2014. július 15., kedd

3. fejezet

Tekintettel arra, hogy már javában tombol a nyár, reggel egy deréksortot és egy nem sokat takaró ujjatlant választottam. Nem különösebben foglalkoztatott, hogy nézek ki, semmiben sem éreztem jól magam, ha emberek közé kellett mennem, így nem szándékoztam órákat töltetni a szekrényem előtt, miközben idegbajt kapok, hogy mit vegyek fel. Emiatt csupán a sortba betűrt fekete, lenge pólóban, és egy lestrapált, de imádott tornacipőben jelentem meg a stúdió előtt, ahonnét már hangos zaj hallattszódott ki. Amikor benyitottam, a hangokhoz kép is társult, nem is akármilyen... Niall – este utánuk néztem kicsit alaposabba, hogy ne legyen besülés a mai nap, így sikerült megjegyeznem a nevüket is -, szóval ő Louis-t kergette, aki egy telefont tartott a kezében, és menekült a szőke srác elől. A többiek pedig röhögve figyelték őket, és egymás között arra fogadtak, hogy mikor kapja el Niall Louis-t, vagy az utóbbi mikor fárad bele a futkosásba. Megrökönyödve, pislogás nélkül meredtem az öt srácra, akik elméletben már felnőtt emberek.
Az őrült kergetőzésnek akkor szakadt vége, amikor Lou elfutott előttem, aminek következtében majdnem fellökött, de észrevett, így megállt mellettem, és hatalmas vigyorral köszöntött. Hála megjelenésemnek, Niall utolérte őt, és ki is vette a kezéből a telefont, majd azonnal nyomkodni kezdte, rám se hederítve. Nem baj, megszoktam. Az emberek általában vagy észrevesznek és elkezdenek pusmogni, vagy fel sem tűnök nekik. Az utóbbi helyzetet jobban tudom kezelni, mint az előbbit. Louis bemutatta a többieket is, Zayn kivételével. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy a három srác elég érdekesen méregetett. Na, ez az, amit nem tudok lereagálni, rendszerint csak elpirulok, és elfordítom a fejem, ahogy most is tettem. Szerencsémre megérkezett Sally, így rá irányult a figyelem, amit ő még élvezett is. Nos, nem vagyunk egyformák.
- Kezdhetjük? - tapsolt kettőt Sally, miután bemutatkozott.
Az öt srác hevesen bólogatott, így bele is vágtak az interjúba, míg én próbáltam minden szögből fényképet készíteni róluk. Persze eléggé megnehezítette a dolgom, hogy, amikor Lou észrevette a fényképezőt, egyből elkezdett grimaszolni, és hasonló normálatlan fejeket vágni. Ajkamba harapva próbáltam visszatartani a feltörni kívánkozó nevetésemet, de miután Niall rájött, hogy bandatársa mit csinál, ő is egyből beszállt, így már ketten akadályozták a fényképezésemet, és dupla annyira nőtt az inger a nevetésre, amit egészen addig tudtam visszafojtani, amíg Louis oda nem fordult a szöszke sráchoz csücsörítve, erősen azzal a szándékkal, hogy megpuszilja. Ez volt az a pillanat, amikor már nem tudtam tovább visszatartani, és hangosan felkuncogtam, amivel persze magamra vonzottam a figyelmet. Természetesen a két jómadár úgy tett mintha ők semmiről nem tudnának és teljesen normális fejjel néztek az őket interjúvoló lányra. Szememet forgattam, aztán elnézést kértem, szóval folytatódhatott is az interjú.
- Zayn, mesélj, milyen a kapcsolatotok Perrie-vel? - ennél a kérdésnél, már nem fényképeztem, csak figyeltem az interjút.
- Minden tökéletes, jól megvagyunk - mosolyra húzta a szája szélét, ám, aki jobban megfigyelte ajka szélének remegését, az tudhatta, hogy ez a mosoly csak mű volt. Sally is észrevette, ezért tovább faggatta.
- Mikorra tervezitek, és milyen esküvőt képzeltetek el?
- Az igazság az, hogy ezeket az ügyeket Perrie intézi. Szeretném, ha tökéletes lenne számára ez a nap, így rábízom az előkészületeket.
Kínosan elmosolyodtam, és hálát adtam azért, hogy ezt senki nem látta. Perrie nem intéz semmit, mert nem akarja elsietni, ráadásul azt mondta, hogy szeretné a vőlegényével együtt megszervezni az egészet, ha egyszer odajutnak. Szóval két kérdésből két hazugság. Igazán kíváncsi lennék, hogy mi is áll a háttérben.
- Louis, igazak a hírek, mi szerint Eleanorral szakítottatok?
- Igen, igazak - hangja megremeg, arca eltorzul, látom, hogy nem szívesen beszél erről.
Hogy is beszélni róla szívesen? Egy szakítás amúgy se piskóta, de ha az ember három évet tölt el valaki mellett, akkor még fájdalmasabb. Oké, talán tegnap este kicsit jobban utána jártam egy-két dolognak. Jó tisztába lenni mindennel, így nem érhet nagyobb meglepetés.
- Mi a helyzet azokkal a hírekkel, melyek szerint már tovább is léptél a kapcsolaton, és egy másik lánnyal sétálgatsz késő este? - a barna hajú fiú arckifejezése közömbös, míg én gyilkos tekintettel méregetem barátnőmet, még akkor is, ha tudom, hogy ez a dolga.
- Nincs köztünk semmi. Aznap este találkoztunk először Zayn jóvoltából, beszélgettünk, jól éreztem magamat vele, de csak barátok vagyunk.
Úgy látszik a válasz megfelelő volt, mert Sally abbahagyta Lou vallatását, helyette Harryt vette célpontba. Ezután az interjú hamar véget ért, alig telt el egy óra. Nagyon sok képet készítettem szokás szerint többet is, mint kellett volna, és megint nem tudok majd választani közöttük, de nem gond.
Alig pár perccel az interjú után szinte az összes fiú lelépett, csak Zayn maradt, míg én Sally-nek köszöntem meg ezredjére is, hogy elvállalta a fiúk kikérdezését. Nincs ebben tapasztalatom, ráadásul rám figyeltek volna, ami miatt tuti, hogy hebegtem-habogtam volna összevissza, amiért valószínűleg egészségesen kiröhögtek volna, szóval hálás vagyok Sally-nek, amiért bevállalta helyettem.
- Katie, válthatnánk majd pár szót? - Zayn kérdése félbeszakította a csevejünket.
- Ugh, persze. Egy pillanat - zavartan válaszoltam, és éreztem, ahogy szívem hevesebben kezd el verni.
Utálom őt, amiért ilyen érzéseket vált ki belőlem. Utálom, hogy barátnője, sőt menyasszonya van. Utálom, hogy a menyasszonya a legjobb barátnőm. De legfőképpen utálom, hogy vannak érzéseim iránta, amelyek teljesen viszonzatlanok.
- Hagylak is titeket beszélgetni. Holnap találkozunk! - Sally megölelt, mielőtt kisétált az ajtón, és kettesben hagyott a sötét hajú sráccal.
Kínos csend telepedett körénk, ameddig vártam, hogy Zayn belevágjon abba, amiért marasztalt. Fogalmam sem volt, hogy miről lehet szó, tényleg, még csak ötletem se volt, hogy mit akarna pont tőlem. Ezért kíváncsian vártam, hogy elkezdjen beszélni.
- Bocs, hogy feltartalak, gondolom ezer dolgod lenne. Nem zavarnálak, ha nem lenne fontos - bevezetése megzavart. - Biztosan tudod, hogy Perrie-nek pár napon belül születésnapja lesz... Nem tudom, milyen ajándékot vehetnék neki, ebben kérném a segítséged.
- Oh, hát ez igazán fogós kérdés. Ahogy Perrie-t ismerem, simán levennéd a lábáról egy gyönyörű ruhával, és néhány kiegészítővel.
- Úgy nézek ki, mint, aki képes ruhát vásárolni egy lánynak? - kínosan elröhögte magát, és tarkóját kezdte el birizgálni.
- Ha gondolod, elmehetek veled segíteni - ajánlottam fel, bár már akkor tudtam, hogy ez hiba volt.
- Ennek igazán örülnék. Holnap ráérnél esetleg? Felvehetnélek munka után, vagy ahogy neked megfelel.
Csak bólintottam, aztán megbeszéltük, hogy holnap akkor munka után felvesz, és elmegyünk a Harrods-ba valamit nézni Perrie-nek. Alapból be se tenném oda a lábam, hiszen egyetlen ruha többe kerül, mint a fizetésem. Egyszer voltam annyira elvetemült, hogy bementem, de az olcsó, turkálós ruháimban szinte kinéztek onnét. Nem volt kellemes, így alig öt perc után szinte kimenekültem.
Zayn felajánlotta, hogy hazavisz, amit nem is utasítottam vissza. Mondanám, hogy azért, mert nem volt kedvem sétálni, de inkább csak azért, hogy vele lehessek. Néha egy szerelmes kis tinilánynak érzem magam, ami elég szánalmas, hiszen régen kinőttem már abból a korból, hogy elérhetetlen embereket bálványozzak, és úgy viselkedjek, mint egy vihogó tini, de nem tehettem ellene. Már csak az is boldogsággal töltött el, hogy mellette lehettem. Szánalmas vagyok. A lehető legszánalmasabb.


Szándékosan a rész végére hagytam most a felesleges rizsát, hiszen most kicsit több mindent szeretnék megosztani veletek. Elsősorban köszönöm a feliratkozókat, a kommenteket, a pipákat, a díjat. Nem tudom elégszer megköszönni és elmondani, hogy mennyire hálás vagyok mindenért.
Másodrészt pedig... a blog ma ünnepli az első szülinapját. Már, ha egy blog ezt ünnepelni tudja. Nem lényeg... Leírni nem tudom, hogy mennyi érzés kavarog bennem. Hálás vagyok, hihetetlenül, tényleg nem tudom elégszer hangoztatni, úgy érzem nem elég csak egyszer megköszönnöm. Rettentően boldog vagyok, hogy egy éve belevetettem magam az írásba. Nem írok tökéletesen, ezzel tisztában vagyok, soha nem is mondtam hasonlót. De vannak, akik olvasnak, akik szeretik a történetem. Nekem ez bőven elég. Nem kell több száz feliratkozó, nem kell egy csomó megjegyzés, nem kell egy valagnyi pipa. Bőven tökéletes az, amennyit kapok. Mert ezzel is boldog vagyok. 
Úgy érzem - legalábbis remélem -, hogy az első történetem óta fejlődtem. Voltak kétségeim, nem egyszer éreztem úgy, hogy nekem ez nem megy, hogy csak egy újabb béna író vagyok. Talán ez igaz is, de hála nektek, és egy embernek, aki mindig lelket önt belém, még mindig itt vagyok. És ha akarjátok, ha nem, akkor is boldogítalak titeket a történeteimmel. Muhaha (elnézést, túl sok Szent Johanna Gimit olvastam a napokban). 
Szóval még egyszer köszönöm, köszönöm, és köszönöm!
Imádlak titeket! xx

4 megjegyzés:

  1. Na ki az ész? na ki? Na ÉN!!( bocsi, vége az önműsornak)
    Zseniállis, nagyon nagyon tetszik, csak így tovább, eddig az összes történetedet olvastam, és mindegyiknek az elején azt hittem, hogy ugyanolyan lesz mint az előző, de mindig kellemesen csalódok..
    Megmondtam, menmondtam, hogy Zaynre gondol..zseni vagyok..(bocsi megint :D, de nehéz visszafogni)
    Siess a következővel!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm!
      Igen, igen. Megmondtad. És igazad lett, de természetesen nem árulhattam el eddig.:)
      Sietek, ahogy csak tudok! xx

      Törlés
  2. Nagyon tetszik a stílusod és igazán szépen írsz.Baromi kritikus vagyok és ami a szívemen az a számon,DE ez a blog-nem is blog,én inkább történetnek/novellának hívnám-letisztult és mint már említették előttem zseniális,Viszont várom az akciót.:)
    Ui.:Harrods egy fantasztikus hely lehet,bár én mindig csak kívülről láttam. :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm!
      Mellesleg, én májusban jártam a Harrods-ban, de - ahogy a történetben is szerepelt -, én is szinte szó szerint kimenekültem. Persze szép hely, és kívülről csodálatos, de nem egy átlagos embernek való, és ezzel még gyengén fejeztem ki magam...:)

      Törlés