Hali!:)
Bár holnapra írtam, egyszerűen nem tudtam várni addig. Elég rövid lett, és nem tudom, hogy mennyire fogja elnyerni a tetszéseteket, de remélem azért tetszeni fog. Kommenteket és pipákat ezer örömmel fogadok.
Bár holnapra írtam, egyszerűen nem tudtam várni addig. Elég rövid lett, és nem tudom, hogy mennyire fogja elnyerni a tetszéseteket, de remélem azért tetszeni fog. Kommenteket és pipákat ezer örömmel fogadok.
Jó olvasást! xx
- Vajon gondolsz-e még
rám, vagy már elfelejtettél? - énekeltem a zenével együtt
hangosan, miközben a könnyeim hullani kezdtek.
Évek, nagyon hosszú
évek teltek el azóta a nap óta, mióta szakítottunk. Két év
hosszú idő, mások szerint bőven elég arra, hogy elfelejts
valakit. De én soha nem voltam olyan, mint a többiek, mindig
kilógtam a sorból. Én voltam a nagyszájú lány, tele haverokkal,
aki cigizett, az italt se vetette meg és minden hülyeségben benne
volt. Pontosítok. A többiek számára még mindig ez a lány
vagyok, hiszen senki nem tudja, hogy mennyire fáj, csakis egyetlen
ember. Egyetlen ember, aki pisis korom óta mellettem van, aki mindig
ott van mellettem, ha valami bajom van, aki 15 éve nem hagyott még
el.
Gondolatmenetemből a
kivágódó ajtó szakított ki. Lökött barátnőm ugrándozott be
rajta, majd rádobta magát az ágyamra. Ez nagyjából egy
tizedmásodpercig tarthatott, ugyanis utána meghallotta a cseppet
sem vidám zenét, ezért ugyanolyan lendülettel ki is ugrott az
ágyból majd leállította.
- Rony, két év telt
el azóta! Tudom, hogy nehéz, de kérlek, legalább próbálj túl
lépni rajta. 18 éves vagy, fiatal és gyönyörű, a haveri
társaság fele a kisujját adná érted, ha elmész egy buliba vagy
tíz srác egyből rád mozdul, de senki mellett nem maradsz meg
tovább pár napnál! Elment, elhagyott, fogd már fel.
- Ugyan már Hanna. Te
is tudod, hogy ezeknek a fiúknak maximum azért kellenék, hogy
megfektessenek, hiszen nézz már végig a baráti társaságunkon,
akkor minek álltassam magam és szenvedjek mellettük hónapokig?
- Rendben, igazad van,
lehet, hogy a haver fiúk nem éppen a legjobb példa volt, de attól
még igazam van.
- Jó, igazad van.
Utazzunk el. Teljesen mindegy, hogy hova, csak szabaduljunk el
innét. Egy olyan helyre, ahol senki se ismer, ahol nem kell
megjátszanom, hogy mennyire boldog vagyok.
- London! Mióta
tudjuk, hogy mi az a London oda vágyunk, nem igaz? - nézett rám
mosolyogva.
- Beszélek apuval,
hogy nem-e tudna elszállásolni két ütődött, problémás kamasz
lányt - vigyorogtam barátnőmre és már hívtam is apát.
Már a hatodik csörgésnél
járt és éppen leraktam volna, amikor beleszólt végre.
- Szia kincsem, mi
újság van veled? - kérdezősködött, és bár nem láttam,
biztos voltam benne, hogy mosolyog.
- Lehetne egy hatalmas
kérésem?
- Neked bármit Rony.
- Hannával szeretnénk
hozzád költözni, persze, ha te sem bánod.
- Dehogy bánom! Mikor
jönnétek? Foglaljak nektek repjegyet? Elő is készíttetem nektek
az egyik szobát, vagy esetleg külön szobát szeretnétek?
- Apu, nyugi -
mosolyogtam. - A lehető leghamarabb mennénk, a repülő jegyet
megoldjuk, és egy közös szoba tökéletes lesz - válaszoltam
sorba a kérdésekre.
- Rendben kincsem,
várok egy sms-t az érkezésetek dátumáról. Most le kell tennem,
szeretlek. Szia.
- Én is szeretlek
Apu, szia - tettem le a telefont. - Minden lebeszélve.
- Anyukád? - kérdezte
félve.
- Ugyan már. 16 éves
korom óta nem is próbál hozzám szólni vagy nevelni.
Hanna szomorú mosolyra
húzta a száját, hiszen tudta, hogy az elején nem volt nekem ilyen
egyszerű...
Percekkel később már a
repülő jegyet foglaltuk le, majd pakoltuk a szükséges cuccainkat.
Először az én bőröndjeimet pakoltuk meg, aztán átmentünk
Hannához és az ő holmiját is összepakoltuk. Nyolc hatalmas
bőrönd állt a nappaliban, amiből csak három volt az enyém.
- Hanna, komolyan,
minek ennyi cucc?
- Azért drága Rony,
mert veled ellentétben én imádok öltözködni, és nem hordom
három napig ugyanazt a cuccot, mert lusta vagyok másikat keresni.
- Ez most igazán
szíven ütött. Tudod jól, hogy ha van egy Ramones pólóm, egy
farmerem és egy conversem, akkor én teljesen jól megvagyok.
Hanna csak nevetve
megrázta a fejét, hiszen tudta, hogy milyen vagyok. A lakás előtti
verandán ülve cigiztünk, amikor megérkezett anyám és az éppen
aktuális pótapuka jelölt.
- Mi ez a sok bőrönd?
- nézett rám, majd vissza a bőröndökre, aztán megint rám.
- Elmegyek apuhoz -
vontam vállat.
- Mikor indulsz?
- Ebben a pillanatban
- álltam fel és megragadtam a bőröndjeimet. - Hali anya, és
hello soha nem látott anyám új hapsija - intettem
mindkettőjüknek.
Fogtunk egy taxit, ami ki
vitt minket a reptérre, majd a bőröndök leadása után fel is
szálltunk. Szokásomhoz híven az utat végig aludtam. Hanna
ébresztésére keltem, miszerint leszállunk. Nem először járok
Londonba, hiszen az apai nagymamám és apu is itt él, bár őt most
látom először már jó hosszú idő óta. Minden csomagunkat
összeszedve igyekeztünk kifelé, amikor megpillantottam aput, aki
egy hatalmas vigyorral az arcán integetett nekünk.
- Apu, úgy hiányoztál
- futottam oda hozzá és öleltem meg.
- Te is nekem kincsem.
- Hello Paul.
- Szia Hanna. Mekkorát
nőttetek ti lányok, már kész nők vagytok. Na, de ne is
álldogáljunk itt, menjünk. Be szeretnélek titeket mutatni a
fiúknak.
- Fiúknak? -
kérdeztem félve.
- Majd meglátod - mondta mosolyogva és már be is szállt a kocsiba.
Az utat végig
beszélgettük, volt is mit megbeszélnünk, még akkor is, ha heti
egyszer legalább beszéltünk. Apu munkája eddig egy homályos folt
volt előttem. Soha nem mondta, én pedig soha nem kérdeztem, egész
eddig. Nem árulta el, hogy kinek dolgozik, azt mondta meglepetés
lesz. Mivel egy cseppet sem érdekelnek a sztárhírek, ezért
fogalmam sincs, Hanna viszont biztosan tudta, hiszen minden mai menő
bandát ismer, és a nagy részükért oda is van, mag vissza.
Bőröndjeinket magunk
után húzva léptünk be a lakásba, ami hatalmas volt. Apu
felvezetett minket a tetőtérbe, ami összesen egy hatalmas
szobából, egy nagy fürdőből, egy folyosóból és a folyosó
végén nyíló erkélyből állt. Első látásra szerelem volt. A
szobába belépve tátva maradt a szám. A fal egyszerű világos
barna volt, a sarokban egy sarok kanapé foglalt helyet, amely piros
színben pompázott, ahogy szinte minden más bútor is a szobában.
Imádtam, és ahogy láttam Hanna is. Az erkélyre kilépve
csodálatos látvány fogadott. Egy hatalmas medence a hátsó
udvarban, körülötte napágyakkal és egy kisebb pavilonnal, ami
alatt székek és egy nagy asztal található. Az erkélyen mindössze
két fotel és egy kisebb dohányzó asztal foglalt helyet, két
hamutállal. Hm, apu igazán felkészült.
- Rony, gyertek le, be
szeretnék nektek mutatni valakiket - kiabált fel apu.
Hannába karoltam, majd
ugrándozva, mosollyal az arcunkon haladtunk lefelé, ám az utolsó
fokban megbotlottunk és majdnem hanyatt estünk, ami miatt nevetni
kezdtünk. Viháncolásunkra mindenki felénk kapta a fejét, így
volt időnk szemügyre venni a bemutatni kívánt embereket.
Pontosabban öt fiút. Miután sorra végig néztem mindegyiket
megakadt a tekintetem az egyikükön. Szinte levegőt venni is
elfelejtettem. Nem, az nem lehet! Kétségbeesett arccal fordultam
barátnőm felé, aki pont ebben a pillanatban pillantott felém,
pont ugyanolyan kétségbeesett arccal. Álmaimban nem gondoltam
volna, hogy apám házában fogok vele újra találkozni...
Második fejezet: 2013. 07. 27.
Imádom!!!!! Nagyon jó lett lécce siess!!
VálaszTörlésköszönöm!:)
Törléssietni fogok, valószínűleg a második rész is előbb felkerül majd.:)