taylort.
Harry észre sem veszi, hogy csak a pénzére megy, és így akar
hírnevet szerezni. Csak megfekteti és kidobja, nem adok nekik egy
hétnél sem többet.”. Már a fejemet fogtam, amikor ezt olvastam.
Annyira örülnék, ha pár rajongó néha gondolkodna. Zaynnel
viszont talán másfél-két hónapja nem is beszéltem, és nem is
nagyon találkoztam. A napok felvettek egy monoton ritmust, és
képtelen voltam kiszakadni belőle. Felkeltem, stúdióztam,
Harryvel, vagy Hannával voltam, aztán lefeküdtem. Az utóbbi
hétben viszont senkivel nem találkoztam, és senkivel nem
beszéltem. Szinte már a stúdióban laktam, de az eredményt hallva
teljesen megérte minden egyes bent töltött perc. Jelenleg
nyúzottan, fáradtan, de mégis boldogan fekszek hanyatt az ágyon
és a plafont vizsgálom, mintha bármi érdekes lenne rajta. A fehér
plafon, mintha egyfajta kivetítőként szolgálna, sorba ugrálnak
be az emlékek. Legyenek azok a tegnapi nap emlékei, esetleg egy tíz
évvel ezelőtti emlék. A legrégebbitől sorban lejátszom magam
előtt az összes jó emléket, és rá kell jönnöm, mennyire jó
életem van. Egy családdal, barátokkal, és egy hihetetlen fiúval
az oldalamon. Apropó család. Apu becsajozott. Diana egy imádni
való nő, és azonnal a szívembe zártam. Számomra ő olyan,
mintha a második anyám lenne. Persze, valamilyen értelemben az is,
és csak remélni tudom, hogy drága apukám nem szúrja el. Ez a
kapcsolat mindenkire jó hatással van. Apu kicsattan a boldogságtól,
én kaptam egy „anyukát”, mivel az igazi távol van, Diana pedig
a legkedvesebb nő, akit valaha is ismertem.
A fiúk szörnyen hiányoznak a
mindennapjaimból, hiszen eddig mindennap találkoztunk. Jó,
egyházban éltünk, elkerülhetetlen lett volna, de így már nem
látom őket mindennap, sőt isten tudja, mikor láttam őket
utoljára. Harry az, aki folyamatosan jelen van az életemben, és
Hanna miatt valamilyen szinten Niall is. Utam most is Harryhez
vezetett, hiszen ma pihenő napjuk van, így Hanna is barátjával
tölti a napot, ahogy Car is. Azt nem is említettem, hogy barátnőmre
felfigyelt, egy igencsak híres modellügynökség, hála annak, hogy
Niallel való kapcsolata miatt napi szinten fellelhető volt
újságokban és netes pletykaoldalakon. Emiatt a rajongók persze
támadták is rendesen, hogy csak azért van Niallel, persze ez nem
igaz, így nem is érdekli Hannát. Szóval mindenkinek zajlik az
élete. Egy taxit fogva gyorsan barátom házához értem.
- Hali, Édesem - köszöntött
Harry jól megszokott becenevemen, majd megcsókolt és beljebb
invitált.
Készségesen lépkedtem a fiú
után, aki a nappali ajtóhoz érve megtorpant. Kérdőn néztem rá,
hogy mi lehet a probléma, de egy halvány mosollyal világosított
fel, hogy semmi probléma nincs.
- Megbeszéltük a fiúkkal,
hogy ma összejövünk egy kicsit. Hiszen az utóbbi időkben
kőkemény meló volt, utána pedig nem találkoztunk. Mindenki vagy
csajozott, vagy a saját baráti társaságával volt - húzta a
száját Harry.
Őszintén szólva kicsit féltem
ettől. Na, nem a fiúktól, csak Zayntől. Pontosabban nem is
magától, Zayntől, hanem az érzésektől, amiket iránta éreztem,
vagy érzek. Mióta nem láttam úgy gondolom, hogy halványulnak
iránta az érzéseim, viszont a Harryhez fűződök nem erősödnek,
stagnálnak. Pedig annyira szeretném, ha őszintén beletudnék
szeretni, ebbe a csodálatos fiúba.
Tizennegyedik rész: 2013. 09. 21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése