Hali!:)
Először is hatalmas örömmel tölt el, hogy már van három feliratkozóm, ami tudom, hogy másoknak nem nagy szám, de én hihetetlenül örülök neki, és el nem hiszitek, hogy mennyire boldog vagyok emiatt. Másodszor nagyon szépen köszönöm az utolsó részhez a négy pipát és a kommentet. Remélem ez a rövidke rész is elnyeri a tetszéseteket! :) xx
Először is hatalmas örömmel tölt el, hogy már van három feliratkozóm, ami tudom, hogy másoknak nem nagy szám, de én hihetetlenül örülök neki, és el nem hiszitek, hogy mennyire boldog vagyok emiatt. Másodszor nagyon szépen köszönöm az utolsó részhez a négy pipát és a kommentet. Remélem ez a rövidke rész is elnyeri a tetszéseteket! :) xx
Fejemet oldalra fordítva konstatáltam,
hogy Harry az a valaki, aki mellettem fekszik. Most, hogy erre így
rájöttem már csak az a kérdés, hogy mit csinálunk mi egy
ágyban, ami ráadásul nem is az enyém. Úgy döntöttem az
emlékezést kajálás és egy fájdalomcsillapító bevétele utánra
hagyom, így megindultam a konyha felé, ahol csak Zayn volt.
- Nem tudod, hogy fájdalom
csillapítót merre találok? - érdeklődtem, mire a velem szembe
lévő fiókra mutatott, amiben meg is találtam a keresett
gyógyszer.
Csendben készítettem a reggelimet,
miközben Zayn valamit csinált mellettem, amikor kezdtek beugrani a
tegnap este történései. Hogy Harryvel táncoltam az este hátralevő
részében, hogy egy „kissé” összemelegedtünk, hogy majdnem
megtörtént közöttünk, de aztán még sem. Nem tudom, hogy ezután
milyen lesz a kapcsolatom Harryvel, hiszen mégis egy házban élünk,
és egy ilyen után nehéz úgy nézni a másikra, mint eddig. Egy
idő után morgásra lettem figyelmes, majd az előbb említett
személy jelent meg a konyha ajtóban. Gyógyszert és egy pohár
vizet nyújtottam neki, amit megköszönve vett el tőlem.
- Oh, itt a kis gerlepárunk. Na, jó
volt az estétek? - lépett be Louis a konyhába.
- Belehalnál, ha egyszer nem
szólnál bele valamibe? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Valószínűleg igen -
gondolkozott el. - De most komolyan... vagy nagyon halkak vagytok,
vagy nem csináltatok semmit - röhögött, mire csak a szememet
forgattam.
- Semmi közöd hozzá - néztem
rá mosolyogva, majd leültem enni.
A fiúk némaságát megunva inkább
Hannával közös szobám felé vettem az irányt, de mivel láttam,
hogy barátnőm még alszik, ezért letusoltam gyorsan, majd aznapi
szettemet magamra kapva kiültem az erkélyre. Telefonomból szóló
zenét énekelgettem, amikor valaki megköszörülte a torkát,
jelezve ezáltal, hogy jelen van. Fejem egyből az ajtó irányába
kaptam, ahol Harry állt az ajtó félfának dőlve, hatalmas
mosollyal az arcán.
- Emlékszel, hogy mit mondtam neked
tegnap este? Mert teljesen komolyan mondtam.
- Melyikre is gondolsz? Arra, hogy
teljesen megőrjítelek? - húzogattam a szemöldököm, egy pimasz
vigyorral az arcomon.
- Most pont nem arra gondoltam, de
azt is teljesen komolyan mondtam azt is. Amire jelenleg gondoltam az
az, hogy nem gondolkodtál még az énekes karrieren?
- Mint azt tegnap este említettem
semmin nem gondolkodtam a „karrieremet” érintően. Elképzelésem
sincs, hogy mi az, amit még 10 év múlva is szeretnék csinálni.
Az éneklés is csak hobbi, soha nem gondoltam rá, hogy azzal
foglalkozzak, és azzal szerezzem a pénzt.
- Pedig emberek milliói
odalennének érted, na meg persze a hangodért is - mosolygott
rám. - Énekelj valamit, kérlek.
- Rendben - sóhajtottam egy
nagyot.
Kisebb gondolkozás után elkezdtem
énekelni Nothing like us-t. Harry csak elképedve nézett, én pedig
csak vállat rántottam. Soha nem éreztem magam különösen jónak
az éneklésben, csak hobbi volt, ami segített kizökkenni a
mindennapokból. Mivel miután befejeztem egyikőnk se
szólt semmit, ezért rágyújtottam, de egyetlen kérdés motoszkált
az agyamban reggeltől fogva, amire nem találok választ, vagy
emléket.
- Miért nem feküdtünk le? -
kérdeztem mindenféle kertelés nélkül, mire Harry csodálkozva
nézett rám.
- Oké, egyetlen lányt se ismerek,
aki egy szemrebbenés nélkül megtudta volna ezt kérdezni -
nevetett. - Amúgy azért, mert nem akartam kihasználni, hogy
részeg vagy.
- Milyen figyelmes vagy.
- Ilyen általában nem szokott
előfordulni.
- Duplán megtisztelve érzem magam
- húztam az agyát továbbra is. - És mi volt az ok? Hogy a
menedzseretek lánya vagyok, vagy esetleg, hogy Zayn ex barátnője
vagyok, vagy csak szimplán nem találsz elég jónak, hogy
megfektess? - soroltam a lehetőségeket vigyorogva.
- Pár óra elég volt, hogy
megkedveljelek annyira, hogy ne tegyem tönkre már első nap a
kapcsolatunkat - adta a választ, amire egyáltalán nem
számítottam.
- Értem. Hát köszönöm, asszem.
Harry csak vigyorogva átkarolta a
vállamat, majd úgy folytattam a cigizést.
- Szereted még?
- Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy
szerelem-e még, amit érzek. Leginkább már csak arra tudok
gondolni, hogy nem merem elengedni ezt a valamilyen érzést, mert
akkor üresnek érezném magam belülről - magyaráztam, bár nem
tudom, hogy megértette-e. - Próbáltam tovább lépni, bár nem
igazán a megfelelő emberekkel.
- Igazából nem tudom, hogy a
tegnap este a szórakozáson kívül mit jelentett neked, de arra
gondoltam, ha van kedved meg ihatnánk egy kávét, vagy elmehetnénk
kettesben bulizni - húzta aranyos mosolyra a száját.
- Um, rendben. Benne vagyok -
mosolyogtam rá, mire mosolya még szélesebb lett. - Menjünk
kávézni. Szerintem a buli egyikőnk számára se ismerkedésről
szólna.
Kijelentésemre felnevetett.
- Mit szólnál, ha most elmennénk
mondjuk egy Starbucksba?
- Menjünk. Csak veszek egy cipőt
és indulhatunk is.
- Rendben, lent megvárlak.
Az ajtón belépve láttam, hogy
barátnőm éppen a szobába oson vissza, amiből arra
következtettem, hogy hallgatózott.
- Randizni mentek? - szegezte nekem
a kérdést. Tehát hallgatózott.
- Valami olyasmi.
- És Zaynnel mi lesz?
- Mi lenne? - motyogtam, miközben a
cipőmet kötöttem be. - Ott van a kis barátnője, ráadásul két
éve már, hogy nem része az életemnek. Teljesen szabad vagyok,
azt csinálok, amit csak akarok.
- Ezért játszadozol valakivel, aki
reménykedik, hogy talán több is lehet, miközben te is tudod,
hogy Harry alkalmi pajtinál soha nem lehetne neked több - mondta
ki a könyörtelen igazságot Hanna.
- Én próbálkozok! - emeltem meg a
hangom, majd fekete conversemmel a lábamon idegesen letrappoltam a
földszintre, ahol Harry már mosolyogva várt.
Mosolya láttán az én arcomra is egy
kisebb mosoly húzódott, majd elindultunk.
- Milyen Magyarország? - kérdezte
Harry már a kávézóban ülve.
- Bár 15 éve ott élek még nem
volt alkalmam nagyon utazgatni. Egy Keszthely nevű, kis városkában
lakunk, ahol igazából semmi nincs. Pontosabban 15 évet lehúztam
ott, tehát ismerem, mint a tenyeremet, na meg unom is. A fővárost,
Budapestet viszont szeretem, már amennyit láttam belőle az alatt
a pár alkalom alatt ahányszor ott voltam.
- Értem. És az ottani rajongók
milyenek?
- Az ottani directionerek egyáltalán
nem elmebetegek, vagy fanatikusak, mint más országokban élők.
Egyszerűen csak imádnak és bálványoznak titeket. Mondjuk a
barátnőket már kevésbé. Persze ebben is vannak kivételek. Van,
aki az összes barátnőt szereti, bár a te barátnőidet
kifejezetten utálták - nevettem el magam. - Nem vagyok rajongó,
így csak az ismerőseimről tudok nyilatkozni a barátnő kedvelés
ügyben. Perriet nem szeretik, Eleanorért és Danielleért viszont
oda vannak meg vissza.
- Ahhoz képest, hogy nem vagy
rajongó, egész jól informált vagy.
- Hannától napi minimum 12 órában
ezt hallgattam, na meg a zenéteket, ami meg kell hagyni egyáltalán
nem rossz. Meg persze egy időben folyamatosan azt lestem, hogy
Zaynről mikor látok hírt, így akaratlanul is olvastam rólatok.
- És ki Hanna kedvence?
- Niall. El nem hiszed, hogy
mennyire idegesítő egész nap azt hallgatni, hogy Niall mennyire
cuki, meg édes, meg mennyire jó a hangja - utánoztam barátnőmet
elvékonyított hangon, mire Harry felnevetett.
- Te annyira más vagy -
komolyodott el. - Te nem támadsz le autogramért, vagy nem dőlsz
egyből ágyba nekem - utolsó mondatára nevetnem kellett.
- Ami csak rajtad múlt, ezt hozzá
tenném - mosolyogtam rá.
- Akkor pontosítok. Úgy érzem,
hogy olyan lány vagy, aki nehezen esik szerelembe, szóval nála
harcolni kell a szerelméért és bizalmáért.
Csak bólintottam, majd kicsit más
irányba terelődött a beszélgetés. Sok lány odajött hozzánk,
hiszen felismerték Harryt. Miközben édesen mosolyogtak Harryre,
addig engem a tekintetükkel szinte megöltek, és éreztem, hogy
holnap már tele lesz a net a közös képeinkkel.
Másnap reggel arra keltem, hogy Hanna
rázogatja a vállamat, hogy ébredjek már fel.
- Aj, mi az, ami nem ért rá addig,
amíg felkelek? - néztem rá nyűgösen.
- Tele van veled a net! Azt
találgatják, hogy ki vagy, meg előkerült pár régebbi fénykép
rólad és Zaynről. A rajongók bepipultak - vázolta fel a
helyzetet, mire vállat rántottam, majd a másik oldalamra fordulva
visszaaludtam.
Az édes nyugalmat most se sokáig
élvezhettem, mert egy hatalmasat dörrent az ég, ami miatt szó
szerint kiugrottam az ágyból és ahogy voltam a nappaliba futottam,
egyenesen barátnőm ölébe.
- Te teleportáltál? Nincs fél
perce, hogy dörgött és tudtommal aludtál – nézett rám
csodálkozva Harry.
- Fél a vihartól - nevetett
barátnőm. - Na szállj le rólam. Nem esz meg a vihar, nem tud
bejönni a házba.
Épphogy felálltam már dörgött is
még egy hatalmasat, mire összerezzentem. Leültem Harry mellé, aki
szorosan magához húzott, mire fejemet a vállába fúrtam és
próbáltam nem egy kisgyerekként viselkedni.
- Miért is félsz a vihartól? -
nézett rám meglepődve Liam.
- Kiskoromban imádtam. Állandóan
az erkélyen álltam és néztem a vihart. Miután anyámmal
elköltöztünk még kicsi voltam, de egyedül maradtam, mert
anyámnak éppen valami szörnyen fontos dolga volt. Egy ideig
hét ágra sütött a nap, aztán elborult és esni kezdett. Éppen
valami idióta mesét bambultam, amikor dörgött egy hatalmasat és
elment az áram. Ősz lévén, nyolckor már sötét volt. Na most
ötévesen mit csináljon az ember egyedül, ha nincs otthon senki?
Hát semmit. Összekuporodtam a kanapén és álomba sírtam magam.
Azóta félek a vihartól, mert az arra emlékeztet, hogy egyedül
voltam, és még lehetek is.
A többiek csendben emésztették a
történetemet, miközben Harry még szorosabban fogott és közbe a
hátamat simogatta megnyugtatás képpen. Harry válla fölött
felnézve tekintetem Zaynével találkozott. Szemében, mintha a
féltékenység kis szikráját láttam volna, de inkább megráztam
a fejemet elhessegetve ezzel a gondolataimat.
Negyedik fejezet: 2013. 08. 04.
imádom♥
VálaszTörlésén meg téged.:)♥
Törlés