12. rész - Barátnőd van!

Hali!:)
Kicsit előbb érkeztem a résszel, mint kiírtam, de úgy gondoltam, hogy próbálok még így nagyon suli elején aktívabban részt hozni, mert ahogy telnek a hetek egyre több tanulni valóm lesz, így egyre kevesebb időm. Ráadásul már első héten korlátozást kaptam. Ami csak annyit tesz, hogy hajnalba nyúló fennléteim helyett legkésőbb tízkor villanyoltás van. Nos, ez igazából nem is lényeg. Csupán csak az, hogy ezentúl heti egy részt hozok, vasárnaponként. Előfordulhat, hogy előbb is, de az is, hogy később kerül csak fel a rész. 
Viszont a kommentek és pipák... nos, nem szeretnék komment vagy éppen pipa határt írni, mert nem látom értelmét, mégis öt feliratkozó mellett kissé csalódottan veszem észre, hogy komment egyáltalán nem érkezik és pipából is csak 1-2. Tudom, hogy mindenkinek suli van, vagy legtöbbször nincs kedvetek kommit írni, én ezt teljesen megértem, de ha elolvasod, akkor egy fél pillanat, amíg rányomsz a tetszik-re, vagy nem tetszik-re...
Jó olvasást! xx

My dilemma

Anya már tegnap megérkezett Londonba és a mamánál húzta meg magát. Mai napját viszont nálunk tölti, illetve velem. Tegnap meglátogattam őket, este felé, gondoltam addigra megbeszélik a fontosabb dolgokat. A tervem miszerint helyre hozom a kapcsolatunkat anyuval elég döcögősen indult, de reménykedem, hogy ennél csak jobb lesz. Kicsit izgulva öltöztem fel egy itthoninak vélt ruhába. Pont időben, ugyanis amint magamra kaptam ruháimat már csengettek is. Egy halvány mosollyal az arcomon nyitottam ki az ajtót és hívtam beljebb azt a nőt, aki felnevelt. Mindenki mosolyogva üdvözölte anyut, aminek igazán örültem. Időközben megjelent Perrie és Eleanor is. Anyu nagyon is jól tudja a Zaynnel való kapcsolatom minden kis részletét, egészen a szakításig. Onnét semmi. Attól kezdve nem beszéltem vele, ám ennek ellenére is szúrós szemekkel méregette hol Perriet, hol Zaynt.

- Oké, mi volt ez? - kérdeztem egyből, amint kiértem a konyhába, anyuval a sarkamban.
- Nézd, Rony... kihagytam pár évet, amit szörnyen röstellek, és szerencsétlen apám halála kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy mennyi fontos pillanatról lemaradtam az életedben.
- Sajnálom anyu. Én annyira sajnálom.
- Tudom kicsim, tudom - ölelt magához, miközben a hátamat simogatta nyugtatásként.

Anyu azt javasolta, hogy üljünk be egy kávézóba, hogy áttudjuk beszélni a dolgokat, és ötletét megfogadva indultunk el a közeli Starbucksba. Kiveséztük az elmúlt éveket, minden fontos és minden kevésbé fontos pillanatot is. Elmondtam neki töviről-hegyire az összes érzelmemet, amit azóta érzek mióta ideköltöztem, egyszóval mindent. Bólogatva hallgatta a mondandómat, aztán a befejezte után pár percig csend uralkodott, míg megemésztette a hallottakat. Aki egy hónapja, sőt talán egy hete azt mondja, hogy ki fogok békülni anyuval, és jó lesz a kapcsolatunk, azt kiröhögtem volna, de most itt vagyok. Itt ülök anyuval szemben, akinek éppen kiöntöttem a lelkemet. És akinek most a tanácsára várok.

- Ha tényleg kíváncsi vagy a véleményemre, akkor maradj Harry mellett. Ahogy rád néz, ahogy hozzád ér... az összes lány arról álmodik, hogy egy fiú úgy nézzen rá, ezeknek a lányoknak a fele meg arról, hogy maga Harry Styles nézzen rá úgy, ahogy rád - mosolyodott el. - Viszont Zaynen tisztán látszik, hogy majd megeszi a fene annyira féltékeny, ráadásul nem keresi a barátnője társaságát. Ha a lány megcsókolja, visszacsókol, ha megöleli, visszaölel, de ő maga már nem veszi a fáradtságot, hogy csókot vagy netán ölelést kezdeményezzen.
- Anya.... azt kértem, hogy adj tanácsot, ne azt, hogy zavarj össze még jobban - hajtottam le a fejem az asztalra, amit anyu nevetve megsimogatott, ezzel összekócolva a hajamat, amit nevetve tűrtem.
- Harry - adta a tömör, de lényegre törő választ.

Igen, az eszem azt diktálja, hogy hagyjam az egészet a fenébe, és öregedjek meg inkább egyedül, mint, hogy választanom kelljen, a szívem viszont két felé húz, az egyik rész pedig nagyobb. Csak lassan már nem tudom eldönteni, hogy ki iránt nagyobb a vonzási erő. Megfogadom anyu tanácsát. Megpróbálom Harry mellett. Ha nem is sikerül, legalább megpróbáltam.

*

A napok csak úgy repkedtek szinte. A papa temetése egy újabb mélypontnak számított, de a többieknek, pontosabban inkább Hannának és Harrynek hála lehetetlen feladatnak bizonyult, hogy unatkozzak és legyen időm gondolkodni. Amikor viszont a fiúknak egy gyors koncerttel egybekötött dedikálása volt, akkor Hanna végső elkeseredettségében elrángatott bulizni, ahol az alkoholnak köszönhetően elég jó kedvem lett, végül Harry ágyában kötöttem ki. Na, nem kell semmi rosszra gondolni, csupán csak képtelen voltam szó szerint szinte elmászni a saját szobámig, ezért Harry szobáját választottam. A fiú ezer örömmel fogadott be hálótársnak.

A napok nagyjából így teltek, miközben mindenki próbált tenni arról, hogy ne lehessen időm akár egy percre se. Anyu ma délelőtt hazautazott, mivel vár rá a munka, de megbeszéltük, hogy még a nyár vége előtt meglátogatjuk mindannyian. Szerintem nem tudja, hogy mire vállalkozott. Zaynnel az elutazásuk reggele óta nem beszéltem. Ő nem kereste a társaságom, ahogy én se az övét. A napjaim nagy részét leginkább a stúdióban töltöm, vagy Harryvel, esetenként a többiekkel. Ezen az estén is Harry ágyán ülve vártam őt, hogy végre lefürödjön és nézhessünk valami filmet, vagy éppen csak beszélgethessünk egy kicsit. Alighogy végiggondoltam meg is jelent az említett, összesen egy csípője köré tekert törölközőben. Tekintetemet végigfuttattam felső testén, ami enyhén ki volt gyúrva, és pár tetoválás borította, miközben hajáról még mindig csöpögtek rá a vízcseppek. A látvány miatt ajkamba haraptam, melyet ő is észrevett, mert vigyorogva közeledett az ágy felé, majd lehajolva ajkaim után kapott. Először lágyan csókolta ajkaimat, majd egyre inkább szenvedélyesebb lett. Alig érezhetően alsó ajkamba harapott, aminek hatására belenyögtem csókunkba. Harrynek igazán tetszett a reakció, mert az ágyon hátra döntve, két kezével fejem felett megtámaszkodva csókolt még mindig, aminek aztán a levegő egyre inkább fokozódó hiánya vetett véget. Harry kezei a pólóm alá csúsztak és az oldalamat simogatták, amitől kirázott a hideg. Mohón kaptam ajkai után, ám ezúttal nem viszonozta a csókomat. Értetlen fejjel kutakodtam bármi fajta érzelem után az arcán, de az teljesen érzelemmentes volt.

- Mit érzel irántam? - szólalt meg végül, még mindig felettem támaszkodva. - Az igazat mondd Rony, ne azt, amit én akarok hallani.
- És ha a kettő ugyanaz? - mosolyogtam rá, és több se kellett neki, azonnal megcsókolt.

Hajába túrva hagytam, had húzza le a pólómat, míg én a törölközője szélével babráltam. Immáron egy szál fehérneműben feküdtem alatta, míg őt csak egy törölköző fedte, melyet egy mozdulattal eltávolítottam és az este további részét hasznosan töltöttük el.

Fáradtan, mégis boldogan ébredtem fel. Megfordultam Harry ölelő karjai között, így szembe feküdtem a fiúval, aki még mindig aludt. Tüzetesen végig néztem az arcának minden egyes négyzetcentiméterét, mire egy mosoly kúszott az arcára.

- Tudod Rony, lehetetlen úgy aludni, ha valaki folyamatosan bámul - nyitotta ki szemeit, én pedig alsó ajkamba harapva fojtottam el egy feltörő nevetést.

Egy apró puszit nyomott a nyakamra, mire kirázott a hideg. Nevetve kászálódtam ki az ágyból, majd a tetőtér felé vettem az irányt. Imádkoztam, hogy ne fussak össze senkivel, hiszen mindössze fehérnemű és póló volt rajtam. Hannával közös szobánkba belépve láttam, hogy a lány az ágyán ülve bújja a lap topját, de érkezésemre felkapta a fejét és elvigyorodott.

- Szép a nyakad, csibe - nevette el magát én pedig értetlen arccal haladtam a tükör elé megnézni, hogy mi van a nyakammal.

A tegnap estének ezek szerint maradt néhány árulkodó jele, mint például a lilás színben játszó szívás foltok a nyakamon, amelyeket minden bizonnyal Harry okozott.

- Képzeld, Niall tegnap este elhívott randizni - informált ezer wattos vigyorral Hanna, mire az én szemem is felcsillant.
- Hova mentek? - érdeklődtem.
- Nem tudom, nem árulta el - vont vállat. - Mielőtt megkérdeznéd, ma este - válaszolt a még fel sem tett kérdésemre.

Mosolyogva bólintottam, és egy egyszerű szettet magamra kapva lebattyogtam a konyhába, ahol csináltam egy kávét és azzal a kezemben ültem ki az erkélyre. A nap melegen sütött, viszont fújt a szél, ami tönkre vágta a nap erejét, így a medencézős tervemet el is vetettem, helyette inkább felhívtam anyut, hogy holnap meglátogatjuk. Nem tudom, hogy a fiúk ráérnek-e, de én mindenképpen megyek. Hiányoznak a forró napok, a Balatonban fürdőzés, és a bulik. A cigi csikk elnyomása után sorra végig kérdeztem a fiúkat, akik persze ezer örömmel egyeztek bele a kis kiruccanásba, majd azonnal pakolni kezdtek. Én összepakoltam pár fontosabb cuccot, de egy kisebb utazótáskával én meg is voltam, hiszen haza megyek. Hanna se vitte túlzásba a pakolást, szokásától eltérően, aztán készülődni is kezdett. Hat óra lehetett, amikor Niallel karöltve távoztak. Ahogy azt az ír fiútól megtudtam vacsorázni viszi, valami puccos étterembe. Nem az én világom, ettől függetlenül remélem, hogy szuperül fogják érezni magukat.

Nyakamon éktelenkedő foltokat próbáltam a Hannától kölcsönvett alapozóval eltüntetni, de az sem sokat javított a helyzetem, így hagytam a fenébe. Hajammal is megpróbálkoztam eltakarni, de lehetetlen feladatnak bizonyult, több eltakarási ötletem viszont nem akadt. Vállat rántva léptem ki a szobából és Harryéhez indultam. Kopogás után, választ meg sem várva léptem beljebb. Harry az ágyán ült, laptopjával az ölében, és gondolom twitterezett.

- Hm, tetszik a nyakad - jegyezte meg, miközben alsó ajkába harapott.

Grimaszt vágva pattantam le mellé az ágyba, mire a laptopot félre téve rám emelte tekintetét. Arcán egy kisfiús vigyor játszott, miközben közelebb hajolt és egy lágy csókot lehelt a nyakamon kiszívott pontra. Kuncogva vontam fel a vállamat az arcomhoz, ezzel megakadályozva, hogy még inkább lilás legyen, az amúgy is elég feltűnő folt.

*

Egy élmény volt a fiúkkal az a pár óra a repülőn, a többi három a vonaton ülve, majd az a háromnegyed óra, amíg haza gyalogoltunk az állomástól. Ugyanis a fiúk ragaszkodtak hozzá, hogy rendes repülővel jöjjünk, aztán Budapestről vonatozzunk haza, és onnét pedig sétáljunk, mert így kicsit megismerik a várost. Nem akartam első alkalommal kiábrándítani őket, hogy azon a részen maximum züllött tinédzsereket láthatnak, amerre haza megyünk, így a hosszabb utat választva a város főtere felől közelítettük meg az otthonunkat. Hannával ígéretet tettünk, hogy holnap tüzetesebben végig vezetjük őket, bár ilyen kis városban nem sok látni való akad, de hajthatatlanok voltak. Nem kevés ember bámulta meg őket hazafelé úton, mert persze annyi eszük nem volt, hogy legalább este jöjjünk. Nem, nekik mindenképpen a hajnali repülőre kellett jegyet foglalni, hogy fényes nappal gyalogolhassunk, de abba nem gondoltak bele, hogy öt világsztár nem tud csak úgy nyugisan végig sétálni egy emberekkel teletömött főtéren, főleg ha az tele van tinédzser lányokkal. A helyzet egy fokkal jobb volt, mint Pesten, hiszen itt páran odajöttek, kedvesen kértek egy fényképet, aláírást, esetenként egy ölelést, és mosolyogva megköszönve leléptek. Persze, itt is akadtak kivételek, akik sikítva, némelyikük sírva rohanta le őket. Szememet forgatva unottan ültem az elhelyezett padok egyikén, amíg ők mosolyogva osztogatták az aláírásokat és a fényképeket. Hosszas várakozás után indulhattunk el újra, és a felénk vezető úton már nem találkoztunk őrült rajongóval, csak az otthoni barátainkkal, akik elég furcsán méregették az öt fiút. A lányok persze nem hagyhatták ki, hogy ne kérjenek egy fényképet, és hiába magyaráztam nekik, hogy egy hétig itt lesznek, nekik most azonnal kellett a kép, amit fél óra múlva már láttam is twitteren és facebookon. Hangos sóhajjal estem be a házba.

- Megjöttünk! - ordításomra viszont senki nem válaszolt, ezért gondoltam anyu még dolgozik.

Harryék addig győzködtek minket, amíg egy gyors átöltözés után el nem vittük őket várost nézni. A várost ismerem, mint a tenyeremet, bár a saját utcánkon kívül fogalmam sincs, hogy éppen melyikben járunk, de nem is tartottam fontosnak.

- Nos, ez itt a főtér. Jobbra mellettünk egy gimnázium, balra pedig a sétáló utca, ami tömve van kisebb kávézókkal, fagylaltárusokkal, fellehető egy dohánybolt, és egyéb jelentéktelen és drága üzletek, amiket nem látogatok. Ha egyenesen tovább megyünk a Festetics-kastélynál találjuk magunkat, ami rendelkezik egy kisebb parkkal, ahol fákon kívül mást nem találsz, maximum egy falatnyi halastavat és egy eldugott kőpados részt, ahová a velünk egykorúak, vagy a nálunk fiatalabbak járnak zülleni. A park végében található egy hintó múzeum, mellette pedig egy vadászati-, és modellvasút múzeum. Ha lefordulunk, akkor egy negyed órás gyaloglás után a Balaton partra érünk ki, ami tele van árusokkal, van egy játszótér és a város legdrágább strandja is arra található - soroltam el az általam fontosabbnak gondolt dolgokat, majd felszálltunk az éppen megérkező dottóra. - Ez a valami, levisz minket a partra, ahol leszállunk és elgyalogolunk egy másik strandra, amiért megfogtok ölni, mert elég messze van, de a Városi strandra be nem teszem a lábamat - mosolyodtam el angyalian, a többiek pedig gyilkos tekintettel néztek.

*

A strandon az emberek többsége értetlenül méregette a fiúkat, vagy éppen a lányok egy része gyilkos tekintettel figyelt engem és Hannát, amiért olyan jól elszórakoztunk a fiúkkal. Persze nem is a fiúkon van a hangsúly, hanem, hogy kik azok a fiúk. Bár engem ez érdekelt a legkevésbé... ha éppen az utcán megismert haverok lennének, akkor is szeretném őket, ennek semmi köze a hírességükhöz. Gondolkodtam volna tovább is, ha Harry nem kap az ölébe és nem kezd el velem futni a vízbe. Nevetve kapaszkodtam a fiú nyakába, hogy le ne ejtsen, ám a következő pillanatban orra bukott és egyenesen a vízbe estem, ő pedig rám. Arcunk annyira közel volt, hogy szinte össze is ért, így egy gyors csókot nyomta a szájára és kiúsztam alóla, majd a víz alatt eltűnve a mélyebb vízbe vettem az irányt. Lassan a többiek is kezdtek beszállingózni a vízbe. A még kicsit sekélyebb vízben Harry éppen a mélyebb vízbe készült beledobni, amikor Zayn kikapott a kezéből, így már az ő karjaiban voltam. Értetlenül, összeráncolt szemöldökkel bámultam a kissé borostás, barna szemű fiút, aki csak mosolygott és egyre beljebb ment. A víz már neki is az álláig ért, tehát biztos voltam benne, hogy nekem már nem igazán ér le a lábam, ezért, mikor le akart dobni erősebben kapaszkodtam a nyakába. A többi fiú éppen Hannát próbálta elkapni, hozzátenném, hogy sikerrel így ők elvoltak foglalva.

- Együtt vagytok Harryvel? - kérdezte fájdalmas arckifejezéssel.
- Nem. Pontosabban nem tudom. Nem mondtuk még ki, hogy együtt lennénk.
- Akkor ez? - bökött a nyakamon liluló foltra.

Zavartan fordítottam el a fejemet. Nem tudtam mit mondani. Szeretem Zaynt, de Harryt is. A fenébe is! Miért nem lehet minden egyszerű? Miért nem tudok túllépni Zaynen? Miért nem tudok beleszeretni Harrybe, miért csak több, mint barátság szinten tudok ránézni?

- Miért érdekel? - fordultam vissza felvont szemöldökkel.
- Az istenért is Rony, szeretlek!

Elkerekedett szemekkel néztem a fiúra, miközben a gyomrom görcsbe rándult és legszívesebben sírni lett volna kedvem. Az örömtől, a fájdalomtól és a tehetetlenségtől. Nem értettem, hogy miért pont most vallja be, egyáltalán miért vallotta be? Összezavart. Teljesen, totálisan. Miért van az, hogy, amikor rendbe jönni látszik egy kicsit az életem, akkor valaki, vagy valami közbeszól? Odafent belehalnának, ha legalább két napig boldogan, és gondtalanul élhetnék? Hülye kérdés, mert valószínűleg igen. Nem vágyok másra, csak arra, hogy pár napig kizárhassak mindenkit, egyedül lehessek. Hogy ne lássam Harryt, se Zaynt, se mást. Hogy elfuthassak egy időre a problémáim elől. Csak menekülni akarok. Jelen pillanatban viszont lehetetlen.

- Nem szerethetsz - motyogtam, és pár pillanatig nem lehettem biztos benne, hogy meghallotta.
- Miért ne szerethetnélek? - mosolyodott el féloldalasan, és láthatólag igencsak szórakoztatta a helyzet.
- Mert barátnőd van! - az első eszembe jutó és legfontosabb kifogás.
- Egy szavadba kerül és nem lesz - komolyodott el.
- Ez nem ennyire egyszerű! Nem lehet ennyire egyszerű - ráztam a fejem.
- A dolgok pont annyira bonyolultak, mint amennyire azzá teszed őket. Ez viszont teljesen egyszerű. Én szakítok Perrievel, ha te arra kérsz.
- Nem kérhetlek rá.
- De igen. Kérhetsz, mert szeretlek. Szeretlek, Rony. Mondd, hányszor mondjam még el? Betűzzem, szótagoljam? Mondd, mit tegyek, hogy újra velem legyél?