5. fejezet - Csók

Hali!:)
Úgy gondoltam, hogy még a hétvégén hozok egy részt, mert... mert fogalmam sincs, de azért hoztam egy újat.:D Ez a rész most kicsit hosszabbra és talán izgalmasabbra is sikeredett, mint az előző, de majd meglátjátok, hogy mi a véleményetek. Hagyjatok jelet magatok után! (:
Jó olvasást! xxx

All Night Long

Barátnőmmel együtt már csak a buli gondolattól is bepörögtem. Talán tavaly ősz végén fordultam meg utoljára buliban. Liam legnagyobb örömére a rádióból szóló dalokat üvöltjük. Éppen az új számuk, a Story Of My Life kezdődik. Hope énekli az elejét, aztán a refréneket együtt énekeljük, majd a végét én. A fiú vigyorogva ül egész út alatt, és ennek örülök.

- But baby running after you is like chasing the clouds - éneklem, aztán Hope befejezi.

Valószínűleg ez a kedvenc részem a dalból. Barátnőmmel egyszerre nevetjük el magunkat. Valójában nem valami fényes a hangunk, de ez minket soha nem zavart. A rádióból a Move című szám szólal meg, de sajnos ebben a pillanatban megérkezünk. Hope belém karol, így lépkedünk be Liam után. A fiúk meglepődve néznek ránk. Elnevetjük magunkat.

- Mit ittak? - néz Harry Liamra.

Megcsóválja a fejét, jelezve, hogy fogalma sincs. Ezúttal Harry felénk néz.

- Mit ittatok?
- Még semmit - felelek vigyorogva.
- Ahogy nem is fogsz - húzza az agyam.

Legyintek és ráhagyom. Nem ismernek még eléggé. Barátnőmet meg főleg nem.

Készülődés közben Hopeot a randijáról faggatom. Ezer örömmel meséli, hogy mennyire 'hű', meg mennyire 'wá' a srác. Ez az ő nyelvén valami olyasmit jelent, hogy iszonyatosan cuki és jól sikerült a randi. Az évek alatt amolyan fordító program alakult ki az agyamba, ami az ilyen megszólalásait egyből fordítja. Egyszerű fehér miniruhát választok, hajamat kicsit begöndörítem. De csak annyira, hogy hullámokban omoljon le a vállamon. Szemhéjam feketén, füstösen csillog, míg ajkamra rózsaszín rúzst kenek. Barátnőmön egy szintén fehér ruha van, ami annyiban tér el az enyémtől, hogy ez ujjatlan. Sminkje valamivel szolidabb, mint az enyém. Szemét csupán szemhéjtussal és szempillaspirállal festette, míg ajkán csak enyhe szájfény csillan meg. Ruhámhoz a rúzsom színével egyező magassarkút veszek, míg Hope feketét.

- Jól festesz - dicsér meg vigyorogva.
- Ja, én is megtűrlek magam mellett.

Beszólásomra vállba vág. Vihogva indulunk le a lépcsőn. A nappaliban a fiúk már tűkön ülve várnak minket.

- Mehetünk? - kérdezem vigyorogva.

Ám a négy fiúnak esze ágában sincs megszólalni, helyette csak szájtátva bámulnak minket. Hopeval összenézünk és elnevetjük magunkat.

- Hű - motyogja Niall.
- Nagyon hű - kontráz Harry.
- Nagyon, nagyon hű - száll be Liam is.

Zayn ocsúdik fel először. Mosolyogva mér minket végig.

- Szépek vagytok - dicsér meg minket.

Megköszönjük. Végre indulhatunk. Egyik témáról a másikra csapongunk, miközben felhőtlen hangulatban beszélgetünk a taxiban. Alig negyed óra alatt már ott is vagyunk és sietősen szállunk ki a kocsiból. A karszalagok megvétele után már bent is vagyunk a tömegben. Harryék vezetésével először a bárpulthoz megyünk. A fiúk éppen maguknak kérnek italt, amikor a pultos srác felénk közeledik. Mosolyogva Hopera nézek, aki bólint. A fiúk nem értik, csak figyelnek. A srác nem lehet sokkal idősebb nálunk, ha mégis, jól tartja magát.

- Két Jack Daniel's lesz.

Hope kicsit rádől a pultra, miközben ujjaival kettőt mutat. Pultra hajolásának köszönhetően előnyös idomai igencsak látszódnak, ez teljesen elvonja a srác figyelmét arról, hogy elkérje a személyinket. Sietve elvonul, majd pár perc múlva két pohárral a kezében tér vissza. Hope kacsintva köszöni meg és fizet. Felhúzott szemöldökkel nézek Harryre, aki nem hisz a szemének.

- Szép volt - ismeri be.

Nevetve biccentünk és lehúzzuk az italt. Barátnőm megragadja a kezemet és behúz a tömegbe. Mindenfelől nekünk csapódik valaki, de egy cseppet sem bánjuk. Végre megállunk egy jónak ígérkező helyen és táncolni kezdünk. Lassan a bárpultnál hagyott fiúk is csatlakoznak körénk. Harry egy műanyag poharat nyújt felém és Hope felé is. Valami whiskey féle lehet benne, de nem érdekel.

Nem ittam sokat mégis éhgyomorra hamar üt. Így nem csodálom, hogy egy órával és még két pohárral később már teljesen felszabadultan táncolok. Barátnőmet nem látom, csupán csak Niall és Liam van a látókörömbe. Feléjük veszem az irányt. Niall éppen akkor indul el a bárpult felé. Mosolyogva integetek és tovább megyek. Liam egymagában táncol. Pár méter van közöttünk. Nem vesz észre, így nyugodtan tanulmányozhatom. Fejemet félrebiccentve nézem az őrjítően helyes srácot. Mellé nézve látom, hogy Hope is arra felé van, valami sráccal. Amikor visszanézek Liamnek már hűlt helye van. Tekintetemmel őt keresem, miközben egy kar öleli át a derekamat és húz közelebb magához. Mikor megfordulok Liam arcával találom szembe magam. Ahogy rajta is, úgy rajtam is tisztán látszik, hogy már nem vagyunk egészen józanok. Idióta vigyorral az arcán tanulmányoz. Közelebb húz magához a derekamnál fogva, és így kezdünk el táncolni. Kezeit csípőm körül pihenteti. Átkarolom a nyakát, ezzel is csökkentve a távolságot kettőnk között. Szinte észre sem lehet venni a számok váltakozását, hiszen egybefolynak. Becsukom a szemem és úgy élvezem az üvöltő zenét és Liam közelségét. Nem tart sokáig ez a könnyed állapot, mert pár pillanat múlva ki is nyitom szemeimet. A velem táncoló fiú arca vészesen közel van az enyémhez, és a bamba vigyor még mindig az arcán pihen. Arcának tökéletes vonásait tanulmányozom. Enyhén borostás arcát és gyönyörű szemeit, amik most a fényviszonyok miatt sötéten csillognak. Mosolyt csal az arcomra. Arcával közelít az enyém felé, és nem telik két másodpercbe, az ajka már az enyémen is van. Élvezettel viszonozom a csókját. Levegő hiánya miatt szakad félbe ez a tökéletes pillanat.

- Eleanor meg fog ölni - mondja a fülemhez hajolva.
- Igen - motyogom, enyhén kábult hangulatban.

Liamet ez roppant jól szórakoztatja és egy újabb csókban részesít. El sem hiszem, hogy életem első csókját pont tőle kaptam. Úgy, hogy fogalma sincs mit művel velem egyetlen szava is. Valaki megérinti a vállam, ami miatt egyből elhúzódok Liamtől. Hope mosolygós arcával találom szembe magam, mögötte a három fiúval. Szégyenlősen sütöm le a szemeimet. Az előttem álló fiúra nézek, aki fél karjával még mindig át ölel. Vigyorog, még mindig.

- Indulni készültünk. Jöttök?

Bólintok. Barátnőm belém karol, elrángatva Liam mellől.

- Úgy látom valakinek jó estéje volt - piszkálódik.
- Ühüm.

Még mindig teljes extázisban vagyok. Annyira lehetetlennek tűnik az egész. Mint egy álom. De ha álom, akkor a legédesebb.

A taxiban a többiek folyamatosan minket fürkésznek a tekintetükkel, ami miatt az arcom színe megegyezik egy paradicsoméval. Liamet nem különösebben érdeklik a vizslató tekintetek, csak mosolyogva ül mellettem. Az ablak felé fordulok és a nyüzsgő utcákat figyelem.

*

Fáradtan és nyűgösen kelek. Csak akkor fogom fel, hogy alvótársam van, amikor szerencsétlen arcába vágok. A mellettem fekvő persze rögtön felébred és rám mordul.

- Destiny, mondd csak, teljesen normális vagy? - ripakodik rám Hope másnaposan.

Hisztis vagyok, így csak oda vakkantok egy bocs félét és már távozok is. A házban csend uralkodik, mindenki alszik még. Jobb is. Nincs kedvem bárkivel is összefutni reggelente. Ilyenkor ajánlatosabb elkerülni. Mindenki jobban jár. Persze nem járok szerencsével, mert a konyhában Liam már reggelizik. Intek és töltök a friss kávéból. Akárki volt ez az angyal, aki lefőzte, annak örök hálám. Leülök a pulthoz, a fiúval szembe. Az arcomat fürkészi, míg én bágyadtan nézek magam elé, és próbálok felébredni. Fejemet a pulton lévő kezeimre hajtom.

- Rémlik bármi is az estéből? - hallom meg Liam, még rekedtes hangját.

Különös bizsergés fut végig a gerincemen, és libabőrös leszek. Persze ezt mind jó értelemben. Nos az este. Mi is volt este? Buliztunk. Eddig minden oké. Ittunk. Ennyi rémlik. Csináltam volna valamit?

- Um, ha jól sejtem, akkor valami kiesett.

Kérdőn nézek a fiúra.

- Nem, semmi. Ittunk, és buliztunk. Ennyi - mosolyodik el.

Egy cseppet sem tűnik igazinak a mosolya. Nem értem, de nem foglalkozok vele. Az üres poharat a pulton hagyom és felfelé indulok. Hallom Liam sóhaját, ahogy kilépek a konyhából. Zavartan ráncolom a szemöldököm, de majd inkább később gondolkozom ezen. Most csak zuhanyozni akarok. Attól talán normálisan felébredek.

Alighogy kilépek a fürdőből, egyből Hope vált. Törölközőben flangálok, egy tűrhető összeállítást keresve. Valami kényelmeset keresek, mert ma minden vágyam a lakásban maradni és ráfüggeni valami sorozatra és legalább egy évadot megnézni. Világmegváltó tervek. Egyszerű szürke melegítő alsót, és fekete alapon fehér szöveges pulcsit veszek. Hajamat laza kontyba kötöm. Szokásos otthoni szerelés, de úgy döntöttem, hogy nem érdekel még az se, hogy jelenleg négy fiúval élek átmenetileg.

Hope egy óra múlva már le is lép, mert a szülei már hiányolják, így megint egyedül maradtam lány. Nem igazán mozdulok ki a szobából. Most is éppen csak italért jöttem le és folytatom tovább a Skins maratont. Amíg várom, hogy találjak valami ihatót, zenét hallgatok. Taylor lágy hangja szól a fülembe. A 22 dallamát dúdolom halkan és mivel teljesen abban a tudatban élek, hogy egyedül vagyok, bátran rázom a csípőmet is. Ám, amikor két szám közötti csendben halk kuncogást hallok azonnal megszabadulok a fülesektől és hátrafordulok. Fülig pirulok, ahogy Liam vigyorogva az ajtófélfának támaszkodik. Őrjítő látványt nyújt, miközben villámcsapásként ért a felismerés, hogy mit műveltem tegnap este. Ha ez lehetséges, akkor még jobban elpirulok, szinte éget az arcom.

- Miért nem mondtad el? - kérdezem halkan.

Nem válaszol, ezért felnézek. Ajkain ott virít a mosolya. Oh, azok az ajkak tegnap az enyémeken voltak! Összeszorítom a szemem és megrázom a fejem, kiverve a fejemből a zavaró gondolatokat. Liam látszólag jól szórakozik rajtam. Legalább neki vicces.

- Gondoltam, ha egy kicsit is jelentett neked valamit, akkor emlékezni fogsz rá - rántja meg a vállát nem törődően.
- Miből gondolod, hogy jelentett bármit is, csak azért mert emlékszem rá? - húzom fel szemöldököm.

Idegesít az önelégült vigyora. Mintha pontosan tudná, hogy nem is keveset jelentett nekem az a csók.

- Láttad volna magad este, akkor ez a kérdés fel se vetődött volna benned.

Még mindig vigyorog. Bosszantó. Legszívesebben egy pohár jéghideg vízzel önteném le. De ez kilőve, mivel már nem az óvodában vagyunk, ráadásul reményeim szerint lehet normálisan beszélni egy 20 éves fiúval. De percek múlásával rá kell jönnöm, hogy tévedtem. Kinyújtom rá a nyelvem és a szobámba viharzok. Oké, beszélek én gyerekességről...

Az egész napom elmegy a Skins nézéssel, amit nem is bánok. A telefonom csörögni kezd, így kénytelen vagyok leállítani az éppen játszódó részt.

- Szia, mi újság? - szólok bele vidáman.
- Annyira tökéletes minden. Louis pedig annyira áááh - áradozik El.

Néha nem tudom, hogy melyikünk 17 éves. Boldogan hallgatom, hogy mennyire jól érzi magát. A tegnapi buliról mélyen hallgatok. Liammel váltott csókunkról még inkább. Ha el is mondom neki, akkor nem telefonon. Valószínűleg, ha megtudná, hogy mennyire elcseszettül érzem magam, akkor egyből rohanna haza, és oda lenne a kiruccanásuk. Ennyit pedig még az én gondjaim nem érnek, hogy a nővérem tökéletes életét elszúrjam.

Hosszas csevegés után alig sikerül leraknom a telefont, mert El folyton magyaráz.

- Nem, El, semmi gond nincs. Nem csináltam még hülyeséget, rendben vagyok. Rendben is leszek. Persze, eszek is. Eleanor, én most leteszem - közlöm és lerakom.

Szemem forgatom és szörnyen érzem magam. Hazudtam. Egyáltalán nem vagyok rendben. Kiborít, hogy Liam a normális, kedves srácból bunkóra váltott. Miért csinálja ezt velem? Ha ennyire biztos magában, akkor miért várja, hogy megerősítsem? Miért nem mondja csak ki egyszerűen, hogy én viszont nem kellek neki? Miért csókolt meg? És, csak úgy miért? Az egész egy hatalmas kérdőjel. Könnyeimmel küszködve kapcsolom ki a laptopot. Pizsamára cserélek és a fülhallgatómat és a telefonomat keresem. Maximumon szól Lana Del Rey Dark Paradise száma, miközben leoltom a lámpát és behúzom a sötétítőt, a rolót is, a teljes sötétségért. Egy könnycsepp, még egy, aztán bőgés. Nyakamig húzom a takarót, és a plafont bámulom. Kilenc óra van, teljesen képtelenség, hogy el tudjak aludni. Halkan sírdogálok tovább. Szemeimből csak úgy ömlenek a könnyek. Ám, amikor felkapcsolódik a villany ijedten tépem ki a fülemből a fülhallgatót.